Ez a mítosz valószínűleg az egyik legjobb szerelmi történet a klasszikus mitológiában. Erósz isten Aphrodité fia, az intenzív szerelmi vágy megszemélyesítője, akit úgy ábrázolnak, hogy nyilakat lő ki az emberekre, hogy azokkal eltalálja a szívüket, így beleszeressenek valakibe.  Pszükhé sokkal szebb volt két nővérénél. Szépségének híre elterjedt az egész királyságban, az emberek folyamatosan jöttek a palotájába. Amikor meglátták azt mondták, hogy még maga Aphrodite sem versenyezhet vele. Minél többen ismerték meg Pszükhét, annál kevésebben emlékeztek a szerelem istennőjére. Aphrodité templomait elhagyták, oltárait hideg hamu borította be, a szobrászok többé nem készítettek róla szobrokat.  Az istennő nem tudta elfogadni ezt a helyzetet, ezért segítséget kért fiától, Erósztól. Szorongva azt mondta neki: -Használd a képességed, hogy ez a szégyentelen lány beleszeressen a leggonoszabb és legmegvetendőbb teremtménybe, aki valaha is járt a Földön! Erósz beleegyezett ebbe. De abban a pillanatban, amikor meglátta őt, egyik nyílvesszőjével véletlenül átszúrta a szívét. 

Pszükhé ettől kezdve rosszul érezte magát, mert nemcsak hogy nem tudott beleszeretni senkibe, de ami még meglepőbb, senki sem szeretett belé igazán. A férfiak még mindig megbámulták őt, de aztán elmentek mellette,  feleségül vettek egy másik lányt. Két nővére pazar esküvőt tartott egy-egy királlyal. Pszükhé volt a legszebb lány a Földön, de szomorú és magányos is egyben, akit soha nem szerették igazán. Ekkor az apja meglátogatta a Delpho-i orákulumot, hogy tanácsot kérjen Apollón-tól.  Apollón elrendelte, hogy  fekete ruhában Pszükhét egy hegy csúcsára kell vinni, ott  pedig magára kell hagyni. A férje, akit neki rendeltek az istenek egy szárnyas kígyó lesz. A hegyen a sötétben Pszükhé magára hagyottan várakozott és sírt. Egyszer gyenge szellő érintette meg. Hirtelen ez a szél felkapta őt, majd egy virágokkal teli  rétre vitte. A szél bódító illatot is tartalmazott, amitől a lány elaludt. Aztán  patak csobogására ébredt, előtte pedig egy nagy kastély állt. Úgy tűnt, hogy egy istennek szánták, mert aranyoszlopokkal, ezüstfalakkal, drágakövekkel borított padlóval díszítették. Teljes csend uralkodott mindenfelé. Lakatlannak tűnt, habár Pszükhé a palota bejáratánál  zajt hallott, viszont nem látott senkit. De tisztán hallotta a szavakat: A ház neked épült. Gyere be és ne félj. Fürödj meg, majd vacsorázz!

Evés közben halk zenét hallott maga körül, olyasn volt mint egy hárfa hangja, amelyet kórus kísér. Hallotta, de nem látta. Egész nap egyedül volt a hangok kíséretében. De valahogy érezte, hogy a férje éjjel eljön. Ez így is lett. Amikor megtapasztalta, hogy közel van hozzá, majd hallotta a hangot, amely suttog a fülébe, félelmei  egyszerre eltűntek. Még mindig nem látta,  de biztos volt benne, hogy  társa nem egy szörnyeteg, hanem eljövendő férje, akire mindig is vágyott. Pszükhé ezeket a napokat eddigi élete legboldogabb időszakának nevezte. Azonban  szomorúságot is érzett amiatt, hogy nem láthatja  férjét.  Hiányozni kezdett a családja is.  Ők ezalatt gyászolták, mert azt hitték széttépték a farkasok. Aznap este megkérte titokzatos férjét, hogy tegyen meg neki egy szívességet. Azt akarta, hogy nővérei jöjjenek fel a palotába és győződjenek meg arról, hogy ő jól van. Ez vigaszt jelentene öreg szüleinek. Először a férje elutasította ezt, de végül engedett. - Rendben, megengedem a nővéreidnek, hogy feljöjjenek ide. De figyelmeztetlek téged ne hagyd, hogy befolyásoljanak téged. Mert ha megteszik, tönkreteszed a kapcsolatunkat, sokat fogsz szenvedni!

