Az egyedülálló titokzatos jelenség, amelyet titokzatos sötétségként ismernek, ritka jelenség és nincs tudományos magyarázata. Csak annyit tudhatunk, hogy  élményeik után az emberek hosszú ideig teljes zavartságban és mentális sokkban vannak.  Egyik beszámoló, amelyről a sajtó sokat írt,  1954. július 16-án történt a franciaországi Arles-ban. Itt egy bizonyos Marais Genis megmagyarázhatatlan természeti jelenséget tapasztalt. Ez a nő akkor 55 éves volt. Látogató nővérként dolgozott, és gyakran látta el munkájából adódó feladatait. A Catillion család aznap alkalmazta.

Aznap nagyon szép idő volt. A nő babakocsiba tette a gyermeket, és ebéd után sétálni indult vele a legközelebbi parkba. Gyakorlatilag nem voltak ott emberek, a nő egy padon ült a fák árnyékában, mellette a babakocsi. Így üldögélt csendesen körülbelül tíz percig. De hirtelen a körülöttük lévő világ gyorsan elsötétült. Marais felnézett az égre, és azt hitte, hogy viharfelhő közeledik. De abszolút feketeséget látott, amely másodpercről másodpercre egyre feketébb és feketébb lett. Egy bizonyos ponton a világ teljesen elsötétült. Még az éjszaka holdtalan sötétsége sem volt párja. Ebben az új fekete világban minden hang és szag eltűnt. Sem a madarak hangját, sem a fák zaját nem hallották, a közelben levő virágok illatát sem érezték.  A nő teljes kétségbeesésbe esett, de aztán  a felébredt baba  elfojtott hangon sírni kezdett. Marais érintéssel találta meg, a karjába vette, és a mellkasához nyomta. Teljes mozdulatlanságban  öt percig időzött. Aztán a világ gyorsan ragyogni kezdett. Minden életre kelt, tele zajokkal. A titokzatos sötétség eltűnt, és a környező valóság visszatért normális állapotába. A nővér sietve elhagyta a parkot.

Otthon aggódó szülők és rendőrök találkoztak vele. Kiderült, hogy a nővér a gyermekkel három napig volt távol. Mindenütt keresték őket, beleértve a parkokat is, de nem találták nyomukat. Az ápolónőt rendőrök, pszichiáterek és újságírók kérdezték megállás nélkül. De a kihallgatott nő mindig ugyanazt mondta, és teljes zavarban volt. Annyira őszintén hangzott a mondandója, hogy végül mindenki úgy döntött, hisz neki. Ezenkívül a baba pelenkái sértetlenek voltak, a tejjel teli cumi és más jelek tanúskodtak a házból való közelmúltbeli távozásról.

Azonban még 1956 előtt is voltak beszámolók a titokzatos sötétségről. 1905. májusában vastag, viszkózus és áthatolhatatlan feketeség borította Wimbledon (London kerülete) egyik metróállomását. Ez akkoriban felkavarta az állomáson tartózkodó embereket. De csak néhány percig tartott, mivel minden gyorsan normalizálódott. Ugyanakkor átmeneti eltéréseket nem figyeltek meg. Egy héttel később a szakértők kísérletet végeztek az esemény helyszínén. Megpróbálták modellezni a feketeséget, és magyarázatot találni arra, ami ott történt. Azonban semmi sem történt. Az abszolút feketeséget lehetetlen volt reprodukálni. 

1910. februárjában titokzatos sötétség borította Louisville városát Kentucky-ban, az Egyesült Államokban. A környező világ  azonnal elsötétült, az embereket sűrű és teljesen áthatolhatatlan feketeség vette körül. Az emberek azt mondták, hogy miután meggyújtottak  egy  gyufaszálat, a láng égette az ujjaikat, de fény nem keletkezett! Ez a jelenség egy óráig tartott. Ugyanakkor az egész város azonnal "ugrott" február 8-ról február 10-re. Ez azt jelenti, hogy az emberek 2 napot veszítettek, de maguk nem vettek észre ilyesmit. Naivan azt hitték, hogy csak néhány perc telt el a sötétségben, majd a nap újra ragyogott. Csak órák után kezdett világossá válni az ideiglenes eltérés más városokkal és településekkel szemben.

A következő alkalom, amikor ezt a jelenséget észlelték az 1979-es év, a  Gissar-hegység lábánál. Ez a hely Tádzsikisztánban található. Négy hegymászó táborozott ott egy felhőtlen, meleg estén. Felállítottak egy sátrat és elkezdtek tüzet rakni, amikor hirtelen sötétség borult az emberekre. Szerencsére mind a négy hegymászó a közelben volt, meg tudták ragadni egymás kezét. "-A barátaim kiabáltak, de én nem hallottam magamat." Furcsa napfogyatkozás következett be öt perccel azután, hogy a sötétség hirtelen kialudt. Miután a hegymászók lejutottak a főtáborba, meglepődve tapasztalták, hogy több idő telt el, mint hitték, mentőcsapatok keresik őket a környező hegyekben.

Erre a jelenségre nincs magyarázat. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a titokzatos sötétség helyén megsértik a tér és az idő közötti kapcsolatokat.