Az Őrség Nyugat-Magyarország tájegysége, mellette terület el Vendvidék is a régen ezen a helyen élő népről (szlovén) elnevezve. Az a tény, hogy a XX. század végére az Őrség egyikévé vált a legismertebb vagy legalábbis ismerni vélt magyar néprajzi tájegységeknek, minden bizonnyal abból is adódik, hogy az első magyar tájleírások egyike is e vidékről született. Az itteni mondavilág nagyon gazdag.

A Fekete-tó

Szalafő, Farkasfa és Orfalu között terül el egy lápvidék, benne a Fekete-tóval. Nehéz megközelíteni az ingoványos talaj miatt, csak túravezetőkkel látogatható. Mivel itt a természet az úr, sok növény- és állatfaj honos erre, köztük ritkaságnak számít a harmatfű nevű húsevő növény és a vidrafű. A tó valójában nem is tó, inkább egy láp. Farkasfán azt mondják, hogy egy templom állt itt régen. Persze a legendák megmagyarázzák, hogyan tűnt el innen ez  a templom. Történt egyszer, hogy a karácsonyi éjféli miséről lekésett egy asszony. Nagyon szégyellte magát emiatt, szégyenében majdnem elsüllyedt. Kívánsága azonban valóra vált, mivel valóban elsüllyedt a templommal együtt. Azóta minden éjfélkor karácsony napján a tóból csengők hangjai hallatszanak. Az öregek egykor  a keresztet is látták kiemelkedni a vízből, amely a torony tetején volt. Egy másik legenda is létezik a tó kapcsán. A közeli falu, Szalafő egyik lánya beleszeretett egy fiúba, aki azonban gazdag volt, így társadalmi különbségek miatt nem támogatták szüleik az esküvőt. A fiú végül elvett egy másik lányt. A néphit szerint a szegény családból származó lány annyira szomorú lett, hogy könnyeivel elárasztotta a vidéket. A templom ebben a történetben is felbukkant, amely ennek okán elsüllyedt, viszont néha hallható harangjának éneke. Ha templomot nem is rejt a mélye, de állatok, sőt emberek már belevesztek az ingoványba. Más legendák szerint a Fekete-tó összeköttetésben áll a föld alatti világgal. Egy pásztor, amikor legeltette a teheneit azok rossz útra tértek, elkóboroltak. Mire a pásztor felébredt, a láp már elragadta mindegyiket. Később csontjaikat és körmeiket a Balatonban találták meg, amelyeket itt kecskekörmöknek neveznek. A könnyből fakadó forrás vagy folyó motívuma itt a muszlai források kapcsán is szerepet kap. A szalafői változatban a lány vétkes is, mivel szüleit szemmel verte (átkozta).

Török kori mondák

Kétvölgy falu Türnyek nevű dombja a szentgotthárdi csatához kapcsolódik ( 1664). Valójában ez a név szlovén nyelven egy népre, a törökre utal, akik el akarták foglalni a falut hadjárataik során. Az egyik legenda szerint a törökök itt elástak egy aranyból készült borjút formázó szobrot. A kincset többen is próbálták felkutatni, ezidáig eredménytelenül. Az őrségi történetek egyik jellegzetes mondatípusa a törökök által leágyúzott templomokról szól . Ezt mesélik a kisrákosi,  szattai,  veleméri,  szomoróci templomról, melyek közül manapság már csak a veleméri  látható. Kisrákoson és Pankaszon egyaránt azt mesélték, hogy a templomot az oda bemenekült népre döntötték a törökök, minthogy a vezérüket zavarta az istentiszteletre szólító harangszó. Az összeomló toronyból lezuhanó harang az emberek vérén csúszva gördült le a templomdomb alatt fakadó forrásba, ahol a harang azóta is ott van. A szattai Nyársas-völgy, a szalafői Nyúzó-árok arról kapták a nevüket, hogy a népi emlékezet szerint a törökök ott nyársalták fel, illetve nyúzták meg az embereket. Különösen az 1664-es szentgotthárdi csatával összefüggésben ismertek olyan mondák, miszerint az őrségiek is megverték, kiűzték az ellenséget.  Szattáról történetesen az asszonyok űzték ki őket sütőlapátot ragadva.

Habsburg-korszak

Még száz év múltán is része a szájhagyománynak az utolsó Habsburgok emléke, egyértelműen pozitívan azonban csak Erzsébet királynéról és fiáról, Rudolf trónörökösről meséltek. Ugyanis a néphit szerint Erzsébet a magyar foglyok szabadon bocsátását kérte nászajándékul a császártól, majd amikor évtizedekkel később merénylet áldozata lett, az őrségi falvakban  a királyné emlékére Erzsébet-ligeteket építettek. A Rudolfról feljegyzett  monda a trónörökös népi hagyománykörének legelterjedtebb eleme, bár egyes szövegekben Rudolf nem Rothschild fiát, hanem a feleségét lövi le (mert az a császár szeretője). Itteni egyedi sajátosság, hogy a XIX-XX.. század fordulóján született Rudolf-nóták egyikének egy részletével fejezi be az elbeszélt történetet.

