A mai Mali területén élő malinke nép fennmaradt eposza Sundiata Keita életét mutatja be, aki az egykor nagy Mali Birodalom alapítója volt. Szájhagyomány útján a XIII. századtól adták tovább, majd a griot vagy djeli költők le is írták ezt. A leginkább elfogadott ma is elismert változata Mamoudou Kouyate műve.

Az eposz írásos összefoglalói arabul már 1890 előtt is léteztek, mielőtt változatait francia tisztviselők összegyűjtötték, majd francia és német fordításban adták ki. A nyugaton tanult nyugat-afrikaiak az 1930-as évektől kezdve kezdték el gyártani a mese irodalmi változatait. Szóbeli történelmi eposzként a Szundiáta nemcsak a Mali Birodalom történetéről, hanem a mande etnikai csoport kultúrájáról is információt közvetít. A mande családszerkezetnek két eleme volt: építő (badenya) vagy romboló (fadenya).  Utóbbi pusztító erői végül arra késztetik Sundiata-t és anyját, hogy száműzzék őket Maliból, mert Sassouma ártani fog Sogolon családjának. A badenya vagy vérszerinti gyermekség az anyától ugyanazon anya gyermekei közötti szeretet. Ezt képviseli az eposzban Sundiata nővére, Kolonkan, aki segíti a hőst Sassouma varázslatai ellen. Az anyai támogatás szintén fontos Sundiata számára, hogy legyőzze ezáltal fizikai fogyatékosságát, amikor anyja kérésére elkezd járni.  Malin kívül napjainkban Szenegál és Guinea nemzeti eposza is egyben, amelyet tanítanak az iskolákban.

A történet öt nagy különálló részre taglalható:  Sunjata vagy Sundiata apai származása, a bivaly-nő meséje, Sundiata születése és gyermekkora, száműzetése és végül visszatérése  Sumanguru-val.  Naré Konaté egy mandinka király volt, aki egy napon messziről érkezett vadászt fogadott az otthonában. Ő megjósolta neki azt, hogy miután feleségül vesz egy csúnya nőt, fiút fog szülni, aki egy nap nagy király lesz. Naré  ekkor Konaté már Sassouma Bereté  férje volt, akitől született tőle egy fia Dankaran Keita névvel. Amikor azonban a Do királyság két Traoré vadásza egy Sogolon nevű csúnya, púpos nőt ajándékozott neki, eszébe jutott a prófécia, ezért hamarosan feleségül vette őt. Ettől a nőtől született  Sundiata Keita, aki egész gyermekkorában nem tudott járni. Sassouma féltékeny volt a gyermekre és anyjára, ezért gyakran gúnyolódott rajtuk. Testi gyengesége ellenére a király még fiatalon is megadta Sundiata-nak a saját griot-ját (költő vagy zenész).  Naré  Konaté halála után 1224 körül első fia, Dankaran Tuman foglalta el a trónt annak ellenére, hogy életében  még Konaté azt kívánta, hogy tartsák tiszteletben a próféciát. Sundiata anyja ezalatt szült még két lányt, valamint örökbe fogadtak egy fiút is Konaté harmadik feleségétől. Sundiata egy vasrudat kért Nounfari kovácstól, amely azonban eltört akkor, amikor megpróbálta azt használni annak érdekében, hogy járni tudjon. Anyja azonban sokat segített neki,  végül a S'ra vagy baobab fa ágát használva sikerült felegyenesednie. Ezután nagy vadásszá válik, de Sassouma Bereté és Dankaran  Keita gyűlölete  száműzetésbe kényszeríti őt, anyját és két nővérét, akikkel együtt a Mema Királyságba megy. Eközben Sundiata új népekről és szokásokról tanul, mindenki megkedveli őt jó természete és bölcsessége okán. Amíg az idegen királyságban élt, Sundiata olyan erős, mint egy oroszlán. Sok támogatója akadt, akik szerették volna királyuknak tudni őt, hogy véget érjen Moussa Tounkara tábornok kormányzása, aki elnyomta a népet. harcolt a Mema nép legnagyobb tábornokával, Moussa Tounkara-val. A csatát sikeresen megnyerte ellene, de anyja, Sogolon ösztönözte térjenek vissza Maliba, mert neki ott kell királynak lennie. Eközben Souamoro, a sosso nép  vezére a Ghánai Birodalom bukása után egyre nagyobb területeket hódított meg a környéken. Megtámadta a Mandinka Királyságot is, így Dankaran  Toumani menekülni kényszerült onnan. Mielőtt elérte volna Malit, Soumaoro kilenc királyságot hódított meg az egykori Ghánai Birodalomban helyén. Az elnyomott mandinka nép ezután a száműzött Sundiata-tól várt segítséget, aki katonákat gyűjt mega mellé. A sors úgy hozta, hogy anyja meghal egy betegség miatt, az ő támogatására már nem számíthat ezentúl.  Viszont a másik oldalon Sassouma is távozik az élők sorából, nélküle Dankaran magányosan vándorolt a sivatagban.A zene és a mágia fontossága kifejezetten összekapcsolódik abban a részben, amikor Soumaoro titkos kamrájában a griot dala átalakítja a fétiseket, még a halott királyok fejét is életre kelti , mágiáját mégis dallal lehet felülmúlni.

