Odüsszeusz fontos szereplő a görög mitológiában, főszereplő a Homérosz által írt Íliász és Odüsszeia című eposzokban is. Ő volt az Ithaka nevű létező sziget királya, de a trójai háború kirobbanása után el kellett hagynia otthonát és családját annak érdekében, hogy teljesítse katonai szolgálatait. Okossága és bölcsessége miatt Athéné kedvelte őt, mivel ezeknek a tulajdonságoknak a védőistene  volt. 

Achilles  halála után Odüsszeusz olyan tervet eszelt ki, amely lehetővé tette a görögök számára azt, hogy behatoljanak Trója várába. Ezért utasította társait, hogy készítsenek egy nagyon nagy fából készült ló formájú művet, amelynek belül üresnek kell lennie, hogy sok száz katona jól elférjen ott. Egy ajándék képében mutatták be ezt a lovat a trójaiaknak,  akik azt hitték az istenek jutalmazták meg őket így. De miután a lovat behurcolták a várba, a görög katonák éjjel előbújtak annak belsejéből. Mivel hajóikat korábban elvitték a kikötőkből, a trójaiak azt hitték már hazatértek ellenségeik. De nem így volt, mert Agamemnón és Menelaosz seregei felgyújtották Tróját, ezt a tűzvészt pedig kevesen élték csak túl, a várost a földig rombolták. Így Odüsszeusznak köszönhetően a görögök végül megnyerték a tíz évig tartó háborút. Trója romjainak felfedezése később nagy szenzációt keltett, mivel kiderült az, hogy a város nemcsak ez a mitológiában létezett.

Ezután Odüsszeusz társaival együtt hazafelé tartott tizenkét hajóval. Néhány nap múlva megláttak egy új földet, ahol partra szálltak. Látva a lehorgonyzó hajókat, az ott élő ciconi-ak elmenekültek a hegyekbe, Odüsszeusz és emberei pedig kifosztották az üres várost, majd a bőséges lakoma után elaludtak a parton. Mindez azonban sokuk vesztét okozta, mert a helyiek erősítéssel visszatérve éjjel lemészárolták őket, Odüsszeusz megmaradt embereivel pedig visszamenekült  a hajóra. Dél felé haladva hamarosan megérkeztek a lótuszevők földjére. Ezek a lakosok békésen fogadták őket, a görögök sem akartak fölöslegesen csatázni. Néhány katona itt megízlelte a lótuszt, ami kábult állapotot okozott elméjükben, nemsokára elaludtak ennek hatására. Az általuk elfogyasztott lótuszvirágok kábítószerek voltak, így mindent elfelejtettek családjukról és hazájukról. Ezek az emberek itt akartak maradni örökre, ahol nincs más dolguk, csak lótuszt enni egész nap.  Odüsszeusznak és azoknak, akik nem ettek belőle, vissza kellett vinniük mindegyiket  a hajóra, majd az árbóchoz kellett kötniük őket, hogy megakadályozzák öngyilkosságukat, mert a vízbe ugorva akartak visszatérni a lótuszevők földjére. Miután sok hétig vitorláztak további kalandok nélkül, a harcosok ezután furcsa földre érkeztek. Odüsszeusz néhány emberével a partra ment, hogy átkutassák a szigetet. Egy barlangot találtak, amelyben juhokat tartott valaki. Mivel éhesek voltak, néhányat levágtak közülük és megsütötték. Visszatérve a barlangjához Polüfémosz küklopsz, az egyszemű óriás egy sziklával eltorlaszolta a bejáratot. Ezután a küklópsz megkérdezte kik ők valójában, de Odüsszeusz nem mondta el neki az igazat,  kérdésére azt válaszolta, hogy ők eltévedt tengeri kereskedők. A küklópsz azonban emberevő volt, ezért minden próbálkozásuk hasztalan maradt arra nézve, hogy engedje szabadon a társaságot . Minden nap kettőt megevett közülük, fejüket a barlang falához csapta úgy, hogy kiesett az agyuk vagy megsütötte őket élve. Odüsszeusz közben újabb tervet próbált kieszelni, ötlete alapján különleges italt  készített az óriásnak, amely azt elfogyasztotta gyorsan, ezen módon mohósága okozta későbbi vesztét. Odüsszeusz és társai egy vastag karót a tűzben felforrósítottak, majd beledöfték az óriás szemébe. A küklópsz ezután a fájdalom hatására felébredt, össze-vissza ütközött a barlang falaiba fejével és egyre azt kérdezte ki tette ezt vele. Odüsszeusz azt válaszolta, hogy a  neve Senki. Amikor a küklópszok segítségére indultak  kiáltozásait meghallva, megkérdezték ki vakította meg őt. Polüfémosz erre azt mondta, hogy Senki vakított meg engem. A juhok hasába kapaszkodva a görögök el tudtak menekülni az óriások szigetéről. Amikor a hajón voltak már, bevallotta azt is, hogy ő nyomorította meg társukat. Polüfémosz erre dühében egy nagy sziklát dobott feléjük a hang irányába, de az célt tévesztett. Ebből a hős levonta később a tapasztalatot, hogy kérkedni nem bölcs dolog. Viszont mivel Polüfémosz Poszeidón isten gyermeke volt, aki Odüsszeusz balszerencséjére éppen a tengereket uralta, kemény ellenségre tett szert személyében.