Betyárok

A közeli Somogyhoz és Zalához hasonlóan az Őrségben is sokat meséltek a menősöknek hívott betyárok különféle cselekedeteiről. Első számú népi hőse Savanyú Jóska, akiről Vas megye más részein is mondák sokasága maradt fenn. A történetekben mint pozitív betyár szerepel, aki csak a gazdagokat rabolja, a szegényeket pedig segíti. Miután megvendégelték egy háznál, mindig azt mondta távozáskor: Kössetek gombot  a nyelvetekre! Egy ivánci történet szerint, amikor a ház ura szóvá teszi Savanyú Jóska nála szolgáló apjának, hogy látni kívánná betyárrá lett fiát, az emlegetett zsivány csakhamar megjelent az úr kastélyában, majd a kíváncsisága miatt kirabolta őt. Kisrákoson pedig arról meséltek, hogy a betyár drótostót ruháját véve magára  részt vett saját anyja temetésén úgy, hogy jelenléte a pandúroknak nem tűnt fel. A többi betyárhoz hasonlóan azonban Savanyú Jóska sorsa is a bukás: szeretője árulása következtében elfogják, mert az álomport kevert titkon az italába. A Milosics ihász nevű betyár mágikus képességei és törvénytelen gazdasági ügyletei következtében rövid idő alatt dúsgazdaggá lett,  még  bárói címért is folyamodott a királyhoz, de azt csekély iskolázottságára tekintettel nem kapta meg. A termetében is nagydarab embertől egyaránt tartottak az egyszerű nép és a hatósági emberek, mert az a hír járta róla, hogy rontani tud, kerékabroncson átbújva farkassá képes változni,  természetfeletti képességei miatt nem fogja a golyó, csak lópatkószöggel lőhető meg. Miután meghalt, térdtől lefelé levágták a két lábát, hogy  a koporsóba beleférjen. Még holtan is annyira féltek tőle az emberek, hogy nem tudták koporsóját végigvinni a főutcán, hanem árkon-bokron keresztül voltak kénytelenek kivinni a temetőbe. Az iklódi csárdásné történetét a kisrákosi szájhagyomány őrizte meg: a csárdásné kikapós asszony volt, szívesen mulatott együtt a gyakran betérő betyárokkal. Egy ilyen alkalommal annyira belefeledkezett a vigasságba, hogy a pincében nyitva felejtette a csapot és az összes bort elfolyatta. Férje haragra gerjedt, bosszúból megnyúzta. Mások szerint azért végzett vele, mert az asszony az egyik betyár szeretője lett.

Tündérek

 Őriszentvid (Strehovci) Szlovéniához került, az itteni helyi legendák szerint a tó helyén régen szántóföld volt, amit az erdőben élő  szerzetesek műveltek meg, majd ők duzzasztották mesterségesen a tavat a Bakonaki-patakból, a tó neve is ez lett. Tündérek lakhelyévé vált, akik mindig zöld ruhában jártak, de még a hajuk is zöld színű volt. Egy tudományos csoport  2001-ben kezdődött kétéves kutatás után megállapította, hogy közvetlenül az itteni Szent Vid-kápolnánál két erővonal  vagy sárkányvonal keresztezi egymást. Emellett  körülbelül 50 erős energiapont található, amelyek közül huszonhatnál meghatározták, hogy milyen betegségek kezelésére hatnak. Többen ott tartózkodásuk után is bizsergést éreztek testükön, amely gyógyult. Nem véletlen, hogy Marko Pogačnik szobrász Ljubljana mellett itt is elhelyezett pár mágikus kőoszlopot.

Kísértetek

Az alakváltozások egyike az őrségi kísértethiedelmek típusának. A Göcsejben tüzesembernek is mondott gyertyás meztelen, ember alakú szellem, amelynek minden ujja világít a sötétben, mások inkább csak bizonyos helyeken felbukkanó fényjelenségként azonosították. Nem ártó szándékú kísértet, legfeljebb csak az okozhat gondot, ha felül a saroglyába, mert emiatt megnehezedik a szekér. Inkább segítő  tevékenységét hangsúlyozzák ki , mert megmutatja a helyes utat az éjszaka eltévedt embereknek, felfedi a rejtett kincsek lelőhelyét az arra érdemeseknek.  A lidérc vagy lúdvérc alakja viszont egyértelműen negatív, aki tüzes formában repül az égen.  Az őrségi magyarok néphitében a boszorkány olyan, többnyire falubeli, természetfeletti képességekkel rendelkező személy, akinek a tevékenységi köre alapvetően a saját boldogulásának  elősegítésére, valamint a mások ellen
végzett károkozásra irányul. Mint rontó személy megjelenhet különféle állatok (macska, kutya, ló, nyúl, kotlós, lepke), valamint tárgy (rokkakerék) formájában. A Szentgyörgyvölgyi-patak völgyében a boszorkány mágikus lelövéséről is meséltek. Farkasember mítoszok is léteztek. Közülük egyik szerint egy molnár farkassá átváltozva járt fosztogatni a környező vidéket, mígnem az emberek megunva garázdálkodásait lerombolták a malmot. Minthogy a molnárnak nem volt hová visszatérnie és ezáltal visszaváltozása is lehetetlenné vált, a néphit szerint máig is ott kóborol farkas képében a vidéken. Viszont kísértetté válhat olyan személy is, aki valami nagyon furcsát csinál. Garabonciásnak nevezték azt a nagyrákosi papot meglátogatni érkező fiút,  aki könyvekkel a kezében a Pankaszon még korábban sosem látott biciklin megy be a faluba.

Kígyók

Az Őrség természeti adottságaiból is következik, hogy a tájegység  a kígyókról szóló történeteket tekintve az egyik leggazdagabb  Magyarországon.  A gyerekkel a tejet együtt fogyasztó vagy a legelőn a tehenet megszopó kígyó hagyománya  hétköznapi dolognak számított,  de ennél voltak bizarabb esetek is. A mondákban szerepel fütyülő és tarajos kígyó, valamint a kiváló gyógyszernek tartott kígyózsír. Léteztek történetek emberbe bújó vagy azokat elnyelő kígyókról is.