Többek szerint akár vissza is mehetünk az időben, ha Kongóban teszünk látogatást. Ezt nem a két ország gyenge életszínvonala és gazdasága miatt állítják, hanem az esőerdő mélyén rejtőző felderítetlen területek és az itt élő különös fajok alapján, amelyeknek többsége hasonlít valamelyik dinoszaurusz fajhoz. A gyarmati rendszer felosztása alapján két független Kongó nevű állam jött létre, a nagyobb Kongói DK régen belga, a kisebb Kongói Köztársaság pedig angol gyarmat volt. Az azonos nevű bővizű folyó hasítja át ezeket az érintetlen területeket, amely körül kialakult Afrika legnagyobb esőerdője.

Emele-ntouka

Ez a kriptid Afrika középső részén fordul elő állítólag, de leginkább Kongó esőerdőiben. Neve elefántgyilkost jelent, nagyméretű félig vízi hüllőként írják le páncéllal borított testtel, hosszú nyakkal és egy szarvval a fején. Arról ismert, hogy nagyon agresszív és kitartóan védi a területét, képes elpusztítani minden olyan élőlényt, amely belép oda. Egyes jelentések szerint hangja messziről is jól hallható, a helyi kongóiak szerint nagyon hasonlít a Triceratops nevű kihalt dinoszauruszra. Nehéz volt bizonyítékokat találni létezésére, mert a bennszülött törzsek tagjai szerint az utolsó példányt az 1930-as években elpusztították, a gyilkos pedig levágta szarvát és magával vitte. A kongóiak mindenesetre korábban megfigyelték azt, hogy az emele-ntouka többször is megölte az elefántokat, amelyek nem tudtak védekezni ellene nagy szarvával szemben, azon a helyen azóta is lehetetlen nagyobb testű állatokat találni. Mivel nincs tárgyi bizonyíték létezésére, alakja a legendák tárgyát képezi.

Az óriáskígyó

1959-ben, amikor a belga katonaság csapást mért Kongóra,  Remy Lierde nevű ezredes az egyik vadászgépen ült. Rajta kívül a gépen tartózkodott még a repülőgép pilótája és egy fotós. Miközben fentről egy katonai bázist kutattak, amelyet a helyiek jól elrejtettek az esőerdőben, ekkor nem várt felfedezésre bukkantak. Az ezredes észrevett egy nagy, 15 méternél hosszabb kígyót, amely testét három méter magasságig emelte fel. Az ezredes utasította ezután a pilótát arra, hogy forduljon meg annak érdekében, hogy jobb képeket tudjon készíteni a fotós. De mivel elég alacsonyan voltak ahhoz, hogy a kígyó támadási hatótávolságon belül legyen, óvatosnak kellett lenniük. A fényképek sikerültek, azóta is megtekinthetőek elég jó minőségben. De nem ez volt az első eset, hogy óriáskígyót láttak a területen. Egyesek szerint a Titanoboa fennmaradt példánya, amely a pleisztocén korban élt.

Mahamba

Az állítólagos észlelések szerint Kongó esőerdeiben él egy nagy méretű krokodil megnyúlt végtagokkal, így nagyobb sebességgel tud futni az embernél is a krokodilokhoz szokatlan módon. A mítoszok és legendák alapján a Kongó folyó felszíne közelében bújik meg egészen addig, amíg zsákmánya felbukkan, ez lehet akár egy hajó is. Annak ellenére, hogy senki nem tudatta létezését több mint száz éve, az őslakos törzsek tagjai még mindig elkerülik és tiltják az esőerdő egyes részeinek látogatását, mert félnek a mahamba-val való találkozástól. A Likouala-tó körüli mocsarak körül régen több beszámoló is létezett erről az óriáskrokodilról. John Reinhardt mérnök többször is találkozott vele, szerinte meglehetősen gyakori faj volt. Az ő beszámolója szerint: Egy alkalommal megálltam azon a helyen, ahol madarakra szoktam vadászni. Miután lelőttem egy kacsát, a többi a folyó túlpartjára szállt le. Közöttük feküdt a legnagyobb krokodil, amit addig láttam. Elkapott néhányat  a kacsák közül, majd lemerült a víz alá, én pedig attól tartva, hogy a közelemben felbukkan, elindultam visszafelé.  Reinhardt azonban később is találkozott a mahamba-val. Ekkor egy hajón utazott társaival, amely megfeneklett a Kongó folyóban. Arra gyanakodtak, hogy egy víziló okozhatta a bajt. A víz vadul hullámzott, majd rájöttünk ennek okára. Egy körülbelül harminc méter hosszú krokodil volt a vízben, amelyet bizonyára elütöttünk a hajóval, de nem látszott rajta semmilyen káros mellékhatás emiatt.

