Oregon az Egyesült Államok egyik nyugati állama, amely a gyakori esőzésekről  és szép természeti nevezetességeiről híres. Itt található az ország legmélyebb tava is, amely közel 600 méter mély annak ellenére, hogy nem nagy kiterjedésű tóról van szó. Ennek oka a vulkáni eredet, vagyis egy kialakult kaldera vízzel történő feltöltődése. A Mazama-hegy krátere a Cascade-hegység része, a tó élénk kék színe is számos látogatót vonz. Hasonló módon jött létre a Toba-tó Szumátrán.

Nagyon sok furcsa eset történt a tó körül: eltűnések, paranormális jelenségek, kísértetek és különböző fenevadak. Ismert az is, hogy  itt a nagylábú néven ismert majomember gyakran megjelenik erre. Legalább kettő meg is halt állítólag, egyiket egy autó gázolta el, amelynek testét a kormány emberei rögtön elszállították, a másikat pedig a vonat ütötte el. De a mozdonyvezető hivatalosan nem tett bejelentést erről, mivel ezt az ügyet is titkosították. A földönkívüliek is megfordultak erre állítólag. 1997-ben egy sugárhajtású gép pilótája tett jelentést arról, hogy munkatársai földönkívülieket üldöztek a tó felett. Azon az éjszakán hangos dübörgés hallatszott, amelyet a környken minden éber ember hallott, ezt követően pedig furcsa fények jelentek meg az égen. A nagylábúak és a földönkívüliek világszerte elterjedtek, viszont itt észleltek más lokálisan előforduló kriptideket is. A klamath indiánok azt mondják, hogy a tó kék vizét sokáig nézni nem szerencsés, bajt és betegséget hoz mindenkire. A modoc törzs tagjai már régóta ismerték a hegyet még a tó kialakulása előtt is, amikor a Mazama-vulkán kitört. Gonosz helynek tartják, amely a sötét szellemek otthona, itt eltűnnek az emberek. A klamath indiánok számára ugyanakkor varázslatos hely is a Kráter -tó, amely  a jóindulatú fenti szellemek (Skell) és a rosszindulatú alsó világ szellemei (Llao) találkoznak, vagyis egyfajta határ a két világ között. Kettejük háborúja hozta létre a tavat, miután a gonosz legyőzése után Skell lerombolta  a hegyet, majd annak helyét tiszta kék vízzel töltötte meg  a béke jelképeként. Llao végtagjait ezután a tóba dobta, majd utasította a benne élő vízi állatokat arra, hogy egyék meg azokat. Azonban amikor a fejét akarták megenni, felismerték egykori gazdájukat, ezért nem teljesítették Skell kérését. Ma is látható egy meredek salakkúp a tóban, amely a Varázsló-sziget néven ismert, így Llao szelleme még mindig itt él. De nem ez az egyetlen legenda, amely a tóhoz kapcsolódik. Ugyancsak a klamath nép körében ismert egy másik is, amely ugyanúgy a keletkezését magyarázza meg. Eszerint a Nagy Szellem a vulkán csúcsát a lázadókra dobta, akiket ezáltal eltemetett a föld alá. Szellemeiket hosszú karú sárkányokká változtatta, amelyek a kráter pereméig tudtak eljutni  és magukkal húztak minden arra járót a mélybe. Ezeket az emberrabló sárkányokat néhol rákoknak is nevezik. A modern időkben ilyen tavi szörnyeket többször is észleltek. Például a Georgia államból érkező M. Hatcher egy napon kenun evezett a tavon családjának tagjaival, amikor alattuk valamilyen háztömb nagyságú valami úszott a vízben. Élményeiket megosztották az újságírókkal, a helyi indiánok nézeteit, miszerint sárkányok élnek a tóban, már elhitték ők is. 

