A történetet a Popol Vuh nevű maja könyv írja le. 

Xpiyacoc és Xmucane, az apa- és anyaistenségeknek két fiuk született, Hunhun-Ahpu és Vukub-Hunahpu. Egy napon az alvilág urai labdajátékra hívták ki őket, hogy megszégyenítsék mindkettőt. Azok el is fogadták a kihívást.  Miután megható búcsút vettek anyjuktól, Xmucane-tól, valamint fiaiktól és unokaöccseiktől,  követték a tollas hírnököket a meredek lejtőn Xibalba-ba ( az alvilág maja neve). Egy vérfolyón való  átkelés után Xibalba királyainak székhelyére érkeztek, ahol két fafigurát összetévesztettek az uralkodókkal. Majd meghívták őket, hogy üljenek egy külön nekik készített díszszékre. Meglepődve fedezték fel, hogy az valójában egy vörösen fénylő kő. Aztán a Sötétség Házába vitték, ahol feláldozták és eltemették őket. Hunhun-Ahpu fejét azonban felfüggesztették egy fára, amelyet gyorsan növő tök borított, így szinte lehetetlen volt megközelíteni a véres trófeát. Xibalba-ban mindenkinek megtiltották, hogy egyen a fáról gyümölcsöt. Viszont egyvalaki nem engedelmeskedett a parancsnak. Ő volt  a szűz Xquiq ( Vérhold) hercegnő , aki felügyelet nélkül ment a helyszínre. Az ágak alatt állva a gyümölcsöt bámulva kinyújtotta a kezét, ekkor Hunhun-Ahpu feje a tenyerébe köpött. A köpködés által teherbe esett. Mindez Hurakan, a Mennyország urának parancsára történt.  De hat hónap múlva apja tudomást szerzett állapotáról.  Az alvilág királyi hírnökeinek, a baglyoknak kiadta parancsba, hogy végezzenek az árulóval és szívét vigyék el neki egy vázában.  A hercegnő azonban megmenekült úgy, hogy megvesztegette a baglyokat a jövőre vonatkozó pompás ígéretekkel, szívét pedig a vérszemölcs fa megalvadt nedvével helyettesítve formázta meg . Végül a hercegnő Xmucane otthonában keresett menedéket.

Xquiq ikerfiúk anyja lett, kiknek neve Hun-Ahpu és Xbalanque.   Nagy vadászokká váltak,  szakértői lettek a  fúvócsöveknek, amelyekkel madarakat és más apróvadakat lőttek ki, mivel a nyilak maguk mérgezettek voltak. Egy nap meglátogatta őket egy furcsa nevű démon, akinek  neve Vucub Caquix volt. Az ikrek megpróbálták elűzni ezt  a madártestű démont , miközben ő egy fán étkezett. Amikor egy fúvócsővel az állkapcsába lőttek, az leesett a fáról, de csak megsebesült. Amikor Hun- Ahpu megpróbált elmenekülni, a démon megragadta a karját és letépte. A kezdeti kudarc ellenére az ikrek bizonyították okos természetüket, amikor tervet dolgoztak ki Vucub Caquix legyőzésére. A nagyszüleiknek álcázott istenpárt  arra utasították, hogy beszéljen a démonnal azzal kapcsolatban, hogy vissza kell adnia Hun-Ahpu karját. A démon később meghalt, feltételezhetően szégyenében amiatt, hogy átverték. Az  ikrek ekkor már elég idősek voltak ahhoz, hogy munkát vállaljanak a mezőn Xmucane földjén. Első feladatuk egy milpa vagy kukoricaültetvény megtisztítása volt. Ami nem volt nehéz, mivel az ikrek mágikus eszközök birtokában voltak, azok pedig maguk dolgoztak az ültetvényeken, amikor mindenki más távol volt.  Miután visszatértek a vadászatról , éjszaka bekenték az arcukat és a kezüket piszokkal, hogy Xmucane-t megtévesszék abban, hogy ők keményen dolgoztak a kukoricaföldön. De az éjszaka folyamán a vadállatok  visszahordták a földekre az összes gyökeret és cserjét, amelyet a testvérek - vagy inkább varázseszközeik - eltávolítottak. Az ikrek látva ezt másnap elhatározták, hogy a következő éjszakán ott maradnak és figyelik mi történik. De minden erőfeszítésük ellenére az állatoknak sikerült elmenekülniük, kivéve a patkányt, amelyet az egyik varázseszköz, a kendő fogott el. A nyúl és a szarvas elvesztette a farkát, amikor menekültek. A patkány  hálából, hogy megkímélték az életét, elmesélte az ikreknek nagyapáik és nagybátyjaik dicsőséges tetteit, többek között azt is, hogyan űzték ők a labdajáték nevű sportot, melynek a kellékei egy házban voltak elrejtve. Miután felfedezték ezeket, az ikrek elmentek játszani apáik labdapályájára.

