A Mwindo- eposz kongói történet, amelyet az esőerdőben élő nyanga nép tagjai meséltek el. Eredete és létrejötte többnyire ismeretlen, mivel csak szóban adták tovább. Az eposz egy Mwindo nevű, természetfeletti erőkkel rendelkező hősre összpontosít, aki a történet során sok kalandot él át. A narrátort általában négy fiatalabb férfi kíséri, akik egy ütősboton játszanak. A közönség tagjai gyakran együtt énekelnek együtt a narrátorral, és megismétlik a történet egyes sorait, gyakran tapssal, kiabálással, ajándékokkal fejezi ki elismerésüket.

Az történet Tubondo faluban kezdődik, amelyet a gonosz Shemwindo főnök ural. Hét feleségének elrendeli, hogy csak lányokat szüljenek neki, mert ha fiú születik, a babát és annak az anyját is azonnal kivégzik. Shemwindo így akart még gazdagabb lenni, ugyanis  a hagyományok szerint az a férfi, aki házasodni akart, hozományt fizetett a lány apjának. Shimwendo első hat felesége hamarosan lányokat szül, de Nyamwindo-nak, a hetedik feleségnek a terhessége elhúzódott. Emiatt nem tudta elvégezni házimunkáját és egyéb dolgait, viszont ezeket titokzatos módon az ő részvétele nélkül végezte el valaki, mindez pedig meg nem született fiának a műve volt. Amikor eljött az ideje, a születendő gyermek kimászott anyja méhéből, majd előbújt a köldökéből (más változatok szerint az ujjából). Ennek a fiúgyermeknek a neve Mwindo lett. A gyermek egy konga-pálca (fából készült nyélen bivalyfarokkal készült légycsapó), egy adze-baltával és Kahindo szerencseistennő táskájával született, amelyben hosszú kötél volt. Shemwindo hamarosan értesült a szülésről, ezért többféle módon is megpróbálta megölni a fiút. Először hat lándzsát dobott rá egymás után, de azokat  Mwindo konga-pálcája mind kivédte. Másodszor megpróbálta élve eltemetni a fiát, de Mwindo egyszerűen elmenekült az éjszaka folyamán, végül pedig bezárta a fiút egy dobba, amelyet a közeli folyó partján hagyott. Amikor a folyó megáradt, magával sodorta a dobot, azonban furcsa módon nem süllyedt a víz alá. Mwindo úgy döntött, hogy a dob belsejében elhajózik, hogy menedéket keressen apai nagynénjénél, Iyangura-nál. Musoka, Iyangura sógornője azonban megpróbálta megölni őt, mivel nem akarta, hogy  a fiú az ő falujukba költözzön. Mwindo egyszerűen beásta magát a folyó homokos talaja alá,  majd újra előbukkant, miután Musoka  elment. Ekkor találkozott Mukiti-vel, a kígyószellemmel és Iyangura férjével, aki szintén ellenezte látogatását. Eközben Iyangura lányainak egy csoportja, akik a közeli forrásból vizet merítettek, szemtanúi lettek az esetnek. Gyorsan elmondtak mindent anyjuknak, aki a folyóhoz sietett  és egy késsel felvágta a dobot, amelybe Mwindo be volt zárva. Mukiti titkos tanácsot hívott össze azzal a céllal, hogyan megölje a fiút. Eközben Katee, a sündisznó isten figyelmeztette  Mwindo-t a veszélyre,  ezért arra kérte, hogy ne menjen el nagynénje házába, vagy ha mégis úgy dönt, akkor ne az ösvényen menjen oda.  Katee ezután segített a fiúnak az alagút megásásában, amely végül közvetlenül Iyangura házánál ért véget.  Azonban Mukiti felkészült erre a lehetőségre is, mert korábban  utasította szövetségesét, Kasiyembe-t, hogy állítson fel több gödörcsapdákat Iyangura házának emeletére. Terve az volt, hogy amint Mwindo előbújik az alagútból nagynénje otthonában, Kasiyembe kihívja őt egy táncversenyre. Tánc közben a fiú majd biztosan bele fog esni  legalább egy  gödörcsapdába, amely alatt borotvaéles tüskék vannak. Mwindo Pók mester segítségével nem esett bele egyik csapdába sem, mindegyiket ki tudta kerülni. Pók mester olyan vékony selyemhidakat szőtt, hogy Mwindo érkezése előtt gyakorlatilag láthatatlanok maradtak minden csapdán. Kasiyembe ezután felszólította Nkuba-t, hogy hajítson villámot Mwindo-ra, aki egymás után hétszer sújtott le villámmal a fiúra, de minden kísérlete eredménytelennek bizonyult. Megtorlásul Mwindo varázslattal felgyújtotta Kasiyembe haját, és elzárta az összes vízforrást, nehogy valaki el tudja oltani a tüzet. Kasiyembe nem tudta eloltani a haján keletkezett lángokat, ezért szénné égett Muisa-val együtt.

