Barsakelmes-sziget

A sziget neve magyarra lefordítva szó szerint olyan helyet jelent, ahová ha elmegy valaki, többé nem tér vissza. Napjainkban az Aral-tó visszahúzódása után a szárazföld szerves része lett. Ősidők óta nyomtalanul tűntek el emberek, miután beléptek a tiltott zónába, a szerencsés túlélők pedig furcsa fényoszlopokról és földönkívüli lényekről számoltak be.  Az állatvilág képviselői is nagyon egyedi és szokatlan fajok errefelé. A legtöbb legenda azonban különféle tér-és időbeli anomáliákhoz kapcsolódik. A helyi lakosok elmondása szerint az elmúlt évszázadokban börtönből megszökött elítéltek próbáltak letelepedni a szigeten, de nem sokáig lehetett látni őket. A modern expedíciók résztvevői elmondásuk szerint időcsapdákba estek. Más híresztelések szerint  a sziget halban gazdag partjaira induló halászok egész csoportjai tűntek el  nyomtalanul. A furcsaságok főleg azután kezdődtek el, amikor egy őskori repülő gyík tanyát vert Barsakelmesben. A kutatók megtalálták  a gyík őseinek csontvázait. Habár a tudósok még mindig ragaszkodnak ahhoz a feltételezéshez, hogy a kis halászhajók egyszerűen elpusztultak a viharok során, a túlélőkkel pedig az elhagyatott szigeten élő mérges kígyók és rovarok végeztek.

 Ustyurt-fennsík

Ennek a fennsíknak a területe körülbelül 200 000 négyzetkilométer. Kazahsztánon kívül Üzbegisztán is osztozik a terület feletti fennhatósággal.  Nyugaton Mangyshlak és a Kara-Boga-öböl, keleten az Aral-tó és az Amu-darja képezi a határát. Ez a hely a mai napig az egyik legkevésbé feltárt hely a bolygón, mivel csak néhány helyen lehet megmászni a fennsíkot. Területe egy összefüggő sivatag, tavak és állandó folyók nélkül. A fennsík fő rejtélyének az Ustyurt nyilait tekintik, amelyek hasonlóak a perui Nazca-völgy rajzaihoz.  Mindegyik nyíl 800-900 méter hosszú és 400-600 méter széles, északkelet felé irányulnak. Nagyon nagy méretük miatt a földről nem lehet észrevenni őket, ami egyben megmagyarázza késői felfedezésük okát is. Csak 1986 óta váltak közismertté, amikor légifotózás során sikerült rájuk bukannia egy katonai különítménynek. A nyilaktól nem messze a tudósok óriásteknősökhöz hasonló, kőből készült állatfigurákat fedeztek fel, amelyeket szintén északkeletre irányítottak. Ezenkívül találtak még sok apró, durva kőből készült piramist, amelyek az egyiptomi piramisokra emlékeztetnek.  Ennek eredményeként felmerült az a hipotézis, hogy ez az egész ősi kőegyüttes nem más, mint egy kozmodróm. Ráadásul az ott járt kutatók történetei szerint nem egyszer figyeltek meg UFO-kat az égen.

A labdák völgye

Ez a rejtélyes hely Torysh traktusában, Mangistau régióban található. Az egész völgyet szó szerint különféle méretű és színű kőgolyók borítják, amelyeknek eredete még mindig nem ismert. A tudósok több mint 250 éve töprengenek ezen a rejtélyen, de még nem tudtak határozott következtetésekre jutni. Az egyik változat szerint ezeknek a golyóknak a megjelenése a földkéreg elektromos kisüléseihez kapcsolódik, amelyek az aktív tektonikai hibák zónáiban fordulnak elő. A forgás során a kőzetek gömb alakú csomókká alakultak. Mások azt mondják, hogy egy  Afrkából érkezett óriás, Ersary-Baba lőtte ki a golyókat egy ágyúból, amelyek aztán szétszóródtak a földön. De bárhogy is legyen, a legendák különleges mágikus tulajdonságokkal ruházzák fel ezeket a titokzatos köveket, amelyek különleges energiákkal rendelkeznek.

