Rashid új lakást keresett magának messze a korábbi lakhelyétől, mert úgy vélte, hogy jobb távol lennie  a múlt árnyékaitól.  Döntésében az is közrejátszott, hogy az elmegyógyintézetben elhunyt húgáról, Narid-ról rémhírek terjengtek azon a környéken, ahol korábban lakott. Rashid tudta, hogy a pletykák igazak és a húga halála után nem tűnt el és nem is ment át más dimenzióba, hanem átalakult valamilyen gonosz lénnyé. A szobája falában talált holttestek örök fájó emlékeket hagytak benne, amelyeket nem tudott soha kitörölni gondolataiból. Új lakhelyén megismerkedett egy nővel, akivel élettársi viszonyt alakított ki. Esmet szép nő volt, aki nagy múltú családból származott. Egy helyi bankban dolgozott, mint ügyvezető-asszisztens. Házasságban ugyan nem, de egy vagy több gyerek nevelésében előre megállapodtak közösen.

Esmet-nek  feltűnt valami furcsa dolog párja külsejében. Rashid korához képest nagyon jól nézett ki, mintha csak most lett volna húsz éves. Mivel jóképű is volt, sok korabeli harmincas nő flörtölt vele, ami Esmet-nek nem igazán tetszett. Rashid-nak is feltűnt, hogy semmilyen ránc nem alakult ki  testén az évek múlásával. Egy reggel, miután felébredt,  Esmet vért látott párja nyakán. Először azt hitte, hogy megsebesült, ezért első reakciója az volt, hogy ruhájával letörölte a még mindig friss vért Rashid nyakáról, aki ekkor nyitotta ki szemét. Esmet megnyugodott, hogy nem külsérelmi ok volt a probléma, a vér valamilyen más úton került oda.  A férfi sem értette az egészet, csupán motoszkált benne a gyanú, hogy esetleg húga, vagy ami lett belőle  ismét  látogatást tett nála. Úgy döntött, most elmond mindent Esmet-nek múltjával kapcsolatban arról a fontos dologról, amit eddig eltitkolt előle. Ezzel együtt vállalta azt a kockázatot  is, hogy szerelme esetleg el fogja hagyni őt.  Esmet kíváncsian hallgatta, de nem tudott elhinni semmit a történetből. Megfogalmazódott benne egy olyan  gyanú, hogy párja valójában egy őrült, aki embereket gyilkolt meg, majd a megcsonkított testek darabjait elrejtette szobájának falában. A rendőrség aztán rátalált a hullákra, de nem tudtak bizonyítani semmit. Esmet ettől a perctől kezdve válságos időket élt át, nem tudta mit tegyen és hogyan győzze le félelmét, amely eluralkodott rajta. Rashid nagyon meggyőzően és hitelesen adta elő mindazt, ami vele történt korábban. Arra kérte, hogy legalább várjon addig, amíg bebizonyítja őszinteségét. Miután közölte vele, hogy egy erdőbe akarja vinni, Esmet elméjében újabb sötét gondolatok születtek meg. Mi van akkor, ha valójában azért akarja elvinni őt egy isten háta mögötti helyre, hogy ott semmilyen zavaró körülmény nélkül végezni tudjon vele?  A vér a nyakán pedig  a legutóbbi gyilkosság emléke lehet. Esmet nem hiába kételkedett, éjszaka ugyanis végig mély álomban aludt. Nem tudta biztosan azt sem, hogy eközben párja hol tartózkodott. Rashid  egy nap azon kapta magát, hogy egyedül maradt. Esmet szó nélkül lelépett, miután a munkahelyén szabadságot vett ki magának. Telefonját is lecserélte, mert a szám hívás után már nem volt kapcsolható. Rashid tudta, hogy mi volt ennek az oka, ezért eldöntötte, hogy megpróbál belenyugodni sorsába.