Mokele mbembe

Ez a név azt jelenti magyarra fordítva, hogy az, aki megállítja a folyók haladását. Az emberek itt  elmondásuk alapján már többször találkoztak ezzel a szörnnyel, amelyet ember és elefánt keverékének tekintenek, hasonlóan egy dinoszauruszhoz. Legtöbbször a Télé-tóban látták, amely a kisebbik Kongóban fekszik. Az elmúlt három évszázad távlatában a bennszülött pigmeusok és a nyugati felfedezők is egyaránt elmondták, hogyan táplálkozik a vízparton növő növény diószerű termésével. A mélyvizekben élnek és az azok alján lévő barlangokban nagyrészt ember által nem lakott területeken. Ha a legendákból és beszámolókból leírt tulajdonságait figyelembe vesszük, leginkább a Brontosaurus-ra hasonlít. Roy  Mackal úgy  döntött, hogy utánajár ennek a legendának és feltérképezi az ottani területet.  Számos hiteles jelentéssel és egy lábnyom fotójával tért vissza. Az európaiak általi első megfigyelés Lausnitz német kapitányhoz fűződik. A bennszülöttek elmesélték neki, hogy él a dzsungelben egy barnásszürke, sima bőrű, elefántméretű lény, amely hosszú nyakkal és csak egy foggal rendelkezik. A közelébe kerülő kenukat lehúzza a víz alá és megöli a rajta ülőket vagy azok megfulladnak a folyóban, holttestüket nem eszi meg. A folyó által kimosott agyagos  barlangokban él a kanyarulatok mentén. Lausnitz-nak megmutattak egy utat a Ssombo folyó mellett, amelyet a mokele mbembe vájt ki. Az aka nyelvben a mokele mbembe kifejezés használatos bármilyen nagy ismeretlen állatra. A legutóbbi beszámoló Baka nevű faluból származik 2012-ből, amikor egy halász és több falubeli is azt mondta, hogy látta ezt a vízi állatot. Algákkal borított háta emelkedett ki először a vízből, majd a nyaka. A part menti fához indult, hogy annak megegye gyümölcsit. Nagyon megijedtünk, minden halász elszaladt, de nem figyelt ránk.

Hibrid majmok

Az 1990-es években egy svájci tudós hallott híreket arról, hogy a belgiumi Tervuren-ben található múzeum koponyái Kongó északi részéről származnak. Ezeket belga gyarmatosítók fedezték fel, akik nemzetközi hírnévre tettek szert azáltal, hogy brutalizálták az őslakosságot, miközben elefántcsontot és gumit kerestek. Ammann elhatározta, hogy kideríti az igazságot, majd elindult Kongóba. Afrikának egy olyan részére érkezett, amelyről senki sem tud sokat, még az ott élők sem. A Bili erdőben, az Ebola folyó mellett elmesélték neki a helyi vadászok azt, hogy éjszakánként gyakran óriásmajmok üvöltéseit lehet hallani, amelyek oroszlánokat öltek meg és immunisak a mérgezett nyílvesszőkre. Meg is találták ezeknek a majmoknak a nyomait, sőt egy koponyájukat is. Ugyanis gyakorlatilag lehetetlen az, hogy az ember lépést tudjon tartani egy majommal, amely a buja növényzetben halad. Az is nehezítő körülmény volt, hogy az esőerdőt ebben az évszakban agresszív hangyák és méhek rajai lepték el, amelyeket az emberi verejték és szemek nedvessége vonz. Később Ammann-nak és társainak mozgásérzékelő kamerákkal végül sikerült lefényképeznie a majmokat. Sokuk a földön fészkelt, mások a közeli ágak között, hangjuk pedig sokkal hangosabb volt a csimpánzokénál. Ezek a majmok ismeretlen új fajok, a gorilla és a csimpánz hibridjei. A régió háborús viszonyai miatt nagyon nehéz természettudományos kutatásokat végezni itt.

