Gondoltunk már arra, hogy a világ, amelyben ma élünk talán nem az első és egyetlen világ? Mi lenne, ha a jelenlegi világunk megszületése előtt léteznének más világok, más Napok és más társadalmak?

A mai Mexikó aztékjai úgy hitték, hogy a világ öt cikluson (napon) ment keresztül, amelyek akkor lépnek működésbe, amikor egy isten a tűzbe veti magát. Mind az öt Napot egy emberi faj kísérte, amelyet az istenek közötti versengések miatt kiirtottak. A pusztítás és a teremtés egymással összefüggő elképzelései nagyon fontosak voltak az azték ideológia számára. Ahhoz, hogy valami új jöjjön létre a régit el kell pusztítani valamilyen áldozat árán. A Teremtés könyvében található teremtésmítoszhoz hasonlóan azonban az aztékok úgy vélték, hogy az első világ a semmiből jött létre. Hitrendszerükben az univerzum egyetlen nagy üresség volt, kivéve Ometeotl-t, az első istent. Ometeotl a dualitás istene, akiről azt hitték, hogy férfi és nő egyben, képes volt teherbe esni és négy gyermeket szülni, az első isteneket.

Tezcatlipoca

Láthatatlan teremtő isten volt, a harcosok védőszentje. Mind a jó, mind a rossz hozójaként a konfliktusokon keresztüli változás megtestesülése. Fekete Tezcatlipoca vagy Füstölgő Tükör néven ismerték. A tükör jelentheti, hogy az isten mindent lát vagy hogy az egész föld felett uralkodik. Más elnevezései: Kék Tezcatlipoca-a Kolibri varázsló,  Vörös Tezcatlipoca -a Megnyúzott vagy  Fehér Tezcatlipoca -a Tollas Kígyó. Az isten egy másik megnyilvánulása Tepey olohtli volt, a jaguáristen, aki a föld hegyének közepén élt. Egy nap az isten utasított egy fekete szélistent, hogy menjen a naphoz, tőle hozzon egy kis zenét. A szélistennek segítségre volt szüksége egy ilyen veszélyes küldetéshez, ezért besorozta Tezcatlipoca segédeit - egy teknőst, egy sellőt és egy bálnát. A nap látta, hogy a szélisten megérkezik, ezért figyelmeztette zenészeinek kíséretét, hogy ne válaszoljanak a szél esetleges követeléseire, különben az visszaküldi őket a földre. A szélisten azonban olyan ellenállhatatlan módon kezdett énekelni, hogy az egyik zenész úgy érezte válaszolnia kell. A nap emiatt megbüntette és arra késztette térjen vissza a földre, magával hozva oda a zene ajándékát. Az isten zene iránti szeretete a tóxcatli szertartáson is megmutatkozott, ahol a Tezcatlipoca-t megszemélyesítő személy a piramis minden lépésénél eltört egy fuvolát.

Quetzalcoatl

A szél és az eső istene. A madár és a csörgőkígyó keveréke, neve a quetzal (a smaragd színű tollas madár) és a coatl (kígyó) nahuatl (vagyis azték) szavak kombinációja. Ő találta fel a naptárat is, azonosították a Hajnalcsillaggal, kapcsolatba hozták az oposszumokkal, sőt felfedezte a kukoricát egy óriás vörös hangya segítségével, amelyet egy gabonával és magokkal teli hegyre vezetett. Az emberiség teremtésének mítoszában Quetzalcoatl leereszkedik Mictlán-ba - az alvilágba -egy csontért. Az alvilág uralkodó istenei azonban megállapodnak abban, hogy csak akkor adják oda a csontokat, ha Quetzalcóatl meg tud fújni egy kagylóhéj kürtöt, amelyben nincsenek lyukak. Az okos Quetzalcóatl úgy kerüli meg a problémát, hogy férgekkel fúr  lyukakat a kagylóba, majd méheket helyez bele, hogy az így  hangot adjon. Úgy tesz, mintha csontok nélkül hagyná el az alvilágot, kinyilvánítva szándékát, hogy otthagyja őket, ahol vannak -miközben valójában ellopja azokat. Az alvilági isten felháborodik a csaláson, ezért gödröt készít, hogy csapdába ejtse a szélhámost. Quetzalcóatl valóban beleesik a gödörbe, ezáltal szétszórja a lopva szerzett csontokat, így a férfi és női részek is összekeverednek. A csontokat összegyűjtve majd Quetzalcóatl megszökik a gödörből,  odaadja őket a nagy kígyóistennőnek, hogy varázslatos módon emberré alakítsa őket kukoricával és Quetzalcoatl vérével keverve.