Leila, aki már régóta pályázott arra, hogy megszerezze magának Rashid-ot, folyton a férfi sarkában lógott azután, hogy értesült a szakítás körülményeiről. Annyira bele volt zúgva, hogy már hónapokkal korábban mindent  kiderített róla és a múltjáról, sőt már azt is előre eltervezte, hogy mit fog tenni később. Első lépése az lett, hogy összebarátkozott Selim-mel, a férfi fodrászával. Ő anélkül, hogy sejtette volna Leila céljait, mindenről beszámolt neki, amire kíváncsi volt Rashid-dal kapcsolatban. Hamar rájött arra, hogy a nő nem azért állt vele szóba, mert intim viszonyra vágyott. Leila nem reagált a hívásaira, soha többé nem kereste fel a fodrászt. Ehelyett valamilyen ürügy folytán bérletet vett a sportközpontban, ahol  Rashid  személyi edzőként dolgozott.  Itt ismerkedett meg a férfival, aki korábban Leila-nak méga nevét sem tudta. A közös beszélgetések révén egyre inkább közelebb kerültek egymáshoz. Leila kiválóan nyújtott támaszt a lelki gondokkal küzdő férfinak.

- Én hiszek neked ! -mondta Leila, miután egy nap  Rashid elmondott neki mindent a húgáról és korábbi életéről.  Belül őt is kétségek gyötörték, de ennek ellenére vállalta a kockázatot. Arról már tudott, hogy előző lakhelyéről Rashid azért költözött el, mert egy gyilkos éppen az ő házának falában rejtette el az általa megölt emberek feldarabolt testrészeit. Hinni akart neki, de tudta azt is, hogy bármi legyen az igazság, veszélyes vállalkozásba kezd, ha közel kerül  a férfihoz. Körülbelül egy hét múlva Leila kitálalt, mert sejtettte, hogy már a férfi is vonzódik hozzá.

- Engem az sem érdekel, ha megölsz! - Előző kapcsolatot éppen emiatt fulladt kudarcba, de én hiszek neked, mert szeretlek!

- Hidd el nem ártanék neked soha, és másnak sem, de  nagyon féltelek téged ! Tudnod kell azt is, hogy nem Esmet volt az első. Én házas ember voltam és a nő,  akit szerettem, már nem él.  Az ő testét is megtalálták a szobám falai között, de inkább nem részletezném az egészet. Nem tehetlek ki ilyen fajta veszélyeknek,  mert téged is meg fog ölni!  Sajnos nekem egyedül kell leélnem hátralévő életemet!

Leila semmi újat nem hallott, így nem érték meglepetésként a hírek. Ennek ellenére úgy tett, mintha nem tudott volna semmiről. Szomorúsága azonban valós volt, mert egyelőre ő sem talált semmilyen kiutat ebből a helyzetből.

-Kérlek, ne add fel ilyen könnyen. Beszéljünk előbb azzal az öreggel, aki segített neked !

Rashid bólintott. Másnap délután elmentek a Nizar-erdőbe, ahol Muzaffar lakott. Amikor belépett Leila-val a fából készült kunyhóba, Rashid úgy érzékelte, mintha semmi nem változott volna odabent. Minden úgy nézett ki, mint évekkel ezelőtt. Az asztalok, a székek és a többi bútor ugyanott álltak, sőt a kandalló mellé rakásokban elhelyezett tűzifából sem fogyott semmi. A díszes falióra mutatói mozdulatlan állapotban jelezték a pontos időt. Rashid ezúttal is megborzongott,  amikor a ház láthatatlan aurája  fogságba ejtette érzékeit.

-Ismét tanácsra lenne szükségem, mert  semmi nem fordult jóra, miután elköltöztem.

-Mondtam már, hogy fölösleges lett volna elköltöznöd! - felelte Muzaffar, majd hellyel kínálta őket.

Rashid elismerte, hogy tévedett. -Hiába, nem vehetem fel a versenyt veled. Túl sokat éltél és tapasztaltál ahhoz, hogy ehhez hasonló kérdésekben tévedni tudj. Komolyan úgy érzem, mintha visszamentem volna az időbe, itt semmi sem változott, még te sem!

-Az idő nem úgy működik, ahogyan azt nektek tanították az iskolában! A múlt létezésünk részévé válik, a jövő pedig alakítható. Ami akkor történt, az lehetne akár most is.

Muzaffar látta, hogy értetlenül bámulnak rá, ezért rögtön témát váltott. Elővett három csészét, majd valamilyen zöld színű főzetet öntött bele.

