Cid legendás életét számtalan krónika dolgozta fel latin, spanyol, sőt arab nyelven is. A mórok elleni felszabadító háború, a rekonkviszta hadvezére, nagyon sok spanyol monda hőse, akinek alakját a költészet is híressé tette. Valójában a saját javára harcolt, aki zsoldosként hivatásos katonává vált, majd fizetésért cserébe szolgálatot tett keresztény vagy éppen muzulmán urainak. Miután legyőzte a navarrai lovagot, Jimeno Garces-t, jelentős hírnévre tett szert, Sancho király udvarában királyi hadnagy lett. Későbbi katonai sikerei a mórok felett vitathatatlanok. Az arab forrásokban  Cid-et általában a tagiyam vagyis  áruló szóval illetik. Ibn Bassam XII. századi vallomása az egyetlen utalás, amelyben az arab történetírás pozitívan utal a kasztíliai harcosra. 

A történet kezdetén megismerjük Alfonzot, Kasztília királyát. Rodrigo Díaz Vivar, vagyis Cid becsülettel szolgálta királyát a mórok elleni küzdelemben, aki akkoriban Granada területét uralták.  Cid csak úgy teljesítheti királya parancsát, ha segíti a bajban lévő sevillai mórokat, máskülönben azok aligha tudnának adót fizetni. Az ellenséges mórok nagy vereséget szenvednek, majd Cid a megszerzett kincseket átadta a sevillai mór királynak, akitől így megkapta az adót. Alfonz király ugyan nagy becsben tartotta Rodrigo-t, ám sokan irigykedni kezdtek rá a királyi udvarban. Az emberi tisztaság ugyanis szinte provokálja a rágalmazókat, akik nem képesek elhinni azt, hogy valaki tényleg nemeslelkű lehet. Alfonz király röviddel Cid hazaérkezése után csatába indult a mórok ellen, azonban ezúttal nem számíthatott legjobb katonája segítségére, mivel Cid lebetegedett. Amíg a király hadaival távol volt, az arabok kihasználták ezt, és betörtek Kasztíliába. Szerencsére Cid ekkorra már felépült, élére állt a spanyoloknak, majd Toledo mellett legyőzte őket. Ezen tette irigyeit méginkább felbőszítette. Cid távollétében azt mesélték a királynak, hogy Rodrigo lovag maga lázította fel a mórokat, hogy a királyt elcsalják Andalúziába. Csak a véletlenen múlt, hogy más mórok éppen akkor támadtak Kasztíliára, így Cid kénytelen volt velük foglalkozni és nem vehette át a hatalmat. Alfonz király is kezdte irigyelni Cid hősiességét és katonai sikereit, mert neki soha nem sikerült olyan hírnévre szert tennie, mint lovagjának. Távolról, levélben közölte vele, hogy száműzi őt. Don Rodrigo nagyon elszomorodott a király árulásán, összehívta embereit, hogy közölje velük a hírt. Bár sokan az ellenkezőjét tanácsolták, ő mégis kijelentette, hogy betartja a király utasítását. Nem kellett egyedül mennie. A száműzöttek keserű kenyerét sok barátja megosztotta vele, csakhogy vele lehessenek. Így aztán nem kis menet indult el egy nap Burgos felé. Amikor megérkeztek mindannyian a városba, váratlan dolog történt. A város összes polgárának megtiltották, hogy befogadják a száműzöttet és társait, sőt élelmet sem adhattak nekik. Ekkor Cid alakját más oldalról is megismerhetjük: ugyanis ravasz ember volt, aki a nehéz helyzetekből is kivágja magát. Zsidó kereskedők is éltek a városban. Cid lezárt ládákat adott át nekik szerényebb összeg fejében. Azt mondta, ha nem tér vissza, a ládákban lévő kincsek a kereskedőké lehetnek. A ládákban persze homok volt, így a kapzsi kereskedőket sikerült átvernie.

Cid-nek volt egy Jimena nevű felesége is, valamint két lánya, Elvira és Sol. Egy kolostorban helyezte el őket, ahol biztonságot remélt számukra. Amíg Cid aludt, megjelent álmában Gábriel angyal, aki azt mondta neki, hogy útja végén győzni fog. Cid csapataival elfoglal egy várat, de a zsákmányból semmit sem tart meg magának, hanem  az egészet szétosztja katonái között. Maga küzd a mórok ellen, amíg el nem nyeri Alfonz király bizalmát. Egyre gyarapodott serege, így elindulhattak Aragónia felé, ahol szintén sok mór birtok volt. Don Rodrigo bevette  a valencia-i mór király egyik várát, aki ezentúl adót kellett fizessen neki. Azonban a kutyaszorítóba került valenciai mórok titokban segítséget kérnek a marokkói szultántól, aki azonban megtagadta ezt. Cid ezalatt felhívást intéz Aragónia, Kasztília és más tartományok lakosságához, hogy csatlakozzanak hozzá, mert Valencia-ban nekik is jut majd elég kincs. Minden paraszt, aki jobbágyként urának rabszolgája volt, elment Cid-hez. De ott voltak Valencia falai alatt a tönkrement kereskedők, a szegény vitézek, a senkinek sem kellő lovagok és sokan mások. Valencia ennek ellenére majdnem egy évig ellenállt az ostromló spanyoloknak. Cid ismét győzött, most már jókora, neki mindenben engedelmes hada volt, amely bárhová követte volna őt. A sevillai mórok harmincezer katonát küldtek ellene, hogy visszafoglalják Valencia-t, de vereséget szenvedtek. A történetben a mórokon kívül mások is képviselik a negatív oldalt, ugyanis színre lép két gróf, Carrion urai.  Elhatározzák, hogy a gazdagság reményében házasság révén Cid közelébe kerülnek. Jimena lányaival éppen ekkor érkezett meg Valencia-ba, a két gróf pedig elhatározza, hogy őket fogják kiszemelni maguknak. Megkérték Alfonz királyt, hogy házasítsa össze őket Cid lányaival. A király a Tajo folyó közelében találkozik Cid-del, majd megkéri őt, hogy térjen vissza udvarába, lányait pedig adja hozzá a két grófhoz.

