Szent Bálint (latin nevén Valentinus) a szerelmesek, az epilepsziások és a lelkibetegek védőszentje. Ezen az ünnepen, február 14-én a szerelmesek megajándékozzák párjukat vagy szerelmes üzenetet írnak neki. A Valentin-nap eredetileg vallási jellegű volt, a katolikus egyház legalább három Valentinus nevű szentet ismer, akik mindegyike hite miatt halt meg.

A történet legkorábbi változata az ókori Rómába és a pogány Lupercalia ünnepére nyúlik vissza. A város falain kívüli pásztorok állandó harcot vívtak az éhes farkasok ellen, ezért imádkoztak Lupercus istenhez, hogy vigyázzon nyájaikra. A rómaiak minden év februárjában fesztivállal viszonozták az isten éberségét, amely a termékenység és a tavasz beköszöntének ünnepe is volt. A friss házas nőket a februa-val (a február szó származéka) korbácsolták meg, hogy megtisztítsák testüket a szülésre felkészülve. A Lupercalia egyik fénypontja február 14-én volt, amikor Juno Februata-nak, a lázas szerelem istennőjének tisztelegtek. A leányok nevét fiatal férfiak véletlenszerűen húzták ki, akinek neve pedig rá volt írva a jegyzetre, az a lány lett a párjuk a lakomán vagy akár egész életében.

Miután Konstantin császár megkeresztelkedett Rómában, az egyház megpróbálta megfékezni a pogány tevékenységeket, így a  Lupercalia ünnep megszüntetése is kitűzött célponttá vált. Galasius pápának az V. században megfelelő helyettesítőt kellett találnia Lupercus farkasisten helyére, ezért kiválasztott egy püspököt, akit kétszáz évvel korábban kivégeztek. Ő nem volt más, mint Valentinus. A történészek szerint sok legenda létezik ugyanarról az emberről, így lehetetlen megmondani, hogy mely részletek pontosak és melyek túlzóak. Összességében több mint ötven pap, püspök és más egyházi tisztviselő vette fel a Valentin nevet, az ő életüknek egy darabja része lehet a Szent Bálint legendának. Miután Konstantin császár megkeresztelkedett Rómában, az egyház megpróbálta megfékezni a pogány tevékenységeket, így a  Lupercalia ünnep megszüntetése is kitűzött célponttá vált. Galasius pápának az V. században megfelelő helyettesítőt kellett találnia Lupercus farkasisten helyére, ezért kiválasztott egy Valentinus nevű püspököt, akit kétszáz évvel korábban kivégeztek. Aurelius császár börtönözte be 272-ben, mert a királyi rendelet ellenére továbbra is keresztény katonákat vett feleségül (Aureliusnak szüksége volt rájuk háborúi megvívásához). A börtönben a püspök kigyógyította börtönőrének lányát a vakságból, mert első látásra beleszeretett  a lányba.  A lány is vonzalmat érzett megmentője iránt, úgy tekintett rá, mint egy csodatevőre. Végül vágyaik meghiúsultak, mivel a püspököt a következő év február 14-én kivégezték. Halála előestéjén az elítélt férfi  levelet küldött kedvesének. Szent Valentin hagyatéka sokáig fennmaradt halála után is. Kivégzése miatt akkora felzúdulás támadt a római keresztény közösségben, hogy a hatóságoknak gyorsan el kellett temetniük a holttestét, hogy elkerüljék a zavargást. De három követője megtalálta, aztán elvitték az umbriai Terni-be, ahol  bebalzsamozták a róla elnevezett bazilika helyén. A fiatal szerelmesek még mindig a sírhoz utaznak, hogy áldását kérjék, ezért a város minden év februárjában egy hónapos fesztivált rendez a tiszteletére. A Szent Bálint körüli legendák népszerűsége ellenére fontos tudomásul venni, hogy a történet hitelességére  alig állnak rendelkezésre bizonyítékok. A Szent Bálint életéről és mártíromságáról szóló korai beszámolók, amelyek elsősorban a csodákra és borzalmas halálesetekre összpontosítottak, alig vagy egyáltalán nem tesznek említést a romantikus szerelemről. Lehetséges, hogy Szent Bálintnak a romantikus szerelemmel való kapcsolatáról szóló történeteket idővel  kiegészítették, hogy megfeleljenek a Valentin-napot övező kulturális és társadalmi elvárásoknak. 

A szerelmes levél eredetét egy másik Szent Bálint nevű emberhez kötik, aki II. Claudius uralkodása idején írt szerelmes búcsúlevelet Julia nevű jegyesének. Az első feljegyzett Valentin-napi kártyát Károly, Orléans hercege küldte feleségének, miközben 1415-ben börtönben volt.  A sorozatgyártású kártyák azonban csak az 1840-es években terjedtek el. Esther  Howland az általunk ismert modern üdvözlőkártyák megalkotója, aki képeslapokat készített szalagdarabokkal, csipkével és színes képekkel. Az 1900-as évek elején a továbbfejlesztett nyomtatási technológiák még több tömegesen forgalmazott, mindenki számára megfizethető kártyát hoztak létre. Ma több mint 150 millió Valentin-napi képeslapot küldenek ki évente, így  a második helyen áll a karácsonyi képeslapok népszerűsége után.

A csokoládé egy másik különleges Valentin-napi szimbólum, amelynek hagyományai az amerikai kontinens őslakos indiánjaihoz kötődnek. A maja esküvői szertartásokon a boldog pár csokoládé ivása közben ünnepelte meg egyesülésüket, az aztékok pedig a csokoládét erős vágyfokozónak hitték.  Azok számára, akik inkább a virágokat részesítik előnyben, legtöbbször rózsát adnak szerelmüknek. A piros rózsák a legnépszerűbbek, mivel a szín a szerelmet és a szenvedélyt szimbolizálja, de a rózsaszín is gyakori, mert a kezdődő kapcsolatot és a ragaszkodást társítják hozzá. Az ékszerek egy másik népszerű Valentin-napi ajándék, közülük is  a gyémánt a legjobb választás, mivel a szerelemhez és a romantikához társul, de  a vörös rubin is népszerű. Habár Szent Bálint valódi kiléte rejtély maradt, az ünnephez kapcsolódó tartós hagyományok továbbra is rabul ejtik a szerelmesek szívét. Miközben leveleket, csokoládékat és egyéb ajándékokat küldünk egymásnak, tartsuk szem előtt a Bálint-nap  valódi üzenetét: a szeretet, az együttérzés és a mindannyiunkat összekötő kötelék emberi boldogságunk lényege. Akár a legendák mellett döntünk, akár a történelmi igazságot keressük, ez az ünnep a szerelem erejére és az egymás iránti vonzalmunk fontosságára emlékeztet bennünket.