Nem tartott azonban sokáig szórakozásuk, mert Xibalba hercegei játék közben meghallották őket. Elhatározták,  hogy őket is az Alvilágba csalogatják, ahogyan apjukat korábban. Hírnököket küldtek Xmucane házához, aki riadtan küldött egy tetvet, hogy elvigye az üzenetet unokáinak. A tetű, mivel nagyobb sebességet akart elérni, beleegyezett abba, hogy egy varangy lenyelje. A varangyot egy kígyó, a kígyót pedig a nagy madár,  a Voc nyelte le. Ezután mindegyik állatt annak rendje és módja szerint elengedte a másikat. A varangy orra viszont  a hánykolódások közepette az ínyére került , azóta is így él. Az üzenetet viszont az állatok megfelelően kézbesítették. Indulás előtt mindkét testvér egy-egy botot döfött a ház közepébe, hogy  ennek révén tudassák hozzátartozóikkal azt, hogyan is boldogulnak. Mert ha a botok elsorvadnak, őket akkor valamilyen végzetes csapás érte. Az apáik által megtett utat követve elhaladtak a véres folyó, a Papuhya mellett. De elküldtek egy Xan nevű állatot is azzal a paranccsal, hogy bűvölje el az összes alvilági lakost. Így nem tisztelegtek a próbabábuk előtt, amikor megérkeztek, nem ültek a vörösen izzó kövön. Még a Sötétség Házának első megpróbáltatásán is átmentek. Az alvilág lakosai ezután elindították a játékot. A labda azonban egy koponya volt, benne pengével. Amikor Hun-Ahpu eltalálta a labdát, a fegyver előbukkant. Ezt látván az ikrek arra panaszkodtak, hogy csak azért hívták be őket, hogy meghaljanak, így pedig nincs értelme az egésznek és távozni fognak . Ezután megengedték nekik, hogy használhassák a saját gumilabdájukat, de ennek ellenére vereséget szenvedtek. A vereség azonban része volt a tervüknek. Folytatniuk kellett a  próbatételeket: a királyi kertek őrei  Hun-Ahpu-t és Xbalanque-ot a Lándzsák Házába vitték, ahol a kések maguktól mozogtak. A testvérek azonban megoldották ezt a feladatot is, mert megígérték a késeknek, hogy a jövőben majd állatok húsával kárpótolják őket. A dühtől fehér xibalbani-ak a kertek őrzőit, a baglyokat  hibáztatták a kudarcért, ezért felhasították az ajkaikat. 

Nemsokára elérkezett a harmadik megpróbáltatás, a Fagy Házában. Itt a hősök égő fenyőtobozokkal melegítették fel magukat, hogy elkerüljék a fagyhalált. A negyedik és ötödik megpróbáltatásban ugyanolyan szerencsések voltak, mert sérülés nélkül töltöttek egy-egy éjszakát a Jaguárok Házában és a Tűz Házában. De a hatodik megpróbáltatásnál a szerencsétlenség utolérte őket.  A Denevérek földjén Hun-Ahpu fejét levágta Camazotz, a denevérek uralkodója, aki az égből lecsapott rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy Hun-Ahpu lefejezése nem végződött végzetesen, de a szöveg érthetetlensége miatt ezen a ponton lehetetlen megállapítani, hogy milyen módon gyógyult ki egy ilyen sebből. Ezt az epizódot az összes állat összegyűjtése követi, majd egy újabb labdajáték. A vereség miatt zavarba ejtett alvilági lakosok még mindig arra törekedtek, hogy elpusztítsák az ikreket, ezért nagy kemencét építtettek. Az ikrek rájöttek, hogy  ezt a csalást a végüknek szánták, mégis hagyták, hogy  megégessék őket, majd csontjaik hamvait porrá őröljék. Az alvilágiak fellelkesültek az ikrek látszólagos halálán, hamvaikat egy folyóba dobták. Ez azonban része volt a fiúk által kidolgozott tervnek, mert amint a folyóba került, a hamu testté regenerálódott - egy harcsapár lett belőlük, amely  nemsokára két fiatal fiúvá alakult át. Így megváltoztatott külsővel visszatértek .  Árváknak és csavargóknak vallották magukat,  amit mindenki el is hitt. Csodák egész sorát mutatták be, köztük a feltámadás rituáléját is : először megöltek egy kutyát, amelyet visszahoztak a halálból. Aztán Xbalanque feldarabolta Hun- Ahpu-t csupán azért, hogy az idősebb testvér ismét feltámadhasson a halálból. Az előadástól elbűvölt Egy Halál és Hét Halál, Xibalba legmagasabb urai követelték, hogy hajtsák végre rajtuk is a csodát. Az ikrek ezt meg is tették, viszont nem hozták vissza őket a halálból. Felfedték személyazonosságukat Hunahpu fiaiként, akiket évekkel ezelőtt itt megöltek nagybátyjukkal együtt.  Büntetéseként Xibalba  birodalma többé nem lehetett a nagyság helye, lakói többé nem kaptak áldozatokat azoktól az emberektől, akik fent a földön éltek.  Küldetésük teljesült. Megszerezték apjuk maradványait, majd visszamásztak a Föld felszínére. De nem álltak meg itt,  tovább másztak egyenesen az égre - Hun- Aphu lett a Nap, Xbalanque pedig a Hold.