A pánspermiának nevezett elmélet szerint a különböző életformák új bolygókra is áttelepülhetnek, ha meteorokon jutnak el oda. Az új kutatás ütemtervet dolgozott ki arra vonatkozóan, hogy hol tartózkodhatnak ezek a feltételezett, bolygók között  közlekedő idegenek. A modern kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy összetett és szerves molekulák léteznek a csillagközi térben és Naprendszerünkön belül is. Valószínű tehát, hogy ezeken a mechanizmusokon keresztül kerültek ide az élet alapvető építőkövei. Ez akár azt is jelentheti, hogy az egyik első  Földre zuhant meteorit szállíthatta az életet bolygónkra. A híres Smaragdtábla sorai talán éppen a meteorok teremtő mivoltára utalnak: Ami lent van, az megfelel annak, ami fent van, és ami fent van, az megfelel annak, ami lent van, hogy az egyetlen varázslatának műveletét végrehajtsd. Ahogy minden dolog az egyből származik, az egyetlen gondolatból, a természetben minden dolog átvitellel az egyből keletkezett. Atyja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta. Ő a théleszma, az egész világ nemzője. Ereje tökéletes, ha a földbe visszafordul.

A kígyó és az energia

Régóta nem titok, hogy van kapcsolat a kígyó szimbolikájával és az energia áramlásával. Még a hétköznapi szemlélő  is meg tudja állapítani, hogy a kígyó mozgása és formája hasonló az energia- vagy hanghullámokhoz. Ez természetesen több, mint pusztán fizikai hasonlóság. Ezenkívül ezek a kígyószimbólumok a spermiumokat is ábrázolhatják, különösen a becsapódási kráterekkel való összefüggések fényében. Ehhez hozzájárul az is, hogy az őskori kultuszok  gyakran összpontosítottak a termékenységre. A mikroorganizmusok mozgása  folyadékokban az élet elengedhetetlen része. A táplálék keresése, a fény felé való tájékozódás, az utódok létrehozása, a telepek kialakulása csak a mozgás miatt lehetséges. A kis élőlények mozgását a forgó spirális, kígyószerű flagellumok biztosítják.

Tunguszka-meteorit

A tunguszkai meteorit becsapódása napjainkban is népszerű téma, azonban az eset megtörténtekor, 1908-ban senki nem tulajdonított nagy jelentőséget neki. A helyi lapok azt írták, hogy valamilyen rejtélyes test repült az égen Krasznojarszk régió felett, majd történt egy robbanás valószínűleg aerolit (meteorkőzet) következtében. Az esemény ezután már nagy érdeklődést váltott ki a lakosság és a helyi hatóságok körében. A rendőrség emberei viszont azt állították, hogy nem találtak semmi különöset a helyszínen. Nem dokumentálták a szemtanúk jelentéseit sem, így a Tunguszka-jelenség kezdett a feledésbe merülni. Leonyid Kulik kutatásainak köszönhetően történt meg az első előrehaladás a meteorit és az általa előidézett jelenségek kapcsán, aki a tudományos akadémia kérésére indult meteorit köveket gyűjteni Szibériába. Az 1927-es első tunguszkai expedíció célja a robbanás epicentrumának felkutatása volt. Kulik tisztában volt azzal, hogy a Kimchu és a Khushma folyók közötti területen egy rejtélyes hely fekszik, ahol minden fa kidőlt egy sok kilométeres sugarú körön belül.  A helyi evenki nép számára ez a terület tiltott zónának minősült ,ahová csak a sámánok léphettek be. Abban hittek, hogy Agdy, a mennydörgés, villámlás és tűz istene ezen a helyen érkezett a földre. Néhány nap alatt a tudós körbejárta az egész erdőt. Amikor megerősödött a szél, nagyon veszélyes volt a  holt erdőben sétálni: a magas fenyők korhadt gyökerei bármikor egy fa kidőlését eredményezhették. Rengeteg vipera vert tanyát magának a sűrű aljnövényzetben. A tajgaerdő gyakorlatilag megsemmisült, csak néhány fa csupasz törzsei maradtak állva. Ennek a 20-30 kilométer átmérőjű leégett területnek a középső része a tundra jegyeit hordozta, itt szinte semmi nem maradt életben.  David Morrison, a NASA munkatársa szerint a meteor fizikai tulajdonságai valahol a közönséges kondrit és a széntartalmú kondrit között  vannak, ezért nem lehetett üstökös. A hasonló tömegű, alacsony sűrűségű és jeges összetételű üstökös objektumok több tíz kilométerrel a felszín felett felrobbannának, és nem okoznának kárt. A Pravda orosz újság egyik cikkében azt hozták nyilvánosságra, hogy néhány tudós amellett foglalt állást, hogy egy földönkívüli technikai eszköz roncsait fedezték fel a tunguszkai kráter körül.  Egy másik  expedíció vezetője, Jurij Lavbin is az idegen technológia értelmezését részesítette előnyben. Műholdfelvételek segítségével Poligus városa közelében megtalálta a földönkívüli jármű egyik fémből álló darabját. A tudós így nyilatkozott: Teljesen biztos vagyok benne, most pedig hivatalosan is kijelenthetem, egy felsőbbrendű civilizáció erői mentettek meg minket. Felrobbantották ezt a nagy méretű meteoritot, amely óriási sebességgel tartott felénk. 

