Héraklész vagy római nevén Hercules Zeusz főisten fia volt. Anyja, Alkmené földi asszony, ahogyan  nevelő- vagy mostohaapja is, Amfitrion a Perszeidák leszármazottja,  a nagy hős Perszeusz unokája.  Heraklészt tekintik egyértelműen az antik, vagyis görög-római hősök közül a legnagyobbnak,  aki az emberekért küzdött,  a gonoszokat pedig megbüntette. De egy gonosz istennő kísértette őt születése óta, ezért élete tele volt szenvedéssel  és küzdelemmel, amely ugyanakkor dicsőséget is eredményezett neki. Később megkapta a halhatatlanságot és az Olümposzon élhetett az istenekkel halála után.

Idegen földön született, száműzetésben. Mostohaapja véletlenül megölte  Elektron apósát, ezért testvére elűzte őt szülőföldjéről, Argoszból. Feleségével együtt menedéket keresett az anyai ágon lévő nagybátyjánál. Mindezek előtt  Zeusz, a villámhordozó egyszer úgy döntött, hogy egy egészen különleges fiút, egy egyedülálló hőst fog nemzeni, aki támasza lesz neki szükség idején. Tekintetét tehát a széles föld felé fordította, ahol meglátta Alkménét, aki a legszebb volt akkor a nők között. Felvette Amfitrion alakját, majd elment hozzá, hogy közösüljenek. Miután a gyermek születését bejelentette az Olümposzon, Héra istennő így szólt: -Esküdj meg előttünk a Styx folyóra, hogy a megszületendő gyermek király lesz Mükénében!  Amikor Zeusz megesküdött erre, nem sejtette azt, hogy felesége becsapta őt és intézkedéseket fog tenni a gyermek elpusztításáért. Varázslattal elérte, hogy Alkméné később szüljön, Stenelos felesége pedig hamarabb, így az öröklési jog értelmében, mivel Stenelos is Perszeusz fia volt, megörökölte a trónt  annak gyermeke, Eurüsztheusz. Zeusz ezután jött rá arra, hogy be kell tartsa esküjét, melynek értelmében az elsőszülött gyermek Mükéné királya lesz. Azonban elérkezett az a nap is, amikor  Amfitrion thébai palotájában a varázslattól megszabadult Alkméné két fiúgyermeket szült súlyos fájdalmakkal, akik ikrek voltak. Alkidésznek és Iphiklésznek nevezte el őket. Még aznap Alkméné egy testetlen hangot hallott, amely figyelmeztette őt: - Ha nem engedelmeskedsz,  keservesen szenvedni fogsz, mert a gyermekeid el fognak pusztulni. A férjed holtan esik el a csatában, te pedig a Tartaroszba süllyedsz, mert feldühítetted  Hérát. Ha mindentől meg akarsz szabadulni, dobd el Alkidészt, vidd el egy elhagyatott mezőre és hagyd ott! Alkméné nem akart ennek eleget tenni, de a hang, aki Héra volt, követte őt. Végül addig gyötörte, amíg egy mezőn elhagyta gyermekét. Zeusz azonban fentről mindent látott, ezért Hermészt utasította arra, hogy a gyermekkel repüljön az Olümposzra, majd tegye Héra mellére akkor, amikor ő alszik. Héraklész így megízlelte a halhatatlanság tejét, a dalokban a költők elmondják, hogy amikor Héra felébredt és ellökte  a melléből szopó Alkidészt, tejpatak keletkezett, amely szétfolyt  az égen és csillagokká alakult, amelyeket a hellének neveznek, vagyis a Tejútnak. Hermész ezután visszaadta a gyermeket anyjának, Alkménének. Héra ennek ellenére próbálkozott, habár a fiú már halhatatlan lett. Két kígyót küldött éjjel a thébai palotába. De Alkméné fia felébredt éjjel  a zajra, majd megragadta a kígyókat és addig szorította azokat, amíg meg nem fulladtak.