Iyangura kérésére Mwindo feltámasztotta Kasiyembe-t, aki ezt követően megbánta tetteit. Mwindo ezután közölte nagynénjével, hogy szeretne visszatérni szülőfalujába, hogy véget vessen Shemwindo uralmának, de ehhez szüksége van az ő segítségére is. Iyangura javaslatára előbb harcosokat kell keresniük, hogy biztosak legyenek a győzelemben.  Arra is rávette a fiút, hogy először menjen Yana denevéristennek, anyai nagybátyjának az otthonába, hiszen ő egy nagyon híres gyógykovács. A denevéristen feldarabolta Mwindo testét, amelyet később újból összerakott vasból, így sebezhetetlenné tette őt. Mwindo nagynénje, Nkuba és harcosai élén végre visszatérhetett szülőfalujába,  a népes seregéhez pedig csatlakoztak nagybátyjai is. Amint elérték Tubonda falu határát, tábort állítottak. Ekkor Iyangura aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a hadseregnek nincs mit ennie. Mwindo pálcájával néhány varázsdalt énekelt, miután szinte varázsütésre elegendő élelemhez jutott mindenki. A jó erőben lévő harcosok hamarosan össze is csaptak Shemwindo embereivel, de így sem tudtak nyerni.  Mwindo nagybátyjai pedig  mind életüket vesztették a csatában. A konga-pálca segítségével azonban Mwindo őket is újjáélesztette, majd úgy döntött, hogy egymaga fog megküzdeni az ellenséggel.  A  falu központja felé tartott Nkuba-val együtt, aki hét villámmal hamuvá égette az összes házat.  Shemwindo alig tudott megmenekülni a tűzvész elől, de végül sikerült a kikota növényhez jutnia. Miután kitépte a földből, feltárult előtte a növény gyökerei alatt rejtőző mély gödör, amely az alvilág kapuja volt.

Amikor Mwindo megtudja ezt, követte gonosz apját az alvilágba. Beleugrott a mély gödörbe, és máris a barlangokkal tarkított sötét dzsungelben találta magát. Egy utat követett egészen addig, amíg meg nem érkezett Kahindo szerencseistennő kunyhójához, akitől a varázstáskáját is kapta. Kahindo egykor szép lány volt, de megfertőzte az orrnyálka, ami gennyes sebeket hagyott az egész testén. Amint meglátta Mwindo-t, azonnal beleszeretett, ezért segíteni akart neki mindenben. Figyelmeztette arra, hogy abban az esetben, ha megtalálja Shemwindo-t Muisa-nál (ugyanis ő adott neki menedéket),  nem fogadhat el ételt vagy italt  tőlük, különben kénytelen lesz örökre a halottak országában maradnia. Hálából Mwindo kimosta Kahindo sebeit, így a lány teste reggelre már kicsit jobban nézett ki. Mwindo az alvilágban Kahindo segítségével meg is találta Muisa-t, aki valóban  rejtegette Shemwindo-t a kunyhójában, azonban a gonosz apa nem adta át neki a törzs vezetésének jogát mindaddig, amíg be nem bizonyítja, hogy érdemes rá. Azzal a feladattal bízta meg fiát, hogy termesszen olyan banánerdőt, amelynek gyümölcsét egy nap alatt be is tudja takarítani .Mwindo elfogadta a kihívást, ezért aznap este Kahindo házában maradt és ismét kimosta a lány sebeit. Reggel hozzá is látott a banánok ültetéséhez, de munka közben nem várt meglepetés érte. Muisa ugyanis elküldte hozzá az alvilág egyik szörnyét, a vérszívó kagylót.  