Végül Sundiata seregei Soumaoro képzett katonáival kerülnek szembe. Bár Sundiata sikeres a csatáiban, nem árthat a királynak, mert ő varázsló és így mágikus védelemmel rendelkezik. Soumaoro amikor azt látta vesztésre állnak emberei, csatlakozott a sorokhoz, hogy új energiát adjon nekik. Sundiata amikor közel került hozzá, rádobott egy fegyvert, de az visszapattant a varázsló mellkasáról. Nyilakat lőtt ki, de Soumaoro repülés közben elkapta mindegyiket. Sundiata ezután dühösen támad a lándzsájával, de ellenfele ekkor hirtelen eltűnt, mivel teleportálta magát egy közeli dombra. Amikor  átkel a Nigeren, így újra Maliba látogat, a költő felsorolja a hadseregét alkotó hősöket és népeket. Eszerint Mali összes fia ott volt, együtt összefogva küzdenek az elnyomók ellen, a  hős pedig megígéri nekik azt, hogy mindannyiukat felszabadítja.  Megállnak egy ideig Sibi városában még mielőtt belépnének. Sundiata ott tt tanácskozik a jövendőmondókkal, akiknek tanácsára feláldoz száz fehér bikát, ugyanennyi fehér kost és  kakast. Ezután  a legfelsőbb lény ad neki egy elvarázsolt nyílvesszőt. A következő csata során Sundiata a nyíllal megcélozza Soumaoro-t, aki ezáltal elveszíti erejét. Az égre nézve meglát egy fekete madarat, amely a  szerencsétlenség és a halál előjele. Visszavonulása elbátortalanítja katonáit is, akik szétszélednek. Sundiata és Fakoli néhány napig lóháton üldözik a királyt és fiát egy rövidített úton. Amikor már megközelítették ellenségeiket  még nem támadtak, mivel  élve akarták őket elfogni. Sundiata lándzsájával megöli a király lovát, majd futva üldözi tovább őt. Soumaoro felmászik  egy hegyre, ahol belép egy fekete barlangba. Ekkor csatlakozott a hőshöz Fakoli, aki már túszul ejtette a király fiát, Sosso Balla-t. Fakoli elmondja neki, hogy a barlang a folyónál ér véget és ahhoz kapcsolódik, így a varázsló nem tud elmenekülni, őröket állítanak a barlang köré. Balla Fasséké másnap elviszi Sundiata-t a titkos kamrába, ahol Soumaoro fétisei vannak. Úgy találják, hogy a kamra elvesztette mágikus erejét azután, hogy annak tulajdonosa is elvesztette az övét. 

Sundiata következő célpontja a Diaghan Királyság, amely hűséges volt Soumaoro-hoz még a lázadás születése és az azt követő Krina-nál elszenvedett vereség után is. A várost gyorsan elfoglalják, de itt nem végeztek mészárlást. Megkímélik a várost és annak népét, akik szövetségesekké válnak.  Kita királyát egy  hegy dzsinnjei és azok mágikus medencéi védik, ezért elutasítják Sundita követeléseit abban, hogy adják meg magukat és városukat. Jövendőmondói tanácsára Sundiata ismét sok állatot áldoz fel a dzsinneknek, akik ezáltal megkapták azt, amire vágytak . Miközben Balla Fasséké Himnusz az íjhoz című dalát éneklik, másnap  könnyedén elfoglalják Kita-t, aztán megölik annak királyát. A népet ellenben most is megkímélik, így  ez a város is a szövetségesükké válik. Másnap Sundiata egyedül megy harcba a medence dzsinnnjével szemben. Elmondta a szellemnek miért döntött úgy, hogy nem pusztítja el a várost, majd háromszor ivott  a medence vizéből. A dzsinn átváltoztatja őt, szemeit mágikus erővel tölti meg. Ezek után kezdődnek el az igazi ünnepségek, amelynek révén Sundiata Mali új uralkodója lesz, aki  hosszú idők után elhozta az országnak a dicsőséget. Habár őt nyugtalanítja Soumaoro eltűnése, akiről nem tudni mi történt, mindenestre a barlangban nem találták meg, így kijuthatott a  folyón úszva vagy belefulladt annak vizébe. Sundiata abban a reményben, hogy a szövetségek így megszilárdulnak, köszönetet mond barátainak és új támogatóinak,  ezáltal pedig  megerősíti a birodalom egységét.