-Te vagy Leila, igaz? A víz körvonalai azt mondják, hogy idővel megtalálod a boldogságot.

- Honnan tudja a nevemet ?

- Nem fontos ! -felelte Muzaffar. Általában hallgatni szoktam, amikor rossz hírt kell közölnöm. De mivel most jó hírt kellett elmondanom, nem tudtam hallgatni.

Rashid arca erre felvidult, majd hozzátette: -Tehát van mód arra, hogy távol tartsam magamtól a húgom szellemét?

- Félreértetted  a dolgot, nem rá értettem. Ahogyan már mondtam előbb is, a múltad már része az életednek! Akire most gondolsz, rossz útra tért, nem áll hatalmunkban megváltoztatni. Viszont ő is azt szeretné, hogy boldog legyél és ha tudja, hogy a boldogságot az a nő jelenti számodra, aki most melletted ül, nem gátolni fog ebben, hanem segíteni. Ezúttal sem tudok semmi újat mondani neked. 

Rashid ösztönösen nevetett egyet, majd szomorúan megjegyezte: - Azok után, ami a feleségemmel történt, ebben már nem tudok hinni!

- Megértem kételkedésed okát. Az élet számtalan választás elé állít minket. Ha ő most élne, akkor sem lenne már veled.

- Ezt úgy érted, hogy elvált volna tőlem ?

- Fogalmazhatunk akár így is.

Rashid és Leila beszélgetés közben megitták a főzetet, amit az öreg adott nekik. Furcsa kesernyés íze volt, mégis mindketten azt érezték, hogy felfrissíti egész testüket. Ösztönösen kértek még belőle, de az öreg nem adott, mert állítása szerint káros lett volna rájuk túladagolva.

- Még egy kérdésem lenne és valójában emiatt kerestünk fel téged. A vér a nyakamon. Fogalmam sincs miért és hogyan került a bőrömre. Ez még akkor történt, mielőtt megismertem volna Leila-t és egy másik nővel folytattam viszonyt.

Muzaffar sokáig nem szólt semmit, majd ezt mondta: - Biztos vagy benne, hogy tudni akarod az igazat?

- Igen! - felelte Rashid.

-  Nem a saját véred volt rajtad. De nyugodj meg, semmi károd nem származott belőle, sőt inkább éltetett. Többet nem kell tudnod.

Leila és Rashid  a Muzaffar-nal tett látogatás után egyre inkább több időt töltöttek egymás társaságában. Látszólag semmi nem állt kezdeti felhőtlen boldogságuk útjába. Leila már kezdett hozzászokni ahhoz, hogy új párja különböző testrészein vérnyomokat talált reggelente. Úgy gondolta, ha csupán ez az egyetlen zavaró ok, amely a kettejük kapcsolatát negatívan befolyásolja,  akkor inkább beletörődik ebbe és nem tulajdonít neki nagy jelentőséget. Leila arról is meggyőződött, hogy Rashid azokon az éjjeleken, amikor a vér valamilyen módon a testére került, mindvégig az ágyában feküdt. Nagy teher esett le a szívéről,  mert ezáltal megbizonyosodott a férfi ártatlanságáról. Ugyanakkor aggódott is, mert szinte biztos volt abban, hogy az új fejlemények nem engednek másra következtetni, mint arra, hogy Rashid súlyos beteg valójában.

Egy pénteki napon délelőtt váratlan vendég tett náluk látogatást Rashid házánál. De nem a férfi, hanem Leila nyitott neki ajtót.

- Te ki vagy ? -kérdezte a nő az ajtónál.

- Ezt inkább nekem kellene tudnom előbb, hiszen nem én vagyok a vendég.

Miután a nő bemutatkozott neki, Leila-t azon nyomban hatalmába kerítette a féltékenység. Esmet volt az, Rashid előző szerelme..

- Kérlek, mondd meg Rashid-nak, hogy találkoznom kell vele. Amúgy te mit keresel itt az ő házában?

- Mi már egy pár vagyunk. Megkért arra, hogy készítsek ebédet, amire hazaér a munkából.