A délutáni szieszta idején, amikor Rodrigo békésen szunyókált, egy ketrecben tartott oroszlán kiszabadult és nagy rémületet keltve sétált fel-alá a palotában. Cid odament az állathoz, majd rábeszélte arra, hogy menjen vissza a ketrecébe. Mindezt fegyvertelenül tette. A grófokat pedig, akik közben elbújtak, még a szolgák is kigúnyolták gyávaságuk miatt. Eközben a marokkói szultán nagy hadsereget küldött spanyol földekre, mert vissza akarta szerezni Valencia-t a keresztényektől. Ezúttal végre alkalom nyílott a két grófnak is arra, hogy az oroszlános kaland után megtépázott hírnevüket helyreállítsák. Egyikük párviadalra kellett kiálljon, azonban páncéljába bátor szolgáját bújtatta, aki legyőzte a mórt. A grófok saját birtokukra vonultak vissza a megszerzett kincsekkel és Cid lányaival. Azonban később, amikor Cid még inkább meggazdagodott, megváltoztatták tervüket. Úgy döntöttek, megölik Cid mór szövetségesét, kifosztják a kincseiből, majd feleségeiket otthagyva hazaszöknek Kasztíliába. Később az asszonyok elvesztését mór rablók támadásának tulajdonítják majd. A mórt ugyan nem sikerült elkapni, mert tudomást szerzett tervükről, a két grófot azonban ez sem állította meg. Egy erdőben levetkőztették asszonyaikat, megkorbácsolták őket és otthagyták vérbe fagyva. Cid embere, Felix ellenben résen volt. Amikor látta azt, hogy a grófok feleségeik nélkül haladtak, rosszat sejtve a nők keresésére indult. Meg is találta őket, ezért gyorsan a legközelebbi városba vitte a sérülteket.  Gyorsan elterjedt a két gazember tettének híre. Üzenetek mentek Cid-hez és a királyhoz is. Don Rodrigo azonnal szakavatott ápolókat küldött lányaihoz, ő maga pedig nyilvánosan esküt tett arra, hogy megbosszulja ezt. Hivatalosan panaszt tett a királynál, aki Kasztíliában a legfőbb bíró is volt, különösen azokban az esetekben,  amikor arisztokraták voltak a vádlottak. Alfonz Toledo-ba hívta össze az érintett feleket. Rengetegen érkeztek afféle nézőnek a királyság minden pontjáról. A vádlottak kénytelenek voltak pénnzé tenniük összes vagyonukat, hogy kifizessék a kártérítést. A bíróság ezen felül kötelezte a grófokat arra is, hogy egyenként álljanak ki párviadalra a Cid által kijelölt lovagokkal szemben. A két álnok gróf elnyerte méltó büntetését, miután elveszítették a párbajt. Don Rodrigo pedig megtartotta lányai második, immár igazi esküvőjét, akikkel boldogan élt Valencia-ban.

Egy jól ismert legenda  Cid-ről leírja, hogyan szerezte meg a Babieca nevű lovát. A történet szerint Rodrigo keresztapja, Nagy Pedro, egy karthauzi kolostor szerzetese ajándékozta a lovat a hősnek. Cid azt  a lovat választotta, amelyet Pedro rossznak tartott, ezért lett a Babieca, vagyis idióta az állat neve.A Carmen Campidoctiris  című versben Babieca egy barbár ajándékaként kerül Cid-hez, így neve  a barbár lova kifejezésből ered. Hadjáratai során Cid gyakran rendelte el, hogy klasszikus görög és római szerzők katonai témájú könyveit olvassák fel neki és csapatainak, szórakoztatás és inspiráció céljából a csata előtt. Gyakran vetettek be váratlan stratégiákat, amit ma pszichológiai hadviselésnek nevezünk. Megvárták, amíg az ellenség  csapatai félni kezdtek, majd hirtelen megtámadták őket.  Egy másik  legenda szerint  Cid abban a meggyőződésben élt, hogy a macskák szerencsétlenséget hoznak, ezért 1094-ben elrendelte a valenciai macskák kiirtását. A pusztítást csak négy állat élte túl, nekik állít emléket a város egyik  híres épülete, a Macskák Háza.