Az olimpiai játékok története és eredete visszavezet minket az ókori Görögországba  a hősies sportolók legendáihoz, akik négyévente látogatták meg Olümpia városát, hogy részt vegyenek az  az ókori világ legfontosabb atlétikai versenyén.  Az olimpia először Kr. e. 776-ban került megrendezésre,  több mint ezer évig rendszeresen megrendezték egészen a Bizánci Birodalomig. Az első bizánci császár pogány látványosságnak nevezve betiltotta a játékokat, mivel Zeusznak szentelték őket. Kr. E. 776-ban, az első olimpiai játékokon egy Elis nevű szakács nyerte meg a verseny egyetlen eseményét. A szobrászok és  költők minden olimpián összegyűltek, hogy műveiket a leendő mecénásoknak mutassák be.  Pausanias görög utazó szerint eleinte stadionfutás volt csak, körülbelül 190 méteres táv állítólag Héraklész lába után mérve. Később bevezették a dupla stadionfutást (384 méter). Négy évvel később már hosszútávfutás volt, amelynek hossza 1,344 és 4608 méter közötti. Kr. e. 708-ban az ötpróba és a birkózás szintén bekerült a játékokba. Az ökölvívást Kr.e. 688-ban adták hozzá a játékokhoz, majd a tetrippon ( négy lóval ellátott versenykocsi ) szintén bekerült a versenyszámok közé. Körülbelül 32 évvel később a lóverseny az olimpia újabb izgalmas részévé vált. Az idő múlásával egyre több sport került hozzáadásra az olimpiához, miközben időtartamuk egy-öt napra nőtt. A legbrutálisabb sport a pankráció volt  Ez a birkózás és az ökölvívás kombinációja, ahol a nyakra mért ütés és a fojtogatás is megengedett volt, csak a harapás és a szemre irányuló támadás volt tilos, így az elhalálozás gyakori eseménynek számított.

A játékokat mindig Olümpiában tartották. Csak szabadnak született görög férfiak vehettek részt, női rendezvények nem voltak, a stadionba sem mehettek be. Megesett egy különösen jól ismert eset. Mivel az egyik sportoló anyja volt, Kallipatira meg akarta nézni fia teljesítményét,  ezért férfinak öltözött, hogy beléphessen a stadionba. Kilétére fény derült, de  nem büntették meg, mert családjában híres sportolók éltek. A Héra-játékokon azonban nők is versenyezhettek, amelyet Olümpiában is megrendezték rendszeresen. A győztesek díjai pénz helyett babérlevelek koszorúi voltak. A nevüket dicsérték, tetteiket lejegyezték, hogy a jövő nemzedékek is tudjanak eredményeikről. Homérosz műve az atlétikai versenyek legrészletesebb leírásai, míg a játékok eredetével kapcsolatos legkorábbi mítoszokat Pausanias görög történész meséli el. Elmondása szerint a daktülosz Heraklész ( nem a mitológiai hős ) és két testvére versenyzett Olümpiában. A győztest egy babérkoszorúval koronázták meg, amely megmagyarázza az olimpiai bajnokoknak adott hagyományos díjat. Egy másik mítoszt Pindarosz írt le. Ebben az olimpiai fesztiválon Pelopsz, a város királya (aki Peloponnészosz névadó hőse), valamint Heraklész, Zeusz fia vett részt. A történet szerint Heraklész munkáinak befejezése után atlétikai fesztivált hozott létre apja tiszteletére. Pelopsz csalással és Poszeidón segítségével szekérversenyt nyert egy helyi király ellen, és díjként a király lányát, Hippodamia-t megkapta.

Azonban más sportversenyek is léteztek. Az olimpiai játékok ugyanis a pánhellén játékok részét képezték. Négy különálló eseményről volt szó, kettő vagy négyéves időközönként úgy rendezték, hogy évente legalább egy játék legyen. Az olimpiai játékok voltak az ősi idők legfontosabb és legrangosabb eseményei, amelyeket a Püthiai, a Nemeai és az Isthmuszi játékok követtek.   Az olimpiák évek számlálására is szolgáltak, a közösen lejegyzett időpontok véget vetettek végleg a városállamok közötti vitáknak a dátumok meghatározásával kapcsolatosan. A spártaiak kezdeményezésére bevezették a meztelenséget, ez lehetett az egyik oka annak, hogy a nőket nem engedték be a stadionba. A gimnázium  szó görög eredetű, hiszen a gymnos jelentése valójában meztelen. Így a gimnázium  szó szerinti jelentése meztelen testmozgás iskolája. 

Ródoszi Leonidas bekerült a történelembe, mivel összesen tizenkét különböző olimpiai győzelmet nyert, ez olyan atlétikai teljesítmény, amelyre még soha nem volt képes senki sem az ősi, sem a modern versenyeken,  a ma elérhető összes technológiával és edzési módszerrel sem. Az olimpia egy ideig folytatódott a Római Birodalom idején is Görögországban.  Viszont már nem az igazi volt. Nero római császár a 67-es évben csatlakozott a szekérhajtókhoz, majd győztesnek nyilvánította ki magát, bár ő esett ki először a  szekéréből versenyzés közben. De 1500 évvel később az olimpia újjáéledt, végül a globális látványossággá fejlődött napjainkra. A francia báró, Pierre Coubertin rendezte meg az elsőt 1896-ban, Athénban. Összesen 241 sportoló vett részt Görögországból, ezenkívül tizenhárom másik országból voltak versenyzők, köztük Magyarország is szerepelt. A nyertesek ezüstérmet, olajbogyót és emlékdiplomát kaptak, míg a második helyezett bronzérmet és oklevelet. Azok, akik a harmadik helyen végeztek egyáltalán nem kaptak érmet. 

A maraton nem volt a régi olimpiai játékok eseménye. Ezt először a modern olimpiai játékokon rendezték meg 1896-ban Athénban.  Pheidippides, a futár megemlékezésére szolgált,  aki továbbította a perzsa megszállás híreit Maratonból Spartáig.  Gyorsaságán sok múlt, hiszen így a görögök időben értesültek a veszélyről és fel tudtak készülni. Egy nap alatt lefutotta a távot, amely 42, 195 km. Az olimpiai láng is az ókori Görögországból származik, amely a játékok ideje alatt égett. Tizenegy Hestia-papnő rendezte az olimpiai fáklya meggyújtásának ünnepségét jelmezekbe bújva. A fáklyát a Nap sugaraival egy fémtükör segítségével gyújtották meg, amikor a napsugarakat egy pontba fókuszálták. Az olimpiai lánggal való futás a modern olimpiák része, amelynek során az Görögországból viszik azt az aktuális  helyszínre. A modern idők olimpiai játékain az olimpiai fáklya a békét jelképezi, ahogyan régen is időtartama idején nem háborúztak egymással a görög városállamok. Minden résztvevő városállamnak alá kellett írnia a fegyverszünetet, ami ezt jelentette, hogy a háború nem megengedett és fegyvereket sem lehetett szállítani Olümpiába. A nagy tömeg és a békés légkör együttesen azt jelentette, hogy az olimpia tökéletes lehetőséget teremtett a kereskedőknek, művészeknek és zenészeknek tehetségük bemutatására.