Esmet erre nem válaszolt semmit, sarkon fordult, majd a tető felé nézett.

- Ráférne egy kis javítás a tetőre. De térjünk a lényegre. Mondd meg Rashid-nak, hogy a bocsánatát  kérem azért, mert nem hittem neki. Az a nő megjelent előttem és pontosan úgy nézett ki, ahogyan ő annak idején leírta. Így add át neki az üzenetet szóról szóra, ő tudni fogja kiről van szó.

Leila azonban tudta, hogy kiről volt szó. - Ezt csak azért mondod, mert megbántad, hogy elhagytad őt. De már késő, ugyanis mi már együtt vagyunk régóta. Ezért menj el és ne keress minket többé, nem fogok átadni semmilyen üzenetet! -mondta Leila, majd rácsapta Esmet-re az ajtót.

-Várj, nem az van, amire gondolsz!

-Nincs szüksége a bocsánatodra ! -felelte Leila a zárt ajtó mögött.

Esmet azonban nem tágított, elővette táskájából a ház kulcsait, amelyek nála maradtak.

- Ezt a kulcsot most rögtön add ide, nem használhatod  a házat már, mivel nem itt élsz! - kiáltotta Leila, de nem tudta kivenni Esmet kezéből a kulcsokat.

- Addig nem fogok elmenni innen, amíg Rashid haza nem ér !

- Márpedig elmész, különben hívom a rendőröket.

Esmet ezután úgy becsapta az ajtót, hogy a vakolat is leesett a falról. Leült a háztól nem messze lévő padra az utcán és várt. Leila látta mindezt, ezért úgy döntött, hogy megakadályozza Esmet Rashid-dal történő találkozását bármilyen áron. Odament a nőhöz, majd hangnemet váltva így szólt: - Sajnálom, nem gondolkodtam hideg fejjel. Beszélni fogok vele. De ha azután sem fog kapcsolatba lépni veled, akkor az már nem az én hibám lesz. Nehéz elfeledni, sőt megbocsájtani is egy olyan tettet, amikor, akiben leginkább megbízunk, egyszerűen szó nélkül magunkra hagy.

-  Nem tudhattam, hogy kivel állok szemben.  Azt hittem pszichopata és nem mond igazat.  Amikor beszélsz vele, mondd el neki azt is, hogy súlyos műtéten vagyok túl! -Teratóma alakult ki az agyamban, egy daganat, amelyben szőrt, csontokat és fogakat találtak. Azt mondták az orvosok, hogy ez egy rendellenesen fejlődött magzat és az én esetemben úgy alakult ki egyedi módon, hogy korábban nem született gyerekem.

- Ez szörnyű, sajnálom! -mondta Leila. -Még mindig nem értem, hogyan lehetséges ez. Egy magzat az agyadban? Azt hiszem utána kell néznem ennek a betegégnek, mert most hallottam róla először. De a lényeg, hogy sikerült a műtéted. Viszont kérdeznék én is valamit tőled. Ha Rashid megbocsájtana neked, visszafogadnád őt?

-Nem tudom, azt hiszem igen. - felelte Esmet.

Leila belül érezte, hogy fel fog robbanni dühében, de minden áron próbálta leplezni.

- Nem fogok az utatokba állni. Nekem is az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen. Ha ő veled tud boldog lenni, akkor legyen úgy. Átadom az üzenetet még ma. -mondta, aztán témát váltott. - A vérnyomokat én is láttam Rashid testén hetente legalább egyszer. Azt mondtad láttad azt a nőt, mármint a szellemet, mert rá céloztál akkor, amikor megemlítetted, ha jól sejtem.

- Neked is elmondta? Igen láttam, borzalmas volt. Azon  a napon történt, amikor éjszaka kimentem a kertbe. Ott állt egy fa előtt és nem voltak szemei. Mintha összevarrták volna azokat. Csak bámult rám, miközben lassan haladt  felém. Megijedtem, visszarohantam a házba, majd áthívtam az apámat.

- Én azt hallottam, hogy ez a vágott szemű, ahogyan nevezik, akkor jelenik meg, ha valaki egy madár vérével leírja valakinek a nevét az ablakra, ám nem tudom pontosan a részleteket.

