Azori-szigetek az Atlanti-óceán egyik szigetcsoportja. Portugáliához tartozik, mint autonóm tartomány. A legnagyobb sziget lagúnájához egy jól ismert elsüllyedt földrész legendája kapcsolódik. Régen létezett egy nagy királyság itt, melynek neve Atlantisz volt.  Brancopardo  király Brancaroza királynő irányította ennek a  földrésznek a népeit. Habár nem szenvedtek semmiben hiányt, mégis  nagyon szomorúak voltak, mert nem született gyerekük.    Brancopardo király így panaszkodott: -Miért ilyen rossz az élet?  A szegény parasztoknak lehet gyerekük, nem is egy, habár alig tudják etetni őket, nekünk pedig, akik mindent meg tudnának adni egy születendő gyereknek, nem lehet. Ez nem igazságos!  A király egyre gonoszabbá vált, korábbi kedvessége és igazságossága eltűnt, zsarnok lett belőle. Az emberek aggódtak érte, mert nem ilyen ismerték korábban. Atlantisz szent helyein áldozatokat égettek az isteneknek, de a királyi pár ennek ellenére gyermektelen maradt.  A királynő is depresszióba süllyedt, szíve megkeményedett neki is.  A palota rendelkezett egy szép kerttel  tele szép és egzotikus növényekkel. Itt  a királyi pár gyakran békét talált, hallgatták a madarak énekeit. Egy este, amikor  különösen lehangoltak voltak, éppen a kertben tartózkodtak. Csendben figyelték az ég csillagjait, amelyek a  sötét égen pislákoltak. 

Az egyik csillag azonban egyre inkább fényesebbé vált, mint a többi. Eleinte azt hitték, hullócsillagot látnak. Ez igaz is volt, de nem abban a formában, mint ahogy sejtették. A csillag, ha az volt, egyre közelebb került hozzájuk, végül földet ért a kertben. Meg is szólalt: - Kérlek ne féljetek tőlem, mert azért vagyok itt, hogy segítsek !  A királyi pár jobban  megnézte a fényes valamit. Ekkor látták, hogy az nem csillag, hanem egy ember formájú égi lény, amelyet fény vesz körül.  -Csillagfény a nevem. Eljutott hozzám a ti és népeitek üzenete.  Ti  a közelmúltban rosszul bántatok embereitekkel, ők mégis értetek imádkoztak. Viszont ennek ellenére születni fog egy lányotok, ha azt teszitek, amit mondok. Vezekelnetek kell gonosz tetteitek miatt, ezért miután megszületik a lányotok, én el fogom vinni őt innen. Magam fogom gondozni őt Atlantisz legszebb részén. A hét minden napján egy másik városban fog élni. Ezeket a  városokat elefántcsontból, aranyból, ezüstből, gyöngyökből, smaragdból, gyémántokból és rubinokból építik fel majd, amelyeket egy magas bronzfal vesz körül. Az egyetlen járható út egy nagy kapu lesz, amely csak az igaz emberek számára fog kinyílni. Viszont a lány huszadik születésnapja után visszatérhet hozzátok! Egyetértetek a feltételemmel?

Brancopado király és felesége kezdetben nagyon örültek, de a feltételek hallatán rájöttek, hogy ez korai öröm volt. Végül a királynő így szólt: -Nem vagyunk már fiatalok, húsz év pedig nagyon hosszú idő. Az égből érkezett fényes jövevény azonban nem engedett: -Tetteinkért felelnünk kell. Ha elfogadjátok az ajánlatomat, ám nem tartjátok be később és beléptek valamelyik városba, Atlantisz miattatok fog elpusztulni! A király és a királynő egymásra néztek, de nem gondolkodtak sokáig. Tudták, hogy nincs más alternatíva, ezért beleegyeztek. Ezután Csillagfény eltűnt. Egy hónap múlva a királynő boldogan jelentette be férjének, hogy várandós. Egész Atlantisz örült, nagy ünnepséget rendeztek. A születendő lány neve Antilia lett. Ám nem örültek sokáig, mert már a születése utáni harmadik napon Csillagfény visszatért és elvitte  az újszülöttet. A királyi párnak ismételten csak a kert maradt, itt nézték minden este a csillagokat és közben azon gondolkodtak, hogy mi lehet eközben a lányukkal. Csillagfény néha elment hozzájuk és beszámolt mindenről, ami lányukkal ezalatt történt. Eleinte megbékéltek  a helyzettel, viszont az idő múlásával ismét visszaestek régi hibájukba, újból átjárta elméjüket  a melankólia és a harag. Főleg az apa nem tudott megbirkózni a hiányérzettel, habár felesége próbálta megnyugtatni és türelemre inteni őt. Amikor elérkezett a hercegnő tizennyolcadik születésnapja, megkérdezte feleségét: -Ha jól emlékszem Csillagfény tizennyolc évet mondott és nem húszat! Miután a királynő nemmel válaszolt, dühbe gurult.- Nem várunk többet, épp eleget vártunk már eddig is. Lehet egy démonnak adtuk oda gyerekünket és már nem is él, mivel elszívta a lelkét! A királynő kérte többször is, hogy gondolja át jól mit tesz és ne  a harag irányítsa döntéseiben: -Még csak két évet várj!  Azonban  a király még aznap elrendelte, hogy készítsék elő a hadsereget a hét város megtámadására, hogy kiszabadítsák onnan  lányát.   Tábornokai tiltakoztak a hadjárat ellen, de a király nem volt hajlandó meghallgatni őket.  A sereg útra kelt, ezalatt számos veszély fenyegette őket, mintha azokat szándékosan idézte volna elő valami. Sokan odavesztek, de végül elérték a város falait. Ugyanekkor az ég elsötétült, villámok csaptak le az égből mindenhová a közelben. Kitört a vulkán, az utána keletkezett földrengés következtében elsüllyedt az egész földrész. Csak hét sziget maradt meg, éppen azoknak a városoknak a helyén, ahol a hercegnő lakott.

 A legnagyobb szigeten, amelynek neve Sao Miguel egy lagúna található. Neve Hét város lagúnája, utalva a fenti történetre. Egy vulkáni kráterben feltöltődött  két tóról van szó, amelyek szinte összeérnek. Egyiknek vize zöld,  a másiknak kék. A legenda szerint Antilia, a hercegnő régen  itten hagyta kék színű papucsát és zöld napernyőjét.  Az ikertavak a mai napig léteznek, a helyiek azt mondják, hogy néha a  hercegnő kísértetét látják erre, aki  kék papucsot és zöld napernyőt hord. 2013-ban egy halász furcsa felefedezésre bukkant az egyik sziget körüli vizekben. Értesítette a hatóságokat, akik kiküldték a helyszínre  a haditengerészet embereit. A portugál hírek egy nagy víz alatti piramis felfedezéséről szóltak, amely tökéletes négyzet alakú. A GPS digitális technológiával kapott jelenlegi becslések szerint a magasság 60 méter, 8000 négyzetméter alappal. Természetesen titkosították a feltárt víz alatti építményeket talán amiatt, amit bennük találtak. A becslések szerint 20 000 évvel ezelőtt építették őket, körülbelül akkor, amikor a boszniai piramisokat.