Pygmalion és Galatea története a mai napig meglehetősen ismert és népszerű. Pygmalion, a híres szobrász beleszeret saját alkotásába, életet akar adni ennek a tárgynak. Ez az egyszerű és képzeletbeli koncepció valójában a férfi viselkedés és vágyódás pszichológiai megértésének alapja.  Csak általa ismert okok miatt korábban Pygmalion megvetette és elkerülte a nőket, csak a mesterségében talált vigaszt. Valójában annyira kárhoztatta a nőket, hogy megfogadta soha nem házasodik meg. 

Egy szép napon Pygmalion egy páratlan szépségű nő szobrát faragta. Olyan szelídnek látszott, hogy nem tudta levenni a szemét a szoborról. Saját alkotásától elbűvölve érezte, hogy az öröm és a vágy hullámai végig söpörnek a testén, az inspiráció pillanatában a figurát Galatea-nak nevezte el, ami azt jelenti :  aki fehér, mint a tej. A legjobb ruhákat terítette rá, a legdrágább ékszerekkel díszítette, haját a legszebb virágokkal borította be, a legválogatottabb ajándékokat adta neki. Megszállottan és őrülten szerelmes volt a teremtésébe. A varázslat, amelyet az élettelen nő vetett rá, már túl sok volt ahhoz, hogy ellent tudjon állni, feleségének kívánta. Nagyon sok  éjszaka és nap telt el azzal, hogy a teremtményét bámulta.

Időközben gyorsan közeledett Aphrodité istennő ünnepe, az előkészületek a városban már javában folytak. A fesztivál napján, miközben felajánlásokat tett Aphrodite istennőnek, Pygmalion teljes szívével és lelkével imádkozott, kérte az istennőt, hogy elefántcsont figuráját valódi nővé alakítsa át. Aphrodité-t megérintette mindez, elment a szobrász műhelyébe, hogy megnézze ezt a híres alkotást. Amikor Galatea szobrát meglátta, elcsodálkozott szépségén és élénkségén. Arra gondolt, hogy a szobor hasonlít rá, így elégedetten teljesítette Pygmalion kívánságát. Hazatérve az ünnepségről a  szobrászmester egyenesen Galatea szobrához ment,  reménnyel telt szívvel. Először azt vette észre, hogy az elefántcsont figura arca kipirult, majd fokozatosan minden testrésze életre kelt. Mivel nem tudta visszatartani magát, odarohant és karjai közé fogta Galatea-t. Ami addig hideg elefántcsont volt, már pezsgett az élet minden jelétől. Szerelmük az eljövendő időkben egyre inkább virágzott, hamarosan esküvői fogadalmat tettek egymásnak, Aphrodité pedig  boldogsággal és jóléttel áldotta meg őket. A boldog párnak született egy fia, Paphos, aki később megalapította az azonos nevű várost Cipruson. Egyesek azt mondják, hogy a párnak egy lánya is született, Metharme.