- Erről én is hallottam, de nem tettem ilyet. -felelte Esmet.

- Ne aggódj, minden rendben lesz. Rashid mindenről tudni fog! -mondta Leila, majd visszatért a házba.

Azt azonban már előre eldöntötte, hogy semmit nem fog elmondani neki Esmet-tel kapcsolatosan. Rashid így nem értesült semmiről, ami aznap történt távolléte alatt. Egyéb gondok is lefoglalták, mert másnap verekedésbe keveredett Leila volt párjával, aki agresszív ember hírében állott. Rashid viszont képzett volt a küzdősportokban, így alaposan elverte ellenfelét és megfenyegette, hogy ne lássa többé Leila közelében.  Nem sokkal azután, hogy hazaért, a rendőrök már kopogtak ajtaján, majd bevitték az őrsre. A feljelentést természetesen Tarik, a nő előző párja tette testi sértés folytán.

Leila tudta, hogy ezúttal is közbe kell lépnie, ha nem akarja azt, hogy párját lecsukják. Felkereste Tarik-ot, majd megfenyegette azzal, hogy elmondja  a rendőrségen  hogyan verte és kínozta őt korábban. Tarik megijedt, mert tudta nem úszná meg a daoalagot szárazon, ha a nő kiteregetne mindent. Néhány óra múlva visszavonta a feljelentést,  Rashid-ot pedig másnap reggel hazaengedték.

Esmet hiába kereste Rashid-ot este, ezúttal sem találta otthon. Szinte biztos volt abban, hogy  nem bocsájtott meg neki, az új párja pedig, aki mellett végül rátalált a boldogságra, az nem ő, hanem  Leila. Egy hét múlva  Esmet mégis úgy döntött, hogy ismét próbát tesz. Este lett már, amire odaért Rashid házához.  Csengetett, de nem nyitott ajtót senki. A ház ablakai sötétbe burkolóztak, nem világították meg őket a lámpák fényei. Semmilyen jel nem mutatott arra, hogy valaki lett volna a falakon belül, néma csend uralkodott az egész ház körül. Leila előre tudta, hogy Esmet nem fogja feladni, ezért rávette Rashid-ot arra, hogy utazzanak el együtt a tengerpartra, mert ott könnyebben el tudná feledni az őt ért csalódást, amit volt párja elvesztése váltott ki belőle. Ugyanakkor ki kellene kapcsolódnia a nemrég történt incidens folytán.  Mivel éppen fő szezon volt, nehezen találtak olyan szobát, amelyet korábban már nem foglalt le senki. Végül az egyik félreeső helyen rábukkanntak egyre, Leila pedig  rögtön átutalta a pénzt a szállodának. Örömmel konstatálta magában, hogy ezúttal is sikerrel járt. Így nem volt más hátra, mint összepakolniuk a szükséges dolgokat és felkészülni az indulásra. A három órás út után Leila rögtön elaludt az ágyon és csak este kelt fel.  A sok hercehurca nagyon kifárasztotta őt. Amikor ismét  kinyitotta a szemét, rémülten vette észre, hogy haját  a tenger hullámai mossák. Felugrott, de ekkor észrevette Rashid-ot maga mellett. 

- Én hoztalak ide. Sajnálom, ha megijesztettelek, nem volt szándékomban.

- Semmi gond, csupán meglepetésként ért.- felelte Leila, aztán megölelte Rashid-ot. -Nem is tudtam, hogy elbírsz.

Ekkor történt meg az első csók. Ezt követően egymás karjaiban élvezték a naplemente során színes festménnyé váló tenger hullámait. Ezután késő este együtt nézték a csillagokat az égen. A Tejút aznap különösen szép arcát mutatta nekik. Leila megragadta a kedvező alkalmat és megjegyezte: -Meg kell ígérned nekem, hogy sohasem fogsz elhagyni! Rashid nem válaszolt rögtön, mert egy rövid pillanatra  eszébe jutott az Esmet-tel való kapcsolata. De tudta azt, hogy annak már vége,  a nő hallani sem akar róla és ő sem szerelmes már belé. Talán csupán a külseje folytán tetszett neki korábban is, ezért vonzódott hozzá. 

