1764 és -67 között a közép-franciaországi Gevaudan régiót egy fenevad tartotta félelemben, amely több mint 130 paraszt, többségükben nők és gyermekek halálát okozta.  Ritkán zsákmányolt háziállatokat, mivel az emberek húsát  részesítette előnyben. Az első gyilkosság 1764. június 30-án történt, ezen a napon Jeane Boullet halt meg. A lány egy birkanyájra vigyázott, amikor rátámadott a szörny.  A gévaudan-i erdő közelében találták meg,  mellkasát csúnyán feltépték,  a szívét pedig megette valami.  Három hónap múlva a fenevad megtámadott és megölt két lányt, két fiút és egy nőt.  Azonban miután hidegebbre fordult az időjárás és beköszöntött a tél, a halálozások száma nagy mértékben növekedett, átlagosan heti egy alakalommal végzett valakivel a fenevad. Abban az időben a Gévaudan körüli erdőkben jelentős farkaspopuláció élt, de a túlélők vallomásai alapján kizártnak tekinthető az a magyarázat, hogy farkasok pusztítottak volna a környéken.

A szemtanúk szerint a bestia vöröses szőrzettel rendelkezett. Termetben sokkal nagyobb volt mint egy farkas, hátát fekete csíkok keresztezték, amelyek hosszú sörényszerű szőrszálakban végződtek. Farka hosszú és vastag volt, állkapcsai pedig erősek, tele éles fogakkal. A helyszínre érkező nyomkeresők és vadászok, akiket  a környékre vonzott a szörnyeteg elfogásáért felajánlott jutalom, nagy méretű lábnyomokat találtak a földben vagy a hóban, így a szörny egyes becslések szerint akár száz kilót is nyomhatott. A környék farkasait sikerült elpusztítani, viszont a fenevadra sehogyan sem bukkantak rá. Egyesek azt állították, hogy a puskagolyók lepattantak a hátáról,  semmilyen kárt nem okoztak rajta. A rémült parasztok azt hitték, hogy az ördög jár közöttük. Nemsokára már országos problémának tekintették a fenevad elpusztítását,  XV. Lajos király lovasok dragonyos hadtesteit küldte Gévaudan-ba, hogy pusztítsák el a fenevadat. Ők sem jártak sikerrel, így az 1764-es év végére a halottak száma már meghaladta  az 54-et. Saját vallomása alapján az egyik kapitánynak sikerült szemtől szemben látnia a fenevadat, mielőtt az elmenekült volna. Akkora volt, mint a lova, de gyorsaságban és mozgékonyságban messze felülmúlta azt. A szörnyre menekülés közben a kapitány és az őt kísérő férfiak több tucat lövést adtak le, de azok nem ártottak neki.

A hétéves háborúból épp csak feleszmélő francia kormány számára komoly problémának számított a bestia elfogása és az általa okozott riadalom, valamint pusztítások.  A külföldi uralkodók gyakran űztek gúnyt  XV. Lajosból, amiért legjobb katonáival sem volt képes elfogni egy egyszerű farkast saját országán belül.  A királyi utasításoknak köszönhetően komolyabb intézkedéseket hoztak: a helyi hatóságokat eltávolították, mert semmilyen eredményt nem tudtak felmutatni és magasabb rangú, tapasztaltabb egyéneket ültettek a helyükbe. Ugyanakkor több vadászt vagy magát annak kiadó személyt tartóztattak le, akik hamis nyomokkal vezették félre a hatóságokat a jutalom érdekében. Az erdőben csapdákat állítottak fel, közben pedig éjjel-nappal átkutatták annak legfélreesőbb részeit is. A vadállat azonban mindig máshol jelent meg, mint ahol a katonák voltak, így  a  mészárlások tovább folytatódtak. A nép félelemben élt, senki sem mert kimozdulni otthonról. Hamarosan zavargások törtek ki, mindenki a hatóságokat okolta, amiért nem tudták megfékezni a fenevadat. Néhány embert nyilvánosan meg is vádoltak azzal, hogy vérfarkasok, akik éjszaka vérengző vadállatokká változnak át. Mások a romákat hibáztatták, mert egyes információk szerint az általuk fenntartott vándorcirkuszban olyan  vadállatot neveltek, amely korábban megszökött onnan, majd a hegyek között talált menedéket. A papok egy része a király ellen prédikált, aki közvetve bár, de felelős volt a válságért. De akadtak olyan egyházi előljárók is, akik szerint Isten büntetésből küldte a fenevadat buja fiatal nőkre. Ugyancsak a vádlottak között szerepet egy korábban Afrikában járó nemes, aki a saját kastélyában tartott hiénákat, tigriseket, oroszlánokat és kutyákat. Keresztezte őket, hogy ezáltal létre tudjon hozni egy gyilkos és elpusztíthatatlan fenevadat. 