Azt mondják, hogy Alkméné Alkidész első győzelme után egy prófétát, név szerint Teiresziász vak jóst  arra kért, hogy mondja el neki  gyermeke jövőjét. Ő kérdésére így felelt: - A fiad veretlen hős lesz férfikorában. Tizenkét munkát fog elvégezni, szörnyeket pusztít el és híres harcosokat győz le. Aztán felemelkedik a csillagos égbe, Zeusz palotájába! A hír hallatán Amfitrion arra gondolt, hogy jó lenne, ha az ifjú Alkidész megtanulja a fegyverforgatás mesterségét. Alkidész az évek során megtanulta, hogyan kell valakivel megküzdenie kézi harcban, ököllel vagy íjjal, karddal és lándzsával. Nevelőapja arra is megtanította, hogyan vezessen harci szekeret teljes sebességgel és hogyan vadásszon vadakra. A további képzést Kipheron-ban tartották. Alkidész megbüntette a gonosz adószedőket is, akiknek levágta az orrukat és a fülüket, majd visszaküldte őket királyukhoz. Ez háborút eredményezett Théba és Orkhomenos városa között. Egy egész hadsereg vonult szülővárosa ellen, de ő egyedül szállt szembe velük egy bottal a kezében, majd kiűzte a sereget és annak királyát. Kreón, vagyis Théba királya, aki családját száműzetése idején befogadta, nagyon boldog volt a győzelem után. Volt egy lánya is, akit Megara-nak hívtak. Nem is találhatott volna jobb vejet magának, mint  Alkidészt. Ő lenne a legjobb választás arra nézve is, hogy örökölje trónját. Alkidész, mivel nagyon hálás volt Kreónnak mindenért, ezúttal ellenvetés nélkül teljesítette kérését. A következő évben Megara-nak három gyermeke született férjétől. A hős szerette őket, dalokat énekelt nekik, máskor együtt játszott velük. De egy nap, amikor mindannyian együtt voltak és örömteli kiáltásaik visszhangzottak a levegőben, Héra Théba városára szegezte a tekintetét.  Azt tudta, hogy férje fiát nem ölheti meg, viszont családjára ez nem vonatkozott. Felkereste az egyik fúriát vagy erinnüszt, Mániát. Alkidész varázslat révén őrültté vált, azt hitte feleségéről és gyermekeiről, hogy ők valójában egyszemű óriások, így megölte családját. Miután  magához tért, megdöbbent azon, amit látott. Öngyilkos akart lenni, egy közeli szikla felé futott, hogy leugorjon a mélybe. De mielőtt megtette volna, megjelent előtte Athéné istennő. Így szólt hozzá: - Ne tedd meg, mert nem a te hibád, ez Héra bosszúja. Nem kell fizetned egy olyan bűncselekményért, amelyet nem követtél el. Menj el Delphi-be,  ahol a jósda van és tisztítsd meg testedet, ahogyan azt Zeusz törvénye megparancsolja. Később Apolló hírt ad arról, hogy mit kell tenned ! A delphoi templomban Apolló bejelentette Alkméné fiának, hogy az olümposzi istenek többsége elítélte őt, mivel Héra erre kérte őket, ezért a mükénéi király rabszolgája kell legyen. Így tehát Alkidész felkészült a Mükéné felé vezető útra. Miközben nyugtalanul, töprengve és szomorúan haladt az élet útján, egy útkereszteződésnél találkozott két idegen nővel. Az egyik magas volt, kék szemű, élénk ruhába öltözve, mindenféle ékszerekkel díszítve testét, görbe mosolyt vetett mindenkire, akivel találkozott. A másik nő fehér ruhában hasonlított Athénére. Derűs tekintetével Alkidészt fürkészte, kezében babérkoszorút vitt. Választás elé állították őt. Az élénk ruhákba öltözött nő gazdagságot, gond nélküli életet ígért neki. Alkidész viszont így felelt: -És mit okoz majd mindez? – Nem menekülök a nehézségek elől, kerülő utak nélkül akarom végig járni az életet és szolgálni az igazságot, a jót és az embereket! Éppen ezt ajánlotta fel neki a fehér ruhába öltözött nő, az Erény. Ő nevezte először Alkidészt Héraklésznek, mivel éppen Héra által vívta ki magának a dicsőséget. Tette ezt ellenére, hogy az istennő éppen az ellenkezőjét akarta.