Másnap a két nővér elment Pszükhéhez . Mindannyian boldogok voltak, hogy láthatták egymást,  sírtak boldogságukban. Amikor azonban beléptek a palotába, a két idősebb nővér elcsodálkozott a kincseken. Vacsora közben a legfinomabb borokat itták. Az irigység virágzott  szívükben. Folyton kérdéseket tettek fel a lánynak férjéről, annak külsejéről és foglalkozásáról. Pszükhé csak azt mondta, hogy egy vadász. De természetesen nem hittek neki. -Lehet egy egyszerű vadász ennyire gazdag? Biztosan herceg vagy isten, gondolták. A két nővér tudta, hogy ehhez képest a saját gazdagságuk és boldogságuk elenyésző. A  féltékenység által vezérelve tervet szőttek. Amikor elbúcsúztak, a két gonosz nő azt mondta Pszükhének, hogy a férje biztosan az a szörnyű kígyó, amelyet a delphoi orákulum  jövendölt meg férjének. Ettől kezdve Pszükhé semmi másra nem tudott gondolni, csak nővérei  szavaira. Igazuk kell, hogy legyen. -Miért nem jön hozzám napközben? Miért nem engedi, hogy lássam? Mi a titka? Miért nem mesélt nekem soha az életéről? Ezek a gondolatok napokig zavarba ejtették. Valami szörnyűséget rejteget,  ezért nem akarja, hogy nappal lássák. Ki kell derítenem. Ma este, amikor mély álomba merül, gyertyát gyújtok. Ha kígyó lesz, akkor megölöm. Meghozta  döntését, közben megfeledkezve férje figyelmeztetéséről.  Azon az éjszakán, miután férje elaludt, összeszedte minden bátorságát és meggyújtotta a gyertyát. Lábujjhegyen járva odament az ágyhoz. A fény nem szörnyeteget mutatott, hanem a legszebb embert. Szégyellte magát, de egy csepp viasz a gyertyáról ráesett Erósz vállára. A fájdalom ébresztette fel őt, közben meglátta Pszükhét égő gyertyával a kezében. A szemébe nézett csalódottan,  majd egyetlen szó nélkül elhagyta a hálószobájukat. Pszükhé azonnal a férje után futott. Sötét volt, ezért nem látta őt most sem, de hallotta  hangját: -A szeretet nem élhet bizalom nélkül! Ezek voltak az utolsó szavai, mielőtt elrepült. - A szerelem istene volt ! -gondolta Pszükhé. - Ő lett volna a férjem, de én nem bíztam benne. Napokig sírt, de elhatározta azt is, hogy bármit megtesz azért, hogy visszaszerezze őt. Mindenütt kereste, majd hozott egy újabb rossz döntést.