Az Oort-felhő üstökösei

2021 februárjában tűzgolyó csapott át az égen a kanadai Alberta állam felett. Az eseményt egyszerre rögzítették megfigyelőközpontok,  kamerák, biztonsági rendszerek, valamint több ember is látta az utcákon. Ez önmagában nem szokatlan, mert a becslések szerint naponta akár 17 meteorit is lezuhanhat a Földre. Ennek a kőzetnek a jelentőségét akkor ismerték fel, amikor a tudósok kiderítették, honnan származott. A számítások szerint egészen az Oort-felhőtől, a Naprendszert körülvevő jeges objektumok  területéről utazott a Földig. Ez a felfedezés a Naprendszer kialakulásának egy teljesen más modelljét támaszthatja alá.

Kukulkan temploma és a meteorit kráter

Az egyik, ha nem a legmasszívabb becsapódási kráter a tenger alatt a mexikói Yucatán-félsziget partjainál található. A paleontológusok azt gyanítják, hogy ez a meteor  okozta a dinoszauruszok kihalását. Ami azonban a legérdekesebb ebben a kráterben, hogy az ősi maják piramisok ezreit építették ezen  a félszigeten. A piramisokat, amelyek a nap felé igazodtak,  egy kígyó vagy sárkány istenségnek szentelték. A Kukulkan templomot olyan pontosan tervezték meg, hogy amikor a Nap felkelt a napforduló idején, a piramis lépcsős kőből készült szélei egy hullámzó kígyó árnyékát hozták létre, amely fejével leszállt az égből. Ez a templom közvetlenül a tengerpart mellett található, és éppen a közelben lévő becsapódási kráter felé irányul, amely már évmilliók óta a tenger alatt nyugszik.

A Loch Ness-tó melletti szent hegyek

A modern geológiai szakértők szerint a Skócia nyugati partja mentén található egyedülálló geológiai képződményeket régóta tévesen a vulkáni tevékenység eredményeinek tulajdonították.  2006-ban a régészek rengeteg kvarcszilánkot találtak, amely bebizonyította azt, hogy a lelőhelyet a Földbe csapódó űrkőzet alakította ki. A Loch Ness-tó mellett  egy kígyó alakú halom fekszik.  Egy oltár romjait találták meg, amelyet szándékosan igazítottak a három közeli hegycsúcshoz. A halom úgy épült, hogy az oltárnál álló személy  kelet felé nézzen a sötét tavon át, a Ben Cruachan hármas csúcsaira. Ezt a pozíciót gondosan kellett megválasztani, mivel a három csúcs egyetlen más pontról sem látható együttesen. A Ben Cruachan szent hegy, amelyet a legenda szerint a Cailleach Bheur-rel, a hegyek szörnyével hoztak kapcsolatba. Magát a kígyó formájú dombot egykor a skót néphős, Ossian temetkezési helyének tartották. 

Kaali-kráter

Az Észtországhoz tartozó Saaremaa szigeten lévő Kaali-kráter talán az utolsó nagyobb meteorit általi becsapódás helyszíne volt egy sűrűn lakott régióban. Körülbelül 7500 évvel ezelőtt az űrből nagy szikla zuhant a Föld felé, majd felszíne felett több kilométerrel a meteorit darabokra tört. A keletkezett darabok egy kis nukleáris bomba erejével Saaremaa szigetén értek földet. A robbanás összesen kilenc krátert hagyott maga után, amelyek közül néhány meglehetősen kicsi. Szokatlanul nagy mennyiségű állatcsontot találtak bennük, ami azt bizonyítja, hogy a Kaali-kráter nemcsak itató, hanem áldozati hely is volt egyben.  Talán a legnagyobb kráter, a hat méter mély Kaali-tó fenekén még mindig felfedezetlenek az ősi áldozatok maradványai. A vízbe süllyedt tölgyfák azonban megakadályozták, hogy a tudósok négy méterrel a felszín alatt kutathassanak.