A szél istene, Aeolus segíteni kívánt Odüsszeusznak, mivel hallott hőstetteiről, ezért egy nagy zsákot adott neki, amelyben szél volt, ennek révén pedig gyorsan hazajuthattak a kívánt irányba. Azonban néhány hajós nem tudta legyőzni a kíváncsiágát, ezért megnézték mit tartalmaz a zsák. Annak tartalma mind kiszabadult, a hajót nagyon messzire sodorta el nyugat felé, ahol Itália partjai vannak. Végül Települosz sziget partjainál állt meg a hajó, amelynek természetes védelmezői voltak sziklák formájában. Egy lánnyal találkoztak ezen a szigeten, aki az apjukhoz vezette mindannyiukat. De mint kiderült, itt is óriások éltek, akik megettek minden arra járót. Mivel Odüsszeusz a szigeten kívül horgonyozta le hajóját, sikerült elmenekülnie társaival a laisztrügónok elől. Aiaia szigete lett a következő hely, ahol megálltak, hogy kipihenhessék magukat és egy időre megszabaduljanak a tenger csapásaitól. Ez a sziget Kirké varázslónő otthona is volt egyben, aki korábban megtisztította Jaszón embereit  bűneitől a Médea által elkövetett gyerekgyilkosság után. Kirké vadállatok által körülvéve fogadta az utazókat, de nem tetszett neki látogatásuk, ugyanis eleinte Poszeidón kedvében akart járni. Odüsszeusz rájött arra, hogy ezek a vadállatok, amelyeknek többsége disznó volt, valójában a katonái. Kirké azonban nem tudott neki ártani, mert Hermész adott a hősnek egy növényt, amely által hatástalan lett mágiája. Kirké megijedt ekkor, mert Odüsszeuszt nyers erővel nem győzhette le, ezért megígért neki mindent. Más módszert vetett be, a csábítás művészetét. Odüsszeusz egy teljes évig élt vele együtt Aiaia szigetén, egy gyermekük is született, de végül elméje megtisztult. Kirké is megkedvelte őt és miután embereit visszaváltoztatta, tanácsokat adott neki abban, hogyan juthasson haza Ithakába. A pontos utat csak Teiresziász, a már halott vak jós ismeri, ő pedig most az Alvilágban él.

