Adonisz neve minden bizonnyal föníciai eredetű. Ezt a történetet dolgozták fel a görögök, később pedig a rómaiak. Valójában a föníciai mítoszt egyetlen szerző sem közvetítette.  Az asszír istennőről című értekezés pedig, amelyet a római idők görög történetírójának, Lucianus-nak tulajdonítanak, az Adonisz tiszteletére rendezett ünnepről beszél Büblosz föníciai városában. Adoniszt Hésziodosz is megemlíti, mint a föníciaiak ősének, Phoenicus-nak a  fiát.  Később több szerző dolgozta fel a mítoszt különböző változatokban. Azonban mindegyik központi témája  Adonisz szerelme a szerelem istennővel (Astarte, Aphrodite), majd a hős halála és feltámadása. Talán Cipruson ismerték meg a görögök ezt a mítoszt, ugyanis ez a sziget volt eredetileg a kezdő cselekmény  helyszíne.

Élt egyszer Mirra vagy Szmirna nevű hercegnő,  aki Kinir királynak, Ciprus uralkodójának a lánya volt.  Anyja hajdanán nem tisztelte eléggé a szerelem istennőjét, aki a legenda szerint éppen Cipruson született meg a tenger habjaiból. Azt állította, hogy az ő lányai szebbek az istennőnél. Astarte istennő dühös lett, miután megtudta ezt, de úgy döntött, hogy az anyja helyett a lányát bünteti meg.  Szentségtelen szerelmet oltott belé saját apja iránt. Kinir király, miután elérkezettnek látta az időt arra nézve, hogy lánya megházasodjon, kérőket hívott a palotába. Mirra azonban határozottan elutasította mindegyiket.  Apja kérdésére, hogy miért teszi ezt, azt válaszolta,  hogy olyan férjet szeretne magának, aki nagyon hasonlít hozzá. Kinir azt hitte, hogy lánya mindezt az iránta tanúsított tiszteletből teszi ezt, ezért nagyon örült. Mirra szerelme apja iránt viszont napról-napra növekedett, habár tudatában volt annak is, hogy ezzel nagy bűnt készül elkövetni. Mivel már nem tudta elviselni szenvedéseit, úgy döntött, hogy felakasztja magát. Nővére azonban épp jókor érkezett, és sikerült megakadályoznia az öngyilkosságot. Miután Mirra mindent elmondott neki,  nővére megígérte, hogy segíteni fog rajta. Az egyik nagy ünnep során, amikor a király lerészegedett, nővére becsempészte Mirra-t a szobájába. Kinir nem volt tudatában annak, hogy kivel közösül, így Mirra gyermeke később saját apjától fogant meg. Később azonban minden kiderült, Kinir nagyon dühös lett, mérgében lánya vesztét kívánta. Mirra nagyon nehezen tudott elmenekülni, de végül sikerült elhagynia Ciprust. Miközben a kopár sivatagban vándorolt, Astarte istennő tovább üldözte őt a balsorssal. Ezúttal úgy döntött, hogy bosszúját végleg beteljesíti. Mirra lábai gyökerekké változtak, bőre fakéreggé, csontjai pedig az első mirha fa törzsét képezték.  A nő vére adta a cserje jellegzetes gyantás összetételét.