- Most bevallom neked, amit irántad érzek. Egyúttal válaszolok a kérdéseidre is. Nem is tudod, hogy mennyire nehéz elfeledni a rossz dolgokat. Nagyon sok szörnyűségen estem át, az emberek gyilkosnak neveztek mindenhol, habár senkit sem öltem meg. Te viszont most is  itt vagy velem, és semmi más nem számít. Megtanítottál arra, hogy igenis érdemes talpra állni, érdemes álmodozni arról, hogy  egyszer majd boldog emberré válhatok. Feltárult előttem egy teljesen új élet, amelynek te lettél a főszereplője. Ezért soha nem foglak elhagyni téged. 

Leila  elérzékenyült ezt hallva, mert nagyon örült annak, hogy sikerült boldoggá tennie szerelmét.  A virágnak is örült, ami reggel az ágyában várta őt. Most először kapott Rashid-tól virágot, ez pedig azt jelentette bizonyára,  hogy nagyon fontos és megbecsült személlyé vált az ő szemében. Leila most először tapasztalta milyen úgy szerelmesnek lenni, hogy az kölcsönös is egyben. Tudni azt, hogy az ő párja mindent megtenne érte. Most először érezte azt, amit a boldog párok szoktak átélni akkor, amikor teljesen biztosak a másik hűségében. A hét további napjai mindkettőjük életébe felejthetetlen emlékeket véstek, amelyeket fotókkal örökítettek meg. Semmi nem zavarta meg boldogságukat, reggeltől estig egymás karjaiban lehettek. Leila hálát adott a teremtőnek azért, hogy végre megtalálta azt, akire mindig is vágyott.

- El kell árulnom neked egy titkot ! -mondta Leila. Ekkor egy rövid pillanatra eszébe jutott Esmet, de gyorsan elhárította a gondolatot. -Én már gyerekkorom óta szerelmes vagyok beléd. Lehet semmit nem tudsz erről, de ugyanabba az iskolába jártunk.

- Tehát amikor bemutatkoztam, már ismertél engem ?

- Igen, de valamiért szégyelltem akkor bevallani. Nem tudtam, hogy mit érzel irántam.

- Megértem, nem kell magyarázkodnod! -mondta Rashid. Sajnos én nem emlékszem rád az iskolai éveim alatt. Nagyon sokan jártak abba az iskolába és nem ismertem mindenkit.

- Az a fontos, hogy  most itt vagy velem.- felelte erre Leila.

Arra viszont legvadabb álmaiban sem gondolt, hogy a tengerparton tett utazásuk után nem sokkal Rashid szakítani fog vele. Esmet ugyanis felkereste a férfi munkahelyét, ahol mindent megtudott vele kapcsolatban. 

- Az a nő, akivel most együtt vagy, elhallgatott mindent. Hetek óta próbállak elérni eredménytelenül. Nagyon fontos lett volna beszélnem veled, mert azóta is kínoz az a valami vagy valaki, akiről beszéltél.

Esmet ezután beszámolt Rashid-nak a  műtétről, melynek során az agyában fejlődő idegen embriót el tudták távolítani sikeresen. Arról is beszélt, hogy a vágott szemű, akit már nagyon sokan láttak a környéken, szinte minden nap megjelenik nála és várja a megfelelő alkalmat.

Rashid ezután nagy csalódást és dühöt érzett Leila iránt, aki csellel és nem az igazság útján járva magához láncolta őt. Meg sem várta azt, hogy Esmet befejezze amit mondani akart. Hazarohant, majd kidobta Leila minden holmiját az ajtón és az ablakokon keresztül, végül pedig őt magát is kitoloncolta a házból. Leila végig sírt és kérte Rashid-ot, hogy előbb gondolja át hideg fejjel, mit fog tenni, mindez azonban nem használt semmit. Hamarosan az utcán találta magát. Amit el tudott vinni, azt összepakolta a többi holmival együtt kidobott bőröndbe. Habár rettenetesen érezte magát, nem időzött sokáig a háznál, mint egy kivert kutya, hanem felült a legközelebb induló buszra, amely abba a városba indult, ahol szülei éltek. Ők szívesen fogadták vissza lányukat és próbálták megvigasztalni, hogy majd egyszer megtalálja azt a férfit, akit valóban neki szánt a sors. Leila ellenben hallani sem akart senki másról, mert a bosszú és a csalódás teljesen elemésztette gondolatait.