Eurüsztheusz király éppen egy ligetben volt, amikor megérkezett a városba Héraklész. Héra már korábban kiadta az utasítást, hogy első próbája a nemeai oroszlán legyőzése lesz. Mivel félt találkozni a hőssel, katonáit utasította arra, hogy továbbítsák neki üzenetét. Ennek ellenére megjátszotta a bátrat emberei előtt: -Nem félek tőle, mert én vagyok az úr és ő a rabszolga. Neki kötelessége teljesítenie mindazt, amit kérek. Nemea-ban hegyekben állnak a csontok az oroszlán barlangjában, amely megtizedeli a környék lakóit! Héraklész hamarosan meg is érkezett a barlanghoz, ahol az oroszlán éppen aludt. Megcélozta egy nyíllal, de az nem ejtett sebet rajta. Ezután azon tűnődött, hogyan nem hatolhat át  nyíl az oroszlán testén. De a nyilak, bármennyit is lőtt ki, mind úgy estek le a földre, mintha sziklának ütköztek volna. A fenevad felébredt a zajra, nagyot üvöltött, véreres szemekkel készült ráugrani Héraklészre. Tüfón gyermeke volt ez a szörny, aki elvarázsolta és sebezhetetlenné tette. Viszont rosszul döntött akkor, amikor ráugrott a hősre, hogy széttépje őt. Héraklész annyira erős volt, hogy el tudta hárítani támadását. Az oroszlán ekkor rájött arra, hogy vesztésre áll, ezért elbújt a barlang egyik sarkában. Azonban ennek a barlangnak két bejárata is volt. Héraklész kihúzott egy sziklát a hegyből, majd eltorlaszolta vele az egyiket. Közben  az emberi csontok halmain átlépve egyre mélyebbre ment a barlang sötétjébe. Hirtelen két égő fáklyát látott meg, legalábbis ezt  gondolta. De nem sokáig örült ennek, mert rájött arra, hogy ezek a fáklyák a szörnyeteg szemei voltak. Sokáig tartott a küzdelmük, de végül sikerült megfojtania. Bőrét azonban nem tudta elválasztani a testétől, mivel az el volt varázsolva. Ha nem visz bizonyítékot a királynak, akkor sikere eredménytelen marad. Márpedig ő elszántan elhatározta, hogy az oroszlán fejét sisakként fogja viselni magán, mint azt korábban is tette. De mivel nemcsak erős, hanem okos is volt, a fenevad saját karmaival szedte le annak bőrét, így sikerrel járt. 

