Viking legenda

Nagyon-nagyon régen születtem – kezdte történetét Regin –, sok évszázaddal ezelőtt. Ne lepődj meg: a törpék sokáig élnek, én pedig nem tudom megszámolni, hogy hány generáció telt el azóta. Apámnak, egy Gradmar nevű gazdag parasztnak három fia volt. Én voltam a második, Fafnir volt a rangidős, Othra pedig a fiatalabb. A testvéreim sokkal magasabbak és szebbek voltak, mint én, ráadásul ők apámhoz hasonlóan tudták, hogyan kell varázsolni és különböző állatokká, madarakká alakulni. Együtt  boldogan éltünk, nem volt szükségünk semmire, nem is álmodtunk többről. Egy nagy folyó folyt a házunk közelében. Amíg Fafnir és én vadászni mentünk vagy a mezőn dolgoztunk, Othra vidrává változva (azóta a mi területünkön a vidrát nem másnak hívják, mint Othra) halászott benne. Rossz döntés volt.

Történt, hogy három isten - Odin, Genir és Loki - vándorolt a világban. Régen az istenek sokkal gyakrabban ereszkedtek le a földre, mint most. Sétáltak a folyó mentén, ott meglátták a bátyámat lazaccal a szájában, azt hitték ő egy igazi vidra. Loki felkapott egy követ, óvatosan  Othra közelébe kúszott, majd egy jól irányzott dobással megölte. A zsákmányt magukkal vitték az Ászok. Elmentek a házunkhoz, majd kérték, hogy ott tölthessék az éjszakát. Ennek jutalmául felajánlották az általuk megölt fenevad bőrét. Apám szeme vérzett, amikor felismerte, hogy ez a fenevad a saját fia, de visszafogta haragját. Miután szívélyesen fogadta a betolakodókat, vacsorával kínálta őket, azok lefeküdtek. Aznap Fafnir és én sokáig maradtunk a mezőn szénát betakarítani, ezért csak sötétedéskor tértünk haza. -Othra meghalt!– köszöntött minket apám ezekkel a szavakkal, amint átléptük kunyhónk küszöbét. -A gyilkosai pedig itt alszanak! Ezt hallva Fafnir dühében megragadta Odin lándzsáját, az istenek felé lendítette, de apja megállította. -Jobb, ha foglyul ejtjük őket inkább ,aztán váltságdíjat kérünk értük!  Amíg az istenek aludtak, megragadták őket, aztán szorosan összekötözték testüket. Miután az Ászok felébredtek, követelték engedjék el őket, de az apa megmutatta nekik Othra bőrét.- Megölted a fiamat, ezért fizetnetek kell a haláláért.

- Az igazságosság az istenek legfőbb törvénye - válaszolta Odin. -Nem tudtuk, hogy ez a vidra a te fiad, de váltságdíjat kaphatsz érte. Mondd meg, mire van szükséged!

Az apa elgondolkodott egy pillanatig, majd szétterítette a vidra bőrét a padlón, amely nagyon nagy volt. Nagyobb, mint bármelyik ökör, aztán így szólt:

- Töltsd meg ezt a bőrt arannyal!

- Szabadítsd ki egyikünket, ő annyi aranyat hoz neked, amennyit csak akarsz, de előbb megesküszünk, hogy nem kérünk segítséget más istenektől,  kifizetjük az egész váltságdíjat!

 Hajnalban apám felszabadította Loki tűzistent. Ő szárnyas szandálját felvéve rohant a váltságdíjért. Az arany nagy része Andvari törpétől származott, akit egy gonosz Norn már régóta csukává változtatott, ennek értelmében a törpe egy folyóban úszott a nevét viselő vízesés közelében. Ott mélyen a víz alatt rejtette el kincseit. Még a hullámok is ragyogtak fényüktől. Azóta az emberek Andvari aranyát a folyó lángjának nevezték. Loki tudta ezt, így egyenesen a vízesés felé indult. De nem volt olyan könnyű tárgyalni a ravasz törpével. Hiába kiabált a tűz istene,  az nem mutatkozott meg. Aztán a dühös ász lebukott a víz alá, hogy  megpróbálja elkapni Andvari-t a kezével, de a törpe csuka formájában könnyen kicsúszott az ujjaiból.

- Nos, várj egy percet!  - a  tűz istene dühösen kiáltott fel. Futott Ran női óriáshoz, a mélytenger lakójához. A hálóját kérte tőle, amellyel az óriás a hajókat a tenger aljára húzza, aztán összegyűjti vele a víz alatti barlangjába fulladt emberek testét. Ezzel a hálóval Loki visszament a vízeséshez. Ezúttal gyorsan elkapta a csukát .Andavari hiába próbált megszabadulni a hálóból, amely szorította a kopoltyúját. -Hadd menjek vissza a folyóba, cserébe bármit megteszek, amit akarsz!

- Elengedlek, Andvari - felelte a tűz istene -, de cserébe nekem adod az összes aranyadat!

- Az aranyat megkapod! - kiáltott fel a törpe. 

Loki eleget tett  kérésének,  Andvari megkönnyebbült sóhajjal gyorsan merülni kezdett a víz alá,  hogy kincseit a parti homokra dobja. Hosszú ideig dolgozott. Végül, amikor a nap nyugat felé kezdett lemenni befejezte munkáját. Loki elégedetten tette az aranyat a hálóba. Éppen útnak indult, amikor hirtelen meglátta, hogy valami felvillant Andvari egyik uszonya alatt. 

