Koreai történet

Valamikor régen élt egy Yun Ok nevű asszony. Férjével kezdetben boldog és szeretettel teli kapcsolatban állt. A férfi miután a visszatért a háborúból,  jellemben teljesen megváltozott, dühös és kiszámíthatatlan lett. Már csak árnyéka volt annak, akinek korábban ismerte mindenki. Yun Ok nagyon jól tudta azt, hogy a környezet  és a körülmények hatással vannak az emberi jellem alakulására, az erős egyéniségek megbirkóznak a nehézségekkel, férje viszont gyenge jellemnek bizonyult mindig is.

Bárki, aki lebetegedett a faluban, a  hegyekben élő remetétől kért segítséget, aki nagy tudás birtokában állt, minden gyógymódot ismert. De Yun Ok soha nem fordult hozzá akkor, amikor beteg lett, mert mindig önmagát gyógyította ezidáig sikeresen. A testi bajait orvosolni tudta, de ezúttal más helyzet állt fenn. A szomorúságát nem tudta meggyógyítani, ezért egy napon elment a remetéhez, aki már várta őt. Miután meghallgatta  a nő panaszait, ezt mondta: -Igen, ez gyakori azoknál a katonáknál, akik visszatérnek a szolgálatból. Sokan nem értenek velem egyet, de az én véleményem ebben nem változik: ott csak szörnyeket nevelnek, nem tisztességes embereket, akikből kiveszik minden érzés. Mit vársz tőlem?

-Készíts nekem egy bájitalt vagy adj amulettet, bármi jó lesz, ami a férjemet ismét a régivé varázsolja!

-Azt gondolom te is tudod, hogy nem testi betegséggel állsz szemben, amely ilyen módon gyógyítható! -Segítséget kell kérjek magam is az égiektől, hogy felvilágosítsanak mi lenne a megfelelő módszer, ha van ilyen egyáltalán. Három nap múlva térj vissza hozzám!

Yun Ok így tett, majd három nap múlva visszatért. A remete vidáman fogadta őt. -Jó hírem van számodra, mert létezik egy olyan főzet, amely regeneráló hatású és kiűzi a negatív hatásokat. De nem lesz egyszerű elkészíteni, mert szükség lesz hozzá egy tigris pofaszakállának szőrére. Ráadásul ennek az állatnak élnie kell, amikor elkészítem, így nehéz dolgod lesz!

-De hiszen az lehetetlen, a tigris minden embert széttép még azelőtt, hogy észrevennénk közeledtét!

-Enélkül nem járhatok sikerrel!

Yun Ok egész úton hazafelé azon tűnődött, hogyan szerezhetné meg azt, ami korábban senkinek sem sikerült. Talán a remete így akarja menteni magát, mert nem tudja orvosolni problémáját, ezért kitalált egy lehetetlen küldetést. De úgy döntött így sem adja fel, majd eszébe jutott egy ötlet. A közeli hegy egyik barlangjában tigris élt, ezt mindenki tudta a faluban. Yun Ok még hajnal előtt elindult otthonról egy tál rizses hússal, majd miután a barlanghoz ért, halkan és félelemmel telve elhelyezte a tálat annak bejáratánál. Másnap ismét visszatért, ezúttal jobban vigyázott, nehogy rálépjen valamelyik száraz ágra és egyéb dologra, ami zajt kelthet. Látta, hogy a tegnap általa odarakott tál már üres volt. Kicserélte azt egy másikkal, amelybe szintén rizses húst tett. Így ment ez több hónapon át, Yun Ok pedig tudta azt, hogy a tigris ette meg ételét, mivel lábnyomai megmaradtak a sárban. Ő maga soha nem látta az állatot, de elgondolkodott gyakran azon, hogy ez fordítva vajon igaz-e ?

Igaz volt, mert a tigris látta őt művelete közben szinte mindig. Az egyik alkalommal az üres edény előtt várakozott. Yun Ok óvatosan közeledett a helyhez, de a tigris nem mozdult. Egy pillanatig felpillantott a vadállatra, amikor észrevette vöröses szőrzetét, amely a szemöldöke körüli részeken bizonyult a legszebbnek. A következő napon a tigris elébe ugrott hirtelen, amitől Yun Ok hátraesett. Viszont nem bántotta őt, éppen ellenkezőleg, ekkor azt is megengedte neki, hogy megsimogassa. Immár más helyeken is találkoztak, otthonáig azonban soha nem kísérte el a nőt, mert a tigris is tartott az emberektől, ha azok csoportosan voltak. Yun Ok tehát egy új társra lelt, amelynek nemsokára híre is ment, mert látták őt  kettesben a tigrissel, miközben a folyóban úsztak vagy éppen játszottak. Azonban néha negatív élmény is társult ehhez, mert egy-egy alkalommal a vadállat más állatok, sőt emberek testrészeit vitte el neki. De Yun Ok nem feledte el küldetésének célját, ezért óvatosan levágta a tigris egyik szőrét a pofaszakálláról. Másnap rögvest elment  a remetéhez, aki kissé meglepődött azon, hogy sikerrel járt.

-Hazudtál nekem, igaz ?  -Nincs ilyen főzet!

-Ha úgy vesszük igen ! -válaszolta a remete, majd bedobta a tigris szőrét a tűzbe.

-Azért csináltad ezt, nehogy kiderüljön nem vagy mindenható ! -förmedt rá Yun Ok dühösen a remetére.

-Ebben viszont tévedsz. Az előbb azt mondtad nekem, hogy megszelídítettél egy vadállatot. Meséld el nekem azt, hogyan sikerült.

-Több hónapnyi munkám kellett ehhez. Sikerült ezalatt elnyernem a bizalmát és a szeretetét, talán úgy tekint rám, mint az anyjára, aki valamikor etette őt. Én is ezt tettem, érezte a szeretetemet.

- Nem tetted meg ugyanezt a férjeddel is? -Nem főztél rá minden nap ? -De ő még ennél többet is kapott tőled, hiszen vele több időt töltöttél, mint új barátoddal! -Biztos vagy abban, hogy képességeid tudatában ezután is megosztod az életed egy olyan személlyel, aki rosszabb egy vadállatnál ?

Yun Ok szótlanul állt, megértett mindent. Már nem volt dühös a remetére, hálát érzett csupán. Férjét elhagyta, majd új kapcsolatot létesített egy másik férfival. A tigrissel nem szakadt meg barátsága, Yun Ok megtanította arra is az állatot, hogyan ismerje fel a vadászok csapdáit.