 Akyrtas

A VIII-IX. századi palotakomplexum  a Zhambyl régióban található. Egy olyan épület romja, amely valamikor sötétvörös kőtömbökből épült, ezek darabonként akár 10 tonnát is nyomhattak. Továbbra sem világos, hogy az ősi korok építészei hogyan tudták kivitelezni ezt, kik és hogyan cipelték a nehéz kőtömböket rendeltetési helyeikre. Az idegenek általi beavatkozás változatát már nem egyszer terjesztették elő.  Akik megérintik a kőtömböket, bizsergést  éreznek a végtagjaikon, ugyanakkor elmúlik minden félelmük és szorongásuk. Sokan a helyen tett látogatás után élesebben hallanak és látnak, mások pedig transzba kerültek.

A sztyeppe fényei

A Turgai üreg az Urál-hegységtől délre terül el sok száz kilométeren keresztül egészen  az Aral-vidék félsivatagos pusztaságáig. Nemcsak a területén található ősi vallási célokat szolgáló épüleiteiről vált híressé, hanem a furcsa fényekről és délibábokról is. A nem mindennapi jelenségekett az 1950-es évek közepe óta sokszor leírták a szovjet geológusok. A fények általában az esti szürkületben jelentek meg valahol a horizont közelében, néha pedig két-három kilométeres távolságban. A tűz fellobbant, elhalványult, majd hirtelen eltűnt.  Az a tény teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a környéken nincsen semmilyen lakott település, de még ház sem. A legendák szerint az elhunytak lelkei a mazari temető közelében vándorolnak. Egy napon a tudósok úgy döntöttek, hogy ellenőrzik ezt, ezért alaposan átkutatták a környéket. Valóban találtak egy temetőt, amelyről korábban senki sem tudott.  A Szovjetunió fennállása idején több olyan tudományos expedíció indult, amely az éjszakai sztyeppei fények jelenségét próbálta feltárni, amelyekre még mindig nincs magyarázat.

Ungurtas-hegy

Az Ungurtas-hegy körül végzett  kutatások erőteljes energiaáramlás jelenlétét jelezték, amely körülbelül nyolc méter átmérőjű területen mentek végbe. Azok az emberek, akik meglátogatták ezt a helyet, biztosak voltak abban, hogy a mélységből feláramló gyógyító sugárzás feltöltötte és megtisztította lelküket és kigyógyultak betegségeikből. A helyhez kapcsolódó egyik legenda szerint itt érintkezik egymással az ég és a föld legerősebben, ezért ezt a helyet gyakran a Föld köldökének nevezik. Az Ungurtas zónában az energia kövekben és párkányokban koncentrálódik, de a legerősebb áramlás egy alacsony oszlopban figyelhető meg. Az energiamező olyan erős, hogy egy ember először csak legfeljebb 15 percig tud a kő közelében tartózkodni, és általában akkor is fejfájást, gyengeséget és egyéb kellemetlen érzéseket tapasztal. Az ismételt látogatásokkal azonban mindez elmúlik,  a test ekkor új erők megjelenését érzi. A hely kiváló bizonyítéka annak, hogy az égbolt pozitív hatással van az emberi biomezőre.

Éneklő hegy

Az Akkum-Kalkan, vagyis Éneklő hegy az Altyn-Emel nemzeti parkban található, a Dzsungáriai Alatau hegygerincei között. Ez egy több mint három kilométer hosszú és mintegy kétszáz méter magas homokdűne. Képes olyan zümmögést kelteni, amely az időjárástól függően megváltoztathatja a hang tónusát és erősségét. Erős szélben a hegy dala üvöltéssé, sikoltozássá, vagy egy sugárhajtómű zúgásához hasonló hanggá változik, sőt több kilométerrel  távolabb is jól hallható. Érdemes megjegyezni, hogy a természet törvényeivel ellentétben a dűne nem vándorol, hanem egy helyben marad. Ezért létezik egy olyan hipotézis, hogy ez nem egy dűne, hanem valamilyen halom, amelyben egy batür vagy kán nyugszik. A helyi idősek körében még az a legenda is él, hogy a hegy alatt Dzsingisz kán maradványai hevernek, akinek temetkezési helyét még mindig nem sikerült felderíteni.