Az Alvilág bejáratához érve Odüsszeusz elvágja egy juh torkát, majd a vérével előcsalogatja rejtekükből a halottakat. Elpenor járult hozzá először, aki korábban Kirké szigetén lezuhant egy szikláról, testrészei pedig darabokban hevernek ott temetés nélkül. Arra kérte vezetőjét, hogy térjenek vissza a szigetre és temessék el őt megfelelően. A következő halott Anticleia, Odüsszeusz anyja lesz, aki időközben Ithaka-ban életét vesztette. Odüsszeusz sokáig sír miatta, de nem áll hatalmában felélesztenie őt. Amikor megpróbálta megérinteni, keze átment az árnyékon, amely ezután szétoszlott. Teiresziász ezután figyelmezteti arra, hogy Poszeidón isten az ellenségévé vált, ezért vigyázniuk kell vele, fel kell készülniük tengeri viharok csapásaira. Mivel jövendőmondó is volt egyben, előre megjósolta azt, amikor társai Héliosz teheneit le fogják mészárolni. Visszafelé hajózva az alvilág vizei mellett a hajósok fülét különös hang csapta meg. Odüsszeusz azonnal rájött arra, hogy nem sikerült elkerülniük a szirének szigetét, habár Kirké figyelmeztette őt erre a veszélyre. Utasítására a hajó árbócához kötötték, mert köztudottan semmilyen élőlény nem tudott ellenállni a szirének énekének.   A félig madár- és félig embertestű szörnyek valójában vérszívók, Anthemusa szigete pedig tele van összezsugorodott  testekkel, melyekből hiányzott minden hús és vér. Mivel Odüsszeusz viasszal betömte a tengerészek fülét, ő pedig meg volt kötözve, mindannyian megmenekültek ettől a veszélytől. Thrinacia szigetén azonban bevált az, amit Teiresziász előre megjósolt. Akik megették Héliosz teheneit, mind elpusztultak Zeusz villámai által, mert Héliosz panaszt tett nála. Ezután a Messinai-szoroson kellett átkelniük annak érdekében, hogy folytatni tudják útjukat. Itt tanyázott két szörny, Szkülla és Kharübdisz.  Szküllát korábban Kirké változtatta át szörnnyé, mivel féltékeny volt rá Glaukusz miatt. Mérget öntött a szoros azon részére, ahol a nő fürdeni szokott mindig, majd  amikor a méreg behatolt  a testébe, hirtelen pikkelyek borították el, átváltozott egy kígyószerű lénnyé. Szkülla hat tengerészt kapott el egymás után, többre már nem maradt ideje, mivel Odüsszeusz hajtotta társait előre. Előbb hajójukat egy fügefához kötötték, hogy Kharübdisz ne tudja elnyelni hajójukat. Mert tudta, hogy Kharübdisz a víz alatt tartózkodott mindig, örvényt formázva próbált így megenni minden arra járó tengerészt.

Ogügia szigetén ezután Odüsszeusz nagyon hosszú időt töltött Kalüpszó nimfa társaságát élvezve, aki eszméletlenül talált rá a tengerparton. Társai egy viharban mind odavesztek. De hét év múlva, miután Odüsszeusz már maga akarta elhagyni a szigetet, a nimfa nem egyezett bele ebbe, mivel az ő szerelme még mindig kitartott iránta. Hermész isten azonban utasította arra, hogy el kell engednie Odüsszeuszt, nem tarthatja őt továbbra is fogságban. Ezalatt Pénelopé, Odüsszeusz felesége még mindig hitt férje visszatérésében, valamiből sejtette azt, hogy ő még mindig életben van. Habár korábban már ünnepséget rendeztek temetéséről, ő és Telemachos fia továbbra is reménykedett. 108 kérő ostromolta az asszonyt  remélve azt, hogy a házasság révén megszerezhetik Ithaka királyának címét. A fajákok földjén Odüsszeusz egy vihar után találta meg magát, amely a történészek szerint Korfu szigete. Itt is egy nő talál rá a hősre, amint a tengerparton fekszik eszméletlenül. Nausika királylány elviteti Odüsszeuszt a palotába, ahol  Alcinous király és Arete királynő később érdeklődéssel hallgatja végig Odüsszeusz kalandos utazásait a trójai háborútól kezdve egészen a jelen pillanatokig. A fajákok a leggyorsabb hajót adták neki, majd sok szerencsét kívántak az utazáshoz, amely immáron nem tartott már sokáig, Ithaka ugyanis közel feküdt ehhez a szigethez. Odüsszeusz így sikeresen megérkezik Ithaka-ba, ahol koldus képében felkeresi feleségét, aki azonban nem ismerte fel őt. Korábban Pénelopé  a kérőket olyan feladattal tette próbára, amelyet szerinte egyikük sem tudott volna megoldani. Fel kellett húzniuk férje, Odüsszeusz íját. Ez csak Odüsszeusznak sikerült a versenyen, ami után káoszba fulladt minden. A kérők nem fogadták el vereségüket, ezért a hős ellen fordultak mindannyian. Télemakhosz siet a segítségére, így ketten végezni tudnak az összes kérővel, egy sem marad életben közülük. Pénelopé viszont még mindig nem hiszi el, hogy férje van a koldus képében, ezért újabb próbát talál ki. A szolgákat utasítja arra, hogy távolítsák el a hálószoba ágyát a külső előcsarnokba.  Erre Odüsszeusz kijelentette, hogy az ő ágya mozdíthatatlan, mert az ágy egyik lába egy földbe gyökerezett olajfa. Nem az ágyat vitték be a hálóterembe, hanem a hálótermet építették az ágy köré. Pénelopé minden kétsége eloszlott ezután, majd boldogan ölelte magához férjét, ugyanis hálószobájuk titkát rajtuk kívül senki sem ismerhette.