- Mit rejtegetsz ott? – kérdezte.

- Megesküdtél, hogy nekem adod az összes aranyadat, ezt pedig be kell tartanod!

 - Tényleg nem elég neked annyi , amit már eddig kaptál ?

-  Add ide a gyűrűt, különben erőszakkal elveszem!

A rémült törpe megpróbált lemerülni a vízbe, de Lokinak sikerült megragadnia őt az egyik kezével,  a másikkal pedig elkapta a gyűrűt.

- Megtartom! – mondta. - Nem tudom miért, de szerintem többet ér, mint a világ összes ékszere!

Visszadobta Andvarit a vízbe. Ezután ujjára tette a gyűrűt, az aranyhálót vállára véve elindult visszafelé. Alighogy tíz lépést megtett, a törpe utána kiáltott:

- Elvetted tőlem a gyűrűt, az utolsó kincsemet, ami megmaradt nekem !  Mostantól átkom kísértsen téged és mindenki mást, aki hozzáér! Mindenki pusztuljon el, aki kézbe veszi. Kincseim kapzsiságot és bűnözést élesztenek fel a világban. Vér fog folyni miattuk, senki nem leli bennük örömét!

Loki csak nevetett, válasz helyett  intett a kezével, aztán továbbment. Estére megérkezett úticéljához.  Éppen annyi arany volt nála amennyivel sikerült megtöltenie Othra bőrét. Ezt látva az apa elengedte a másik két istent. Abban a pillanatban Odin észrevette  Andvari gyűrűjét Loki ujján.

-Add nekem! – mondta.

Loki emlékezve a törpe átkára, barátságtalan vigyorral átadta neki a gyűrűt

- Nos, Gradmar - mondta Odin - Megkaptad a váltságdíjat, mi most elmegyünk. Add ide a lándzsámat!

Az apa összeráncolta a homlokát, mintha megbánta volna esküjét, nem válaszolt. Lehajolt, és még egyszer gondosan megnézte, hogy Othra bőre rendesen ki van-e tömve.

-Van ott egy rés. Add ide a gyűrűt, amit Loki hozott!

Odin átadta neki a gyűrűt.

- Itt van a lándzsád. Megfizetted Othra halálának árát.

Az istenek, anélkül, hogy válaszoltak volna, a kijárat felé indultak. A küszöbön Loki hirtelen megállt, rosszindulatúan nevetett.

- Rosszul döntöttél, Gradmar. A kincs tönkre fog tenni téged és egész fajtádat. Andvari mindenkit megátkozott, aki megérinti.

- Úgy legyen - mondta Odin. - Te és a gyermekeid, ezenkívül még sok más dicső hős meg fog halni a törpe kincsei miatt!

Attól a naptól kezdve a boldogság örökre elhagyta otthonunkat! -folytatta történetét Regin. A bátyám és én követeltük, hogy apám ossza meg velünk a kincseit, de ő annyira kapzsi lett, hogy hallani sem akart erről. Gyűlöletünk iránta egyre nőtt, ezért egy éjszaka miközben aludt, Fafnir átszúrta testét  kardjával. Apám halála után viszont én sem kaptam meg azt,  amire vágytam: a bátyám kisajátította magának az összes kincset. Apja varázssisakjának segítségével sárkánnyá változott. Nekem az életemet mentve el kellett futnom. Fafnir még mindig sárkány formájában őrzi kincseit. Eddig nem volt olyan hős a világon, aki ki merte volna hívni őt csatában. Viszont Andvari átka nemcsak a mi családunkat érintette. A meggazdagodás reményében az emberek testvérgyilkos háborúkat folytattak egymás ellen. Bűnös útra tértek, fosztogattak, megtévesztették egymást, megtörték esküjüket. Még az istenek is véres harcba léptek a Vans jó szellemeivel - mindezt az arany kedvéért, mert már nem ők, hanem a kincs uralja a világot. Most már értitek mekkora ereje van ennek a sárga fémnek. Aki birtokában van, az megszerezheti a legnagyobb hadsereget és meghódíthatja vele az egész országot. Ennek segítségével a földi királyok  a legerősebbekké válhatnak!

Szavait most Sigurd-hoz intézte, aki a jelenlévők között volt. - Csak te tudod legyőzni Fafnirt, akinél Andvari kincse van. Kardod át fogja szúrni a kapzsi sárkány szívét, ezzel megbosszulod apám halálát. A kincsek fele az enyém lesz, a másik fele pedig a tiéd!

Sigurd elgondolkodott egy pillanatra.

- Nem tudom, Regin. Miért ontanám valakinek a vérét, aki nem ártott nekem és miért szerezném meg neked azt az aranyat, amelyről álmodsz. De mivel szavam adtam neked, meg fogom tartani. 

Sigurd megölte a sárkányt. Nem sokkal ezután megjött Regin, ivott a sárkány véréből, majd azt mondja Sigurd-nak, hogy főzze meg a szívét. Sigurd az ujjával tesztelte, hogy a szív megfőtt-e eléggé, de közben megégette magát. Amikor ujját a szájába tette, megértette a madarak nyelvét. A  madarak értesítették őt arról, hogy Regin meg fogja ölni azért, hogy megszerezhesse a sárkány minden aranyát. Megtudva ezt Sigurd végez Regin-nel, így övé lett a Nibelungok összes kincse, amely végül eltűnt, visszatért eredeti helyére, a víz alá és nem lett senkié.