A feneketlen tó

A Zhambyl régióban olyan egyedi tó található, amelybe annak ellenére, hogy nem kapcsolódik semmilyen folyóhoz vagy patakhoz, vize mindig hideg és tiszta marad,  valamint vízszintje soha nem emelkedik vagy csökken. Ám időről időre hirtelen vad tölcsérek jelennek meg a korábban nyugodt vízfelületen, amelyek beszívják az úszó tárgyakat. A tudósok szerint ennek oka egy ismeretlen víz alatti barlangrendszer hálózata. Az ősi mondák szerint a Kok-Kol feneketlen. Ezt igazolják a tó egyes pontjain elvégzett hidrológiai vizsgálatok is,  amelyek nem tudták megállapítani a tó mélységét. Más legendák azt állítják, hogy a tó mélyén él a víz szelleme, amely időnként a felszínre emelkedik, majd lerántja a mélybe a vízimadarakat és az inni akaró állatokat.  A tavat kutató szakemberek, mint például A. Pechersky kazah helytörténész is, beszámoltak egy óriáskígyóra emlékeztető, ismeretlen lényről. A kígyó létezésére azonban egyetlen tárgyi bizonyítékot sem sikerült találniuk. Ezenkívül számos látogató azt állítja, hogy többször hallott hangos sziszegést és morgást, amelyet állítólag egy víz alatti szörny bocsátott ki. Fennmaradt egy legenda az Ajdachar sárkányról, amely élőlények vérével táplálkozik. Voltak idők, amikor az egész világot uralta , ekkor a szeretője egy szúnyog volt. Ajdachar parancsára a szúnyog bejárta a föld minden lehetséges végét, megkóstolta a különféle vérfajtákat, hogy meg tudja mondani neki, melyik a legfinomabb. A szúnyog útközben találkozott egy fecskével. Nyilvánvalóan a szúnyog megkedvelte a madarat, ezért megosztotta vele azt, amit megtudott: a legédesebb vér az emberben van. A fecske sokáig próbálta rávenni a szúnyogot, hogy ne szóljon erről Ajdacharnak, de a hűséges barát nem akart meghátrálni. Aztán a fecske közvetlenül a szúnyog mögé repült, és amikor az elmondta gazdájának amit megtudott, a madár villámgyorsan odarepült hozzá, és megpiszkálta a nyelvét. Ajdachar dühös lett, nekiugrott a fecskének, de fogaival csak a farka végét sikerült megragadnia, ahonnan kihúzott néhány tollat. Azóta villás farka van a fecskének. Ugyanilyen érdekes a tó eredetérúl szóló legenda. Dzsingisz kán, miután vereséget szenvedett egy csatában, felemelkedett seregével a mennybe. Egyik harcosa azonban feldühítette valamivel a kánt, ezért ő lándzsát dobott rá. A katona kitért előle, de a mellette elhaladó lándzsa teljes erővel a földbe csapott. Ezen a helyen a föld megnyílt, a repedés megtelt vízzel és létrejött a Kok-Kol-tó.

A halál tava

Ez a kis területű tó az Almati régióban található Sapak falu közelében, viszont szerepel a bolygó legveszélyesebb helyeinek listáján is. Ismeretlen okokból a Kaindy-tó még a forró nyár közepette sem szárad ki, a víz pedig jeges marad. Semmilyen élőlény nem él meg benne, de még szúnyogok és legyek sincsenek a parton. Szinte minden évben fulladnak meg benne emberek. Ők általában olyan turisták, akik nem hiszik el a tó körül terjengő híreszteléseket. Ilyenkor a vízbe fulladtak testei nem kerülnek a felszínre néhány nap elteltével, mint általában. Ennél is furcsább az, hogy a hetek múlva felbukkanó  testek nem vízszintesen, hanem függőlegesen lebegnek a tó vizében, csak fejük teteje látszik ki a vízből. Még a teljesen megtöltött levegőtartállyal rendelkező búvárok is érthetetlen okokból fulladozni kezdenek, miután néhány percet eltöltenek a tó vizében.  Az egyik mítosz  szerint a tó azután vált gyilkossá, hogy száz évvel ezelőtt egy féltékeny vőlegény belefojtotta a menyasszonyát. 

Kizil-kum sivatag

A nagy kiterjedésű sivatag az Amu-darja és a Szir-darja folyók között található. Három állam is osztozik területén: Kazahsztán, Üzbegisztán és Türkmenisztán. Itt még számos, kevésbé tanulmányozott anomális terület található. Azonban legnagyobb rejtélye ennek a sivatagnak a sziklás területein felfedezett sziklafestmények, amelyek szkafanderes embereket, valamint űrhajónak látszó tárgyakat ábrázolnak. A rajzokat a múlt század kilencvenes éveiben kezdték aktívan tanulmányozni, de pontos eredetük még mindig ismeretlen. Ezenkívül a helyi lakosok szerint ezeken a területeken nagyon gyakran fordultak meg a földönkívüliek.