Az istenek azonban úgy döntöttek, hogy gyermekét életben tartják a fa törzsében. Kilenc hónap elteltével  kiszakadt a fa törzse, amelyben korábban már megszületett egy baba, akinek Adón (görögül Adonisz) lett a neve. A fiú gyorsan nőtt, majd a legszebb férfi vált belőle. Baalat-Gebal meglátta és beleszeretett. Soha nem akart megválni tőle. Időközben Adón minden más tevékenységnél jobban megkedvelte a vadászatot, amelyen az istennővel közösen  vett részt. Baalat-Gebal, aki egyesek szerint nem más, mint Astarte, gyakran  figyelmeztetette a fiút, hogy legyen óvatos a vadászatok során. A vadászat ugyanis veszélyes sport, ezért nem tanácsos oroszlánok és vaddisznók rejtekhelyeit felkeresni, és szánt szándékkal keresni a bajt. Egy napon az istennő nem kísérte el  Adónt, ő pedig egyedül indult el vadászni. A kutyák hamarosan vadul kezdtek ugatni, mert egy nagy termetű vadkanra bukkantak. Adón azonban nem futamodott meg, hanem elébe állt, majd lándzsájával megsebesítette az állatot. A vadkan azonban nem halt bele a sérülésbe, Adón-nak pedig ekkor eszébe jutott az istennő figyelmeztetése, ezért futni kezdett. A vaddisznó  gyorsabb volt, éles agyarával keresztüldöfte a  vadász testét . Baalat-Gebal meghallotta a haldokló kiáltását, majd odarohant hozzá. Kérte őt, hogy ne hagyja magára és ébredjen fel.  Az istennő halhatatlan volt, ezért nem követhette szeretőjét az alvilágba, ahol vele élhetett volna tovább. A holttestet kivitte az erdőből, lila szövetre fektette, majd tömjénnel  és kenőccsel bekente. A gyászolók temetési koszorút helyeztek a halott fejére, majd mindegyikük a szokás értelmében levágott feje tetejéről egy hajszálat. Ezután az istennő úgy döntött, hogy örök emléket hagy az utókornak, így  Adón véréből a kökörcsin nevű virágot hozta létre. Később apjától kért segítséget, a legfőbb isten pedig egyetértett vele abban, hogy fel kell támasztania lánya szeretőjét. Annak érdekében,  hogy a föld alatti királyságot uraló Sheol királynő is elégedett legyen, végül úgy döntött, hogy Adón az év egyik felét az alvilágban tölti, a másikat pedig a földön. Adón miután megtudta, hogy ismét viszont láthatja szerelmét, nagyon megörült, így habozás nélkül Bübloszt választotta tartózkodási helyének a földön.  Sheol azonban egy idő után  nem akarta elengedni a férfit, ugyanis szerelmes lett belé. Mivel az istennők nem tudtak megegyezni Adón hollétéről, egy harmadik személynek kellett döntenie, így El-hez fordultak. El isten azt a határozatot hozta, hogy három részre fogja osztani az évet: Adón az év egy részét az alvilágban tölti, egy másik részét a földön Baalat-Gebal-lal,  a fennmaradó részt pedig szintén a földön tölti azon a helyen, ahol ő akarja.  Mivel Adón a szerelem istennője iránt érzett vonzalmat, az év utolsó harmadát saját elhatározása alapján vele töltötte el. Ha jobban megvizsgáljuk  a mítoszt, annak befejezése nagyon hasonlít Hádész és Kóré (Perszephoné) történetéhez a görög mitológiában, csupán itt a szerepek és a nevek felcserélődtek.

Büblosz földjén áthaladva a Libanon-hegységben egy folyó ered, amely végül a tengerbe ömlik. Adoniszról nevezték el, mert eddig ismeretlen tényezők következtében minden évben vérvörössé válik, majd színét megváltoztatva  eléri a tengert. Mindez figyelmeztetés volt Büblosz lakóinak, hogy kezdjék el a gyász időszakát, és emlékezzenek arra a napra, amikor Adoniszt megölte egy vadkan. Sozomen történész Egyháztörténet című művében a templomok lerombolásáról ír, amelyet Konstantin császár rendelt el, hogy csökkentsék a pogány istentiszteletet. Így rombolták le Astarte vagy Aphrodité templomát Aphaca-ban, a Libanon-hegy és az Adonisz folyó közelében.  Azt beszélték, hogy korábban egy túlvilági lény éjjel megnyilvánult a templom falain belül, ott pedig meggyógyította a betegeket.