Este hét körül kiment a teraszra, hogy rágyújtson. Pár éve már leszokott a dohányzásról, de most újból vissza akart térni káros szokásához. Egy madár teste hevert a lábai előtt. Leila felvette, majd alaposan szemügyre vette. 

- Ez egy csalogány volt. Már nem él sajnos, megölte a rózsabokor tüskéje -mondta magában, miközben eszébe jutott a vágott szemű kísértetről szóló legenda. Visszatért a szobájába a madár testével együtt. Belemártotta ujjait a vérébe, majd némi gondolkodás után ráírta az ablakra az Esmet nevet latin betűkkel. - Ez biztosan nem lesz elég, hiszen sok Esmet él. -gondolta, így elejébe írta a nő vezetéknevét, aztán életkorát is. Ezután fogta a madarat és elásta a kertjében. Egy óra múlva újabb ötlete támadt, kiásta a halott csalogányt, aztán annak vérével ráírta egy másik ablaküvegre Tarik teljes teljes nevét és életkorát.

Rashid éjjel nagyon nehezen tudott elaludni. Ezúttal Esmet feküdt mellette az ágyban és nem Leila. Álmában is Leila nevét emlegette, ami kisebb vitát eredményezett közöttük, de végül Esmet belátta, hogy Rashid-nak időre van szüksége ahhoz, hogy el tudja feledni régi szerelmét. Hajnali három volt, mire Rashid-nak végre sikerült elaludnia.

Amikor reggel kinyitotta a szemét, először azt hitte, hogy egy rémálomba csöppent. Testét vércsíkok borították. Esmet holtan feküdt mellette levágott fejjel. Nem akart hinni a szemének, ezért megtapogatta az arcát, ami azt eredményezte, hogy Esmet egyik szeméből vér fröccsent ki a plafonig. Rashid néhány percig mozdulatlanul bámult előre, mert lefagyott  a rémülettől. Testét teljesen beborította a nő vére. Amikor pár perc múlva magához tért, ráhúzta az élettelen testre a lepedőt, majd bement a  fürdőszobába, hogy lemossa magáról a vért. A tusoló alatt végig azon gondolkodott, hogy immár másodszorra éli át ugyanazt a szörnyűséget. Minden energiája elhagyta őt. Ezt már nem bírta feldolgozni, kiesett a kezéből a tusoló csöve, majd összeroskadt.

Kiáltozások hangjaira ébredt fel. Kintről hallattszottak, a szobából.  Minden bizonnyal valaki meglátta a holttestet. -gondolta Rashid, aztán  gondolkodás nélkül kirohant a fürdőszobából. Leila volt kint, de nem egyedül. Nem messze tőle ott állt egy átlátszó alak, aki úgy nézett ki pontosan, mint Rashid elhunyt húga temetésének napján. Rashid a nevén szólította, de a szellem nem szólalt meg, mintha nem is látta volna  őt. A fürdőszoba felé tartott , ahol időközben újabban Leila keresett menedéket magának.

-Ne bántsd ! -kiáltotta Rashid elszántan, de teste átsiklott a kísérteten, aki a következő pillanatban már máshol volt. Leila hiába kiáltozott és védekezett mindennel, ami a kezébe került, Narid megragadta őt és úgy megütötte, hogy a kinti szoba szekrényének ütközött.  Leila rémületében mindent bevallott, amit korábban elkövetett.

- Én vagyok a felelős. Felírtam a madár vérével Esmet nevét az ablakra!

A kísértet egy ideig tovább bámult rá mozdulatlanul, majd megfordult és az ágy felé vette az irányt. Esmet testébe belemélyesztette hosszú karmait. Így húzta maga után  egészen a  falig, de a  fejét ott hagyta az ágyban. Rashid csak annyit látott ezután, hogy a kísértet a testtel együtt eltűnik a falban, mintha átmenne rajta. Leila nem szólt semmit Rashid-nak, amint lehetősége nyílt rá, kirohant a  szobából.  Nem nézett sem előre, sem hátra, csak futott.  De  kint az utcán eszébe jutott, hogy azt sem akarja, hogy szülei ilyen állapotban meglássák őt. Nem volt hová mennie. Végül eszébe jutott az öreg, akinél egy napon Rashid-dal tett látogatást. 