Elment Aphrodite templomába, ahol imádkozott hozzá. Megkérte őt, hogy beszéljen a fiával és győzze meg. Aphrodité azonban még mindig féltékeny volt rá, még mindig bosszút akart állni rajta. Azt mondta a fiatal lánynak, hogy teljesen meg kell bizonyosodnia arról, hogy ő a megfelelő feleség  fia számára. Ezért  három feladatot kell elvégeznie, hogy bizonyítsa képességeit. Ha akár csak egy ilyen feladatban  kudarcot vallana, Erósz örökre elveszik számára. Pszükhé beleegyezett, ezután Aphrodite egy dombra vitte, amely magokból állt. Ott az istennő megmutatta neki a búza, a pipacsok, a köles és sok más különböző növény magjait. -Azt akarom, hogy ma délutánig válaszd szét ezeket a magokat fajtájuk szerint. Ha nem sikerül, tudod mi lesz annak következménye!  -mondta Aphrodité, majd elment. -Hogyan lehetne szétválasztani ezeket az apró magokat? Ez kegyetlen feladat volt, amely könnyekkel töltötte meg a szemét. Abban a pillanatban egy csoport hangya haladt el mellette. Megsajnálták őt, keményen dolgozva szétválasztották a magokat. A nagy dombból több kisebb domb keletkezett így. Aphrodité az idő lejárta után megjelent ismét. -Még nem fejezted be a munkádat! - mondta, majd elrendelte Pszükhének, hogy aludjon a magokon anélkül, hogy felkelne egyszer is. Abban hitt, ha kínozza és kemény munkára kényszerítheti  a lányt, annak  szépsége kifakul. 

Másnap reggel Aphrodite új munkát talált ki Pszükhének, amely ezúttal veszélyes feladat volt. -Látod azokat a fekete vizeket, amelyek leereszkednek a hegyről? Ez az Estige folyó, szörnyű és visszataszító. Töltsd meg ezt a palackot a vizével ! - mondta az istennő. A vízeséshez érve Pszükhé rájött, hogy a környező sziklák csúszósak és meredekek. A vizek olyan meredek sziklák között rohantak, hogy csak egy szárnyas lény tudta volna megközelíteni azokat. Most  egy sas segített neki. Éppen a folyó felett repült, amikor meglátta a lányt. Csőrével kikapta kezéből az üveget, megtöltötte azt fekete vízzel, majd visszaadta Pszükhének. Aphrodité nem örült. -Valaki segített neked, különben nem tudtad volna ezt a feladatot saját magad elvégezni. Adok neked még egy esélyt, hogy bebizonyítsd olyan elszánt vagy, mint amilyennek mondod magad!  Adott egy dobozt neki. El kellett vinnie az Alvilágba, ott meg kell kérnie Kórét, a halottak királynőjét, hogy töltse meg azt halottak csontjaival.  Pszükhé nem kérdezett semmit, elindult az Alvilág felé. Amikor belépett a kapun,  Charon-nak találkozott,  aki  csónakján átvitte a halottakat az alvilági folyó  túlsó partjára. Sok pénzt adott Charon-nak, hogy segítsen neki megtalálni az utat a sötétben Kóré palotájáig.  A hajós segített neki. Kóré azonban nem tartotta be Aphroditének korábban tett szavát, adott Pszükhének a halottak csontjaiból.  Amikor Pszükhé odaadta Aphroditének a dobozt, az istennő rendkívül dühös lett. Azt kiabálta neki, hogy rabszolgájává teszi.

Az istenek azonban az Olympus-on mindent láttak. Egyikük, aki éppen Zeusz volt, nem nézte jó szemmel ezt a gonoszságot.  Elküldte Hermészt, hogy mondja el Erósznak a történteket. Erósz meghatódott miután tudomást szerzett mindenről, begyógyultak rajta az árulás sebei. Elhagyta szobáját, de nem kellett messzire mennie, mert Pszükhét kimerülten megtalálta anyja kertjében.  Erósz és Pszükhé boldogan éltek együtt  ezentúl. Esküvői ajándékként Zeusz halhatatlanná tette Pszükhét, mert megengedte neki, hogy megkóstolja az ambróziát, az istenek italát. Nővérei soha nem lehettek boldogok életük hátralévő részében, Érosz nyila nem talált rájuk, magányosan haltak meg. Később Aphrodité is boldog lett, mert mivel Pszükhé az Olympus-on élt férjével, a földi emberek elfelejtettek őt, újból a szerelem istennőjét tekintették a legszebbnek.