Huitzilopochtli

Az aztékok úgy vélték, hogy a halott harcosok kolibriként reinkarnálódnak,  a dél égtáját pedig a világ bal oldalának tekintették. Így a neve a Déli újjáélesztett harcost jelentette. A Coatepec-hegyen született, Tula városa közelében. Úgy mutatják be, mint azt az istenséget, aki irányította az aztékok hosszú vándorlását Aztlan-ból, eredeti otthonukból a Mexikói-völgybe. Az út során képmását, egy kolibrit a papok a  vállukon hordozták. Éjszaka hallották annak hangját, amikor parancsokat adott nekik.

Xipe Totec

Alakja összekapcsolta a mezőgazdaság megújulását a hadviseléssel. Megnyúzta magát, hogy élelmet adjon az emberiségnek, szimbolizálva azt, ahogyan a kukoricamagok elveszítik külső rétegüket csírázás előtt és azt, hogy a kígyók levetik a bőrüket. Valamint úgy hitték ő volt az, aki feltalálta a háborút. A rohadó, lenyúzott bőrből húsz nap után előbújó Xipe Totec az újjászületést és az évszakok megújulását, a régi levetését és az új növekedését szimbolizálta. Az új növényzetet egy lenyúzott fogoly bőrének felöltése képviselte, mert ez szimbolizálta azt a növényzetet, amelyet a föld az eső érkezésekor felvesz. Az élő isten a halál burka alatt rejtőzött, készen arra, hogy kicsírázó magként kitörjön. Évente rabszolgákat vagy foglyokat választottak áldozatként Xipe Totec-nek.  Miután kitépték az élő fogoly szívét az oltáron, a testet lenyúzták, hogy majdnem teljes bőrt kapjanak, amelyet aztán a papok húsz napig viseltek a termékenységi rituálék során. A megmaradt testet pedig feldarabolták és megették.

Az első Nap mítosza

Az Öt Nap legendája szerint az első isten, akit a tűzbe dobtak, Tezcatlipoca  volt. Egyes mítoszok azt állítják, hogy azért választották, mert ő volt az éjszaka istene, míg mások szerint azért, mert elvesztette az egyik lábát. Akárhogy is, Tezcatlipoca beugrott a tűzbe, ezzel létrehozta az Első Napot.  Mivel azonban Tezcatlipoca az éjszaka istene volt, csak a Nap felévé tudott válni, ami azt jelenti, hogy az óriások kénytelenek voltak viszonylagos sötétségben élni. Hamarosan Tezcatlipoca ravasz testvére, Quetzalcoatl elégedetlen lett, majd úgy döntött, hogy ideje lecserélni Tezcatlipoca-t. Quetzalcoatl egy kőütővel ledobta az égből, így ismét nem volt Nap. Felháborodásában Tezcatlipoca  megparancsolta a jaguároknak, hogy egyék meg a Föld összes óriását. Ez volt az Első Nap vége, amely 676 évig tartott.

A második Nap mítosza

Miután az óriások mind eltűntek, az istenek egy másik emberfajt hoztak létre, hogy benépesítsék velük a Földet. Ezúttal normál méretűek voltak és csak piñon diót ettek. Amikor Quetzalcoatl beugrott a tűzbe, ő lett a második Nap. Tezcatlipoca azonban még mindig dühös volt a trónfosztás miatt.  Jaguárrá változtatta magát, aztán Quetzalcoatl-ra ugrott, ledobva őt az égről. Ezután a Föld összes emberét majommá változtatta. Quetzalcoatl, aki szerette az emberi fajt, feldühödött emiatt. Úgy döntött, hogy árvizekkel és hurrikánokkal eltörli az összes majmot a Föld színéről. Ez volt a Második Nap vége, amely ugyanúgy az előzőhöz hasonlóan 676 évig tartott.