Eurüsztheusz hallva erről a győzelemről, nem engedte, hogy  Héraklész eljusson a gazdag Mükéné kapujához, mivel félt. Annál is inkább, mert hallott arról, hogy a köznép tagjai sorokban követik őt, mert megszabadította Nemea-t a csapástól. Héraklész így Tirünsz városában tudta meg, hogy mi lesz második feladata. A hírnök elmondta neki, mit üzent a király: -Lerna mocsarában él a hidra, amely szintén Tüfón és Echidna gyermeke. Ha elpusztítottad a fiukat, akkor pusztítsd el a lányukat is. Tehéncsordákat, búzatáblákat pusztít, embereket öl meg. Senki sem szökött meg azok közül, akik Lerna mocsarait akarták elérni! A városban tartózkodott azonban testvére, Ifiklész is, aki segíteni akart neki. Hogy hamarabb odaérjenek, szekérrel indultak tovább, amelyet ő hozott Thébából.  Zöld, mérgező gőzök látszottak felszállni a  mocsárból, ahol a halál uralkodott. A hidra aludt, amikor  megérkeztek. Körülötte emberi hullák sorakoztak megcsonkítva. Nem tudta megenni őket, mivel annyi volt belőlük, hogy mindig többlet maradt. Ezek a hullák a mocsárban rohadtak, mérgező szaggal töltve be az egész levegőt. Héraklész és Ifiklész lassan közeledett a szörnyhöz, hátukon fát és szénakupacot cipelve. Ifiklész meggyújtotta a tüzet, ezután Zeusz fia elkezdte benne hevíteni a nyilakat, majd kilőtt néhányat az alvó hidrára, amelynek kilenc nyaka és kilenc feje volt, ezek közül az egyik, a legvastagabb halhatatlan. Héraklész időveszteség nélkül ráugrott, az első ütésétől levált a szörny egyik feje. De ahol addig egy fej volt, most kettő nőtt helyére. Akárhány fejét vágta le, annak helyére dupla annyi nőtt. Héraklész esze ismét gyorsan váltott és rájött arra, ha beforrasztják a sebet, akkor belőle nem tudnak újabbak előbújni. A hidra azonban farkát a  lába köré csavarta, ugyanekkor egy borjú nagyságú rák bukkant elő a mocsarak alól a hidra megsegítésére, hogy éles ollójával levágja a hős lábait. Feltépte a húsát, de Ifiklész bebizonyítva azt, hogy méltó módon kísérte el testvérét, egy nagy kővel szétlapította a rák fejét, amely elmerült a mocsárban. Héraklész ezután megküzdött a hidrával, amelynek halhatatlan  feje mérgező miazmákat lőtt ki, az agyarai harapni tudtak, égő szemei még mindig lángot lövelltek. A harc végén  egy nehéz sziklát dobott a szörny fejére, amely nem tudott többé kiszabadulni a mocsárból. Ezután minden nyilát belemártotta a hidra mérgező vérébe.

Harmadik feladatánál embernél sokkal nagyobb madarakkal kellett megküzdenie, akik fekete sziklákon éltek a tenger partján,  Stümfalosz város közelében. Ezeknek a madaraknak sárgaréz csőrük és bronzszárnyuk volt. A szárnyakról lándzsaként repültek ki a tollak, amelyek ledöntöttek állatokat és embereket egyaránt. Ezután elkapták zsákmányukat, majd megették azt röptükben a levegőben. Annyi vér ömlött  Stümfalosz városára és környékére, hogy a lakosok  elhagyták azt és a hely elnéptelenedett. Senki sem mert harcolni ellenük, mert azok a madarak Árészt, a háború istenét szolgálták, aki Héra fia is volt egyben és élvezte az emberek szenvedéseit. Héraklész ettől a feladattól sem hátrált meg, a helyszínre érve a hidra mérgezett vérébe mártott nyilakat lőtt ki a madarakra, amelyek egyszerre akár százon is átfúródtak. A helyszínt, mint valami fekete lepel  borították be  a madarak holttestei, kevesen maradtak meg közülük. De azok is sikoltozva, sietve repültek Euxine (Caria) kikötőjébe egy kis szigetre, amely  az Égei-tenger  vizéből emelkedett ki Arész isten akaratára. A bosszúra vágyó Arész karddal a kezében megjelent  Héraklész előtt, de ő felemelte a botját készen arra, hogy megküzdjön vele. Árészt ekkor elfogta a félelem és elmenekült, de megesküdött arra, hogy mindig segíteni fogja anyját Héraklész ellen. Szám szerint így sikerült  a harmadik próba is. Héraklész magával vitt egy nyíllal átszúrt madártestet bizonyítéknak, de ezúttal is hasztalanul, mert Eurüsztheusz még mindig nem mert vele találkozni és embereitől tudta meg a híreket. Útközben Héraklész csoportosan találkozott emberekkel,  akik később visszatértek Stümfalosz városába. Könnyes arccal köszönték meg neki, hogy újra visszatérhetnek elhagyott otthonukba gyermekeik veszélyeztetése nélkül.