A kagyló elkezdte fojtogatni Mwindo-t, de a fiúnak az utolsó pillanatban sikerült leütnie az adze-baltával. Ugyanezzel a szerszámmal vágta le Muisa fejét is, miután megtudta ellene szőtt gonosz tervét. Habár sikeresen végrehajtotta a próbát, megpróbáltatásai  ezzel még nem értek véget. A banánokat hiába vitte Muisa házába, mert apja közben megszökött, és meggyőzte a gonosz alvilági isteneket, hogy fia méltatlan lenne a törzsfőnöki szerepre. Az istenek úgy döntöttek, hogy próbára teszik Mwindo-t és egyúttal meggyőződnek Shemwindo szavahihetőségében is. Aznap este Mwindo ismét Kahindo házában maradt, kimosta harmadszorra is a sebeit, a lány pedig reggelre szinte teljesen ép bőrrel mutatkozott előtte. Most már a fiú számára is kívánatossá vált a lány, de tudta azt is, hogy nem szabad beleszeretnie, mivel ő egy másik világhoz tartozik. Nkuba hozta meg számukra a rossz hírt az újabb megpróbáltatásról, amellyel az alvilági istenek bízták meg Mwindo-t. A villámok istene már régóta kereste barátját, de csak most sikerült rátalálnia. Elmondta, hogy ezúttal mézet kell gyűjteniük az istenek fájának tetejéről. Amikor a fához értek, Mwindo füsttel űzte el a gyilkos méheket onnan, de csak ezután  jött rá arra, hogy rossz módszert választott, mert a  füst miatt a fa törzse megkövesedett, így nem tudták kivágni sehogy sem. Nkuba-nak támadt egy jobb ötlete, villámokkal sújtotta a megsznesedett fát, amely  végül felrobbant és az istenek méze a földre folyt. Mwindo és Nkuba gyorsan összegyűjtötték  a mézet, majd elvitték az alvilág isteneinek. Kahinda-tól tudták meg, hogy amíg ők a mézet próbálták összegyűjteni, Shemwindo megszökött és a szellemek által lakott barlangokba menekült. Mwindo elbúcsúzott Kahinda-tól,  akinek teste már teljesen helyrejött, és Nkuba-val együtt elindult Ntumba, a földimalac képű démon barlangjába.

Shemwindo a démon pártfogását élvezve sikeresen elrejtőzött a halottak barlangjában, de itt sem élvezhette sokáig a szabadság ízét. Mwindo nagy harc után végül legyőzte a démont, akinek teste fájdalmas duzzanatokkal járó betegséggel fertőződött meg,  a feketehimlővel. Mwindo apját egészen a Nagy Hasadékvölgyig üldözi, amely Kelet-Afrika vulkanikus hegységei mentén terül el. Itt ért véget az alvilág ösvénye.  Shemwindo innen a hegyet megmászva  a felhők közé szökött. Mwindo tanácstalan maradt, mert nem tudta merre keresse apját.  A mai Stanley-hegy tetején, a Ruwenzori vagy Hold-hegység legmagasabb csúcsán megpillantja az égisten óriás gyermekeit,  akik a sziklákon játszottak. Az ő segítségüket kérte, hogy folytathassa útját az ég felhőin keresztül. A gyerekek azonban kértek is cserébe valami ajándékot a segítségért, Mwindo-nak ezért  rágcsálnivalót kellett készítenie nekik. Tizenkét nagy tálat vitt nekik, amelyeket fák törzséből vágott ki, tele ennivalóval. Azután, hogy a gyerekek befejezték az uzsonnát, fejjel lefelé fordították a tálakat, egymásra rakták őket, így lépcsőt alkottak velük a felhők felé. Mwindo ezeken felmászva eljutott az égisten falujába, Sheburungu-ba, ahol letaszítja a mélybe Shemwindo-t.  Visszatérve a földre három sárgaréz trónt készített, amelyek a föld felett lebegtek. Saját maga ült a középső trónra, nagynénje a jobb oldalán lévőre, későbbi felesége pedig a bal oldalira.  De a bajok még nem értek véget. Mwindo népét  egy sárkány kezdte félelemben tartani, akinek Kirimu volt a neve. A hős legyőzte a sárkányt, ezt követően pedig Nkuba, a villám elvitte őt a Hold, a Nap, a Mars és más égitestek által uralt birodalmakba, ahol egy évig tartó végső megtisztulásán esett át. Mwindo  megígérte, hogy soha többé nem öl meg egy élőlényt sem, ezért az ég szellemei megengedték, hogy visszatérjen a földre. Mwindo dicsőséges főnökként tért vissza, aki népe számára hátrahagyta az égben szerzett tudást, amely egy jól működő közösség és a harmonikus kapcsolattartás alapjait képezi . Felhívta az emberek figyelmét arra is, hogy minden lény szent az istenek szemében, és senki sem dönthet  a másik sorsáról.