A tó öreg embere egy híres geológiai furcsaság beceneve. Ez egy magas fa, amelyet a nap már régóta kifehérített. Látszólag függőlegesen lebeg a tóban több mint egy évszázadon keresztül, de talán ennél is sokkal hosszabb időtől fogva. Rajta egyedülálló mohafaj nő, amely egyébként csak nagyon mélyen fordul elő a tó alján. Sokak szerint emiatt lehetséges az úszó fatömb függőleges helyzete. Különböző kísérletek elvégzése után kiderült, hogy 450 éves. 1988-ban az ökológusok tengeralattjáróval kutatták a tavat. Úgy döntöttek, hogy az Öreg embert a tóban lévő sziget távolabbi részére vezetik, hogy az ne zavarja őket  munkájuk során, majd a sziklákhoz kötik. De amint elvitték onnan, az időjárás hirtelen drasztikus fordulatot vett,  augusztus ellenére heves havazás következett be. Abban a pillanatban,  miután eloldozták a fát kötelékeiből, a rossz időjárás  véget ért. De ez nemcsak ekkor történt így, hanem más esetekben is, amikor a fát el akarták szállítani. A hideg vizek megóvják a rönköt a pusztulástól, vagy valami más áll emögött ? Az  indiánok szerint ez nem csak  egy rönk, hanem a tó őrzője és Llao isten őre, akit a felszínen figyeli az embereket. Hogy mi okozza mozgását pontosan, senki sem tudja még, mivel teljesen nyugodt időjárás és szél nélküli időben is úszik a tóban függőleges pózban.

Egy másik legenda szerint szárnyas szalamandra formájú tűzszellemek kísértették a Varázsló-szigetet, akik  a helyiek szerint nem mások,   mint a gonosz emberek szellemei, akiket földi vétkeikért kínzásokra ítéltek. Ez utóbbi legenda nem az indiánok megfigyelései alapján lett lejegyezve, jóval a gyarmatosítás után dokumentálták. De az itteni vadőrök gyakran látnak erre tüzeket égni a tó szigetén. Viszont miután a helyszínre mennek hajóval, a legtöbb esetben nem találnak itt hamut, megperzselődött füvet vagy egyéb nyomokat. Már az első telepesek körében elkezdődtek a titokzatos eltűnések. 1853-ban egy egész csoport indult el a szomszédos Kalifornia államból, hogy megkeressék elveszett barátjukat. Ő nyomtalanul eltűnt a Mazama-hegy alján lévő bányászati komplexumról. Miután felosztották egymás között a keresést, egyikük eljutott arra a pontra, ahol a ló megtagadta a tovább haladást. A férfi ezután leszállt a lóról, hogy megnézze mi akadályozza az utat. A Kráter-tó peremén találta magát, majd miután tudomásul vette nagyszerű felfedezését,  visszament a találkozási pontra, hogy elmondjon mindent a többieknek.  Egy Hillman nevű ember, aki a bal oldali utat választotta, egy szurdokra és az abban lévő folyóra bukkant. Lova azonban egy adott pillanatban megbotlott egy sziklán, majd gazdájával együtt belezuhant a szurdokba. A keresés eredménytelenül zárult, csupán egy tavat találtak.  Ezenkívül számos bizarr eset fordult elő a tó fölött átrepülő repülőgépek baleseteiről is. Az egyik legfurcsább esemény 1944-ben történt. Két Grumman torpedó repült formációban, amikor az egyik pilóta megfordult és látta, hogy a másik repülőgép egyszerűen eltűnt. Később megállapították, hogy  lezuhant a tóba, annak az aljára süllyedt annak ellenére, hogy az időjárás teljesen tiszta volt. Olyan volt, mintha a tó elrabolta volna a repülőgépet az égből. A következő eltűnés 1911-ben történt, amikor egy fotós ide utazott, hogy elkészítse a tó első téli fényképeit. Tábort állított fel, hóbarlangot épített vészhelyzet esetére. Ennek ellenére eltűnt,  csupán felszereléseit találták meg  a hóban. Továbbra sem világos az, hogy miért hagyta el táborhelyét egy hóvihar közepén. Később egy másik fotós szintén eltűnt hasonló körülmények között. Egy évvel később két túrázó észrevett egy hullát a hegyekben a park távoli területein. Azt viszont nehéz elképzelni, hogy valaki hóviharban idáig eljutott volna, mert 20 kilométer volt a távolság, de mégis ez esetben sikerült. Minden bizonnyal nem egyvégtében tette mega  távot vagy inkább valaki odavitte.  A csontváz mellett talált autókulcs és holmik bizonyították azt, hogy a fotós halt meg azon a helyen.  A furcsaság azonban az volt, hogy testét olyan állapotban találták, amelyet korábban még soha nem láttak.  Egy farönkön ült, nadrágja marad meg csupán a helyszínen ruhái közül. A farmert kigombolták, az övet pedig visszatették a helyére, felső testének ruháit soha nem találták meg, ahogyan csizmáját vagy cipőjét sem. A nadrágot véres hús és bőr töltötte ki, testének felső része hiányzott, csak a lábujjának csontjai maradtak meg épen. Mindezek csupán néhányak  a  megtörtént esetek közül, amelyek kapcsán soha nem kerültek elő az eltűnt személyek.