A vérfarkas által elkövetett bűncselekményeket leíró hivatalos dokumentumokban furcsa megállapításokra bukkanhatunk. Az boncolások során a megcsonkított nők és lányok holttestein a szexuális zaklatás egyértelmű jelei mutatkoztak. A legtöbb ragadozóval ellentétben ez a szörny  elsősorban zsákmányának fejét célozta meg, az arcot tépte szét, nem pedig a torkát vagy a végtagjait. Általában egy gyors ugrással a földre terítette a kiszemelt célpontot, viszont később más taktikákat is elsajátított. Leggyakrabban lefejezte azokat, akiket megölt. 1765 áprilisában a tizenhárom éves Martial Charrade nevű fiú holttestére találtak rá a mezőn Paulhac közelében, ahol egy marhacsordát terelt. A helyi feljegyzések szerint testét mintha egy hentes szabdalta volna fel: arcát, szemeit, mellkasát és combjait széttépték. Nem skkal korábban egy tizenkét éves lánnyal végzett a vérfarkas, akinek maradványait csak reggel találták meg. Az emberek később azt mondták, hogy megette a vadállat, bár valójában a testét nem falta fel.  A lány fejét nem messze találták meg a gyilkosság helyszínétől, a nyaka azonban hiányzott, mivel a szörny szétszaggatta azt. A helyi pap nem temette el a kislány holttestét, mivel nem maradt elég maradvány a megfelelő keresztényi temetéshez. Egyesek azt állították, hogy a fenevad természetfeletti képességekkel rendelkezett, tudott a hátsó lábain is járni, ami arra enged következtetni, hogy valójában félig ember, félig pedig farkas hibrid volt. Mivel egyre nőtt a tömeghisztéria, és nem érkezett további segítség XV. Lajostól, a helyieknek össze kellett fogniuk, hogy egyszer s mindenkorra megoldják a problémát. A híres  Jean Chastel nevű helyi vadászt kienegedték a börtönből, felmentették minden bűne alól, hogy segédkezet nyújtson a fenevad elpusztításában. Chastel le is terített egy nagy termetű farkast,  amelynek gyomrában egy lány karját és fejét, állati zsigereket, néhány báránycsontot és mindenféle emberi maradványokat találtak. A boncolást végző orvosok figyelmét a szem szokatlan felépítése vonzotta, ugyanis a szemgolyót egy vékony membrán védte.  A fenevadat a tanúvallomásokkal megegyező módon vastag szürkés-vöröses szőr borította, több fekete csíkkal. Emiatt sokan azt hitték, hogy valóban sikerült megölni az első valódi vérfarkast. A tetem később rejtélyes módon eltűnt. Később 1958-ban találtak az ügy szempontjából nagyon fontos, a király emberei által készített tudományos dokumentumot. Az állt benne, hogy a szörny hasonlított egy farkashoz, de rendellenes módon 36 foggal rendelkezett.