Rashid elhatározta, hogyan cselekszik annak érdekében, hogy ne kelljen igazságtalanul börtönbe mennie. Eldöntötte, hogy Esmet fejét el fogja ásni valahol az erdő közepén, ahol senki sem fogja megtalálni. Amikor lehúzta a véres ágyneműt, észrevett benne valami mást is. Egy levágott ujj hevert a lepedőben, amely nagyon kis méretű volt. Pontosan akkora, mint egy két-három éves kisbabáé. Később tudatosult benne, hogy gyerekek vérétől regenerálódott az ő teste és emiatt nem öregedett semmit. Narid, a húga éjszaka vérrel itatta őt.

Már délután három volt, amire Leila végre megérkezett Muzaffar kunyhójába, aki igyekezett megnyugtatni őt.

- Ne félj, nyugodj meg. Ülj le!

- Meg fog ölni engem is, csak előbb kínozni akar. Úgy megütött, hogy azt hittem nem tudok felkelni a földről. Ott volt, a saját szememmel láttam.

- Valami nagyon  rosszat tettél,  amit nem kellett volna. De most már mindegy, mert megtetted.

- Igen, ő is tudja már. Rashid-ra gondolok. -felelte Leila. Arra nem is gondolt, hogy Muzaffar tudott már mindent annak ellenére, hogy ő értelmetlen mondatokkal bombázta. 

- Te sokkal jobban szereted őt, mint az a másik, aki már nem él. Ezért maradtál életben. Nem is hinnéd, hogy mennyire erős a szeretet hatalma. -mondta Muzaffar, majd adott Leila-nak a zöld főzetből, amellyel korábban is  kínálta. - Akik más dimenziókkal is kapcsolatot tartanak, mint például én, olyanokat is tudunk, amit mások nem. Mi látjuk azt, amit az emberi szem nem tud érzékelni. Az érzések, a gondolatok mind létező dolgok. Te nem látod őket. Én azt láttam,  amikor néhány napja itt voltatok nálam, hogy a te szereteted nagyon erős  Rashid irányába. Idővel majd ő meg tud bocsájtani neked , mert  ugyanúgy szeret téged. Más emberhez menekült, mert a csalódás tévútra vezette. Neked viszont előbb jóvá kell tenned a bűnödet. Még egy ember ezekben a percekben életét vesztette miattad, aki bántott téged hajdanán. Tudom, hogy így van. Nem te ölted meg őt, de nem tudtál ellenállni a kísértésnek. Meg kell találnod a módját annak, hogyan tedd jóvá bűnödet, különben nem leszel boldog soha.

- De hogyan ?  Áruld el, miért létezik a gonosz, miért nem élhetünk gondtalan életet mindannyian ? 

- Az, ami neked rossz, másnak lehet jó.  Valaki meghal azért, hogy  a másik élni tudjon. A rossz gyengeségeink miatt létezik, mert mindennek egyszer meg kell szűnnie. De ne feledd: a jóság testünk és lelkünk nélkülözhetetlen tápláléka, ezáltal próbáljuk elérni a létezés élményét. Más ember megbántása nem csak azért elfogadhatatlan, mert erre nincs jogunk, hanem azért is, mert ezáltal magunknak is ártunk. Bűntudat gyötör minket, amit most te is érzel. Tudnod kell azt, hogy mindenkiben van legalább egy kis jóság. Ezért ő, akitől félsz, nem fogja meggátolni, hogy együtt legyél azzal, aki számodra nagyon fontos. Ha nem lesztek együtt, azt ti magatok fogjátok úgy alakítani. De annyira erős köztetek a kapocs, hogy ez nem történhet meg.  Az én kedves barátom, akit már régóta személyesen ismerek, már a lelki társaddá vált. Nélküle nem tudnál élni, ez esetben ez fordítva is igaz