A harmadik Nap mítosza

A Harmadik Nap akkor jött létre, amikor Tlaloc (az első nap alatt teremtett vízistenek egyike) a tűzbe ugrott. A Földet a víz uralta. Létrejött egy emberi faj, amely csak magokat evett. Tezcatlipoca azonban elcsábította és ellopta Tlaloc feleségét, aki a szex, a virágok és a kukorica istennője. A felesége elvesztése miatt aggódó Tlaloc nem volt hajlandó gondoskodni a Föld népeiről, szárazság következett be. Tüzet zúdított a Földre, felperzselve minden embert, aki ott élt. Ez volt a Harmadik Nap vége, amely 364 évig tartott.

A negyedik Nap mítosza

Chalchi uhtlicue, Tlaloc új felesége lett a Negyedik Nap, amikor beugrott a tűzbe. Egy új emberfaj jött létre, amely csak kukoricát evett, ezért Chalchiuhtlicue nagyon szerette őket. Azonban Tezcatlipoca, aki mindig is  bajkeverő volt, elkezdte mondani a Föld népeinek, hogy Chalchi uhtlicue csak színleli szeretetét. Chalchi uhtlicue-t annyira lesújtották ezek a vádak, hogy 52 évig vért sírt. A Földet teljesen elárasztotta a vér,  az ott élő emberek kénytelenek voltak halakká alakulni a túlélés érdekében. Az időszak szintén 676 évig tartott.

Az ötödik Nap mítosza

Amikor a Negyedik Nap véget ért, az istenek mind összegyűltek Teotihuacan-ban, hogy eldöntsék, ki áldozza fel magát, így a következő Nap legyen. A főbb istenek egyike sem akarta magát a tűzbe vetni, ezért Nanahuatzin istennő  a lángokba ugrott, ő lett az új nap. Tecuciztecatl utána ugrott, mert szerette őt és nem akarta elveszíteni, így egy  második nappá alakult. Az istenek látván, hogy két nap világítja meg a Földet, egy nyulat dobtak Tecuciztecal-ra,  ő lett a Hold - ezért láthatjuk még ma is a nyulat a Holdon.  Eközben Quetzalcoatl még mindig bosszankodott, hogy a Második Nap emberei elpusztultak. Ezért lement az alvilágba, ellopta a csontjaikat, majd a saját vérébe mártotta őket. (fentebb részletesen) Az ő faja éledt újjá.

Az öt nap legendája megjósolta a naptári ciklus végét, de nem volt ismert, hogy melyik ciklus lesz az utolsó. A naptári ciklus utolsó napján a papok megmászták a Csillag-hegyet, ahonnan figyelték a Plejádok emelkedését, remélve azt,  hogy a csillagkép a szokásos útját követi. Varázsgyakorlatokat hajtottak végre egy áldozati ember szívének helyén  azzal eszközzel, amelyet tűzfúrónak neveztek a csillagkép neve alapján. Ha a tüzet nem tudták meggyújtani, a mítosz szerint a nap örökre elpusztul. De ha igen, a  tüzet  Tenochtitlan-ba vitték, hogy meggyújtsák vele a tűzhelyeket  az egész városban. Az Új Tűz szertartást 52 évente tartották. A mezoamerikai kozmológiát úgy tekintették, mint az univerzumot, amely öt részből áll - négy kardinális irányból (kelet, nyugat, dél és észak) és a középpontból, valamint öt korszakból.

Az azték elmélet szerinti a világvége időpontját a 2012-es maja apokalipszis-időponthoz hasonlóan jósolták meg. Azaz arra az esztendőre tették, ameddig a nép naptárja számlálja az éveket. Így  ez az év eszerint 2027 lesz.