A leopárdemberek

Az egyik kongói nép körében léteztek leopárdemberek a legendák szerint, akik lehettek akár valós személyek is az állat bundáját felhasználva testükön. Utazókat támadtak meg, majd megették azok végtagjait. Híresek voltak arról, hogy a leopárd karmaival megölték a gyarmatosító európaiakat, hamis lábnyomokat hagytak az erdőben. Az igazi leopárd farka az ember hátán lógott övvel hozzáerősítve, olyan fontos kiegészítőket tartalmazott, mint leopárdmancs formájú faragott pálca, cserépfazék és kés. A fazék arra kellett, hogy a leopárd tompa vicsorgását tudják utánozni. Anioto lett  a társaság tagjainak. Egy mítoszt felhasználva  a leopárdistennő oltalmában álltak, amelyben a főpapnő Kali Bwana, egy fehér bőrű lány. Ebben a mítoszban a leopárdemberek letépik a betolakodó fehérek mellét, majd kitépik a szemeiket, ezután pedig megeszik a húsukat. Biztosak voltak abban, hogy ezáltal képesek látni a sötétben, akárcsak egy leopárd.

A robbanó tó

Nyiransibura III. Ndahiro király uralkodása alatt élt a legendák szerint, aki a Bunyabungo (Kongó) nevű országban született, majd Ruandába indult, ahol a király fogságába esett. Nyiransibura-t takarítani osztották be a palotában. Abanyabungo, aki vélhetően a lány anyja volt boszorkány hírében állt, elment Ruandába és megfenyegette a királyt, hogy el kell engednie  túszát. Miközben a követek hazavitték Nyiransibura-t, eljutottak a Kinyaga nevű régióba, ahol egy umuvubyi (esőcsináló) fogadta őket, majd megházasodott a lánnyal. Az esőcsináló jól bánt feleségével és szerette őt, mindketten boldogan éltek együtt. Amikor megszült, méhlepényének szakadása rengeteg folyadékot  termelt annyira, hogy megtöltötte az egész völgyet és létrehozott egy 480 méter mély tavat, amelynek a neve ma Kivu. A megszületett gyermeket Nsibura-nak nevezték el, aki majd bosszút állt a királyon anyja elrablása miatt. Kongó Ruandával közösen osztozik a tavon, a tudományos feltevések szerint  vulkáni hatások a tó alján felhevíthetik a vizet, amiből kiválik a metán ,aztán  robbanás jön létre és  ez a tó felszínén is megfigyelhető. A tófelszínen szétterülő szén-dioxid felhőjében nagyon sok ember megfulladhat. Az is előfordulhat, hogy egy ilyen robbanás cunamit okozott. A közeli Nyiragongo vulkán lávája is gyakran beleömlik ebbe a tóba. A legendák szerint Mami Wata lerántja a mélybe azokat, akik fürdenek vizében. A helyiek tudják mi történik azzal, aki eltűnik úszás közben: teste görcsbe rándul, majd megfullad az oxigénhiány miatt. Azokat a bűnözőket, akik  súlyos tetteket követtek el, a tó melletti Bakobwa sziklákon hagyták, ahonnan egyikük sem tért vissza soha.