Nyár lévén ismerjük meg Tahiti egyik történetét. A növények mindig fontos részét képezték a  polinéziai kultúrának. A Tahitira érkező utasokat kézzel készített virágos leis-szel üdvözlik, amikor leszállnak a repülőgépekről. A levegőt erősen illatosítják az egész évben virágzó fák és bokrok. Itt a távoli Marquises-szigeteken van, ahol a virágok elválaszthatatlanul beleszövődnek a mindennapi életbe. A nők bonyolult, kézzel készített virágos fejdíszeket viselnek. Bár gyakran egyszerűen hei -nek nevezik, ezeknek a fejdíszeknek a hivatalos neve Umuhei.

Egy nap Tohiau felesége megbetegedett. Sebek jelentek meg a lábán. Annak ellenére, hogy mindenféle gyógyszert alkalmaztak  lehetetlen volt meggyógyítani.  Ezért Tevaitotokuapekaoa megkérte a férjét, hogy menjen fel a hegyre,  hozzon neki onnan gyógyító növényeket. Felment a hegyre és a nap vége felé elérte annak alját. Sötét volt a völgynek ezen a részén. Borzongás futott végig Tohiau testén. Hirtelen egy vahine hae (kísértet) lepte meg Tohiau-t,  körülötte repült. Meg akarta ijeszteni. Késő volt,  mivel nem tudott már hazamenni, egy barlangban keresett menedéket, hogy ott töltse az éjszakát. Közben a felesége már várt rá. Az Ananau nevű dalt énekelte, hogy legyen ereje visszatérni. A kísértet ismét megpróbálta elijeszteni. Szörnyű arcokat mutatott: a nyelve a földre lógott, a szeme kitágult. Ez egész éjjel hajnalig tartott. Kora reggel felvette emberi aspektusát, szép nővé vált. Ekkor Tohiau így szólt hozzá: -Miért akartál megijeszteni? Miért vágtál szörnyű arcokat ? Azt válaszolta: -Miért jöttél a hegy aljára éjszaka, ez nem a megfelelő hely és idő az emberek számára.
- Ha itt vagyok, az azért van, mert a feleségem beteg. Lábsebei nem akarnak gyógyulni. Így hát eljöttem, hogy növényeket gyűjtsek. Részletesen elmagyarázta neki, hogyan történt mindez: felesége felmászott egy upe-re, amely tilos a nők számára. De a kísértet erre azt mondta neki, hogy a halottak fogyasztották el a felesége lábát, majd megkérte, hogy menjen haza. De holnap ugyanekkor térjen vissza.

Másnap estére visszatért a barlanghoz. Megvárta a kísértetet, aki még ijesztőbb formában jelent meg neki. Nem félt,  türelmesen várt hajnalig. Hirtelen a föld remegni kezdett a lába alatt. A barlang mozgott. A szellem mindent megtett, hogy megijessze. De Tohiau nem félt. A barlangból kimenve  látta, hogy a szellem körülötte repül egy tartállyal a kezében. Ez az Oipu tartalmazta felesége orvosságát. A kísértet tovább repült, miközben Tohiau a megfelelő pillanatra várt, hogy megszerezze a csomagot. Kihasználva azt a tényt, hogy a kísértet hátat fordított neki, ám az időben észrevette őt. A tartályt a fejéhez dobta, ami Tohiau halálát okozta. Abban a pillanatban az oipu széttört,  kiszállt belőle az összes illat Omoa völgyében. A parfüm illata ellepte az egész völgyet, Fatuiva szigetét, majd a Marquises összes többi szigetét. Miután Tevaitotokuàpekaoa megszagolta a parfümöt, a tenger felé vette az irányt, de ahogy haladt előre a vízben, az forrni kezdett beteg lába körül. A lába a tengernek köszönhetően meggyógyult. Gyásza azonban megkettőződött, mert meggyógyulhatott volna anélkül, hogy férje feláldozta volna magát.

Az Umuhei név két polinéz szó összekapcsolódásából származik: Umu afrodiziákumot, a Hei pedig virágkoronát jelent. Az Umuhei  több illatos növény keveréke: a fehér színű tiare virág, avaro, ylang-ylang, pua,  kurkuma, színezett vetiver gyökerek,  putara virágok, ananász, szantálfa pora, menta és bazsalikom levelek, illatos fara ( vörös pandanus gyümölcs), Hinano.  Ezek keveréke azt eredményezte,  hogy egyik illat sem uralta  a többit. Az ősi időkben a  királyi esküvőkön a leendő menyasszonyt az esküvő előtti napon tapa-ba (növényi szövetbe) csomagolták, amelyet az Umuhei illatos növényeivel töltöttek meg, majd dohányfüstöt adtak hozzá, hogy felerősítsék az aromákat, mielőtt összezárnák. Az esküvőn a férjet elbűvölte a parfüm, miután kinyitotta ajándékcsomagját, amelyben felesége volt. Még ma is Tahitin néhány nő a hajában viseli  az illatos csokrokat.