A Lácar-tó Argentína Neuquén tartományában terül el egy mély völgyben.  Mint a legtöbb patagóniai tó, ez is glaciális eredetű. A lácar szónak több jelentése is lehet a Mapudungun nép nyelvében, de leginkább a halott város verziót tartják a legvalószínűbbnek. 

 Történt egyszer, hogy az andoki macskanyúl vagy helyi nevén truwi fogadásokat veszített el több ízben az állatokkal szemben, ezért ételt kellett vinnie nekik. Mivel mindegyik különféle táplálékot evett,  ez a feladat is nem volt annyira könnyű.  Miközben teltek-múltak a napok, a truwi egyre nehezebben boldogult. Annál is inkább, mert nem szeretett dolgozni, ehelyett csak naphosszat heverészett  a fűben. Egy nap aztán elindult a Lácar-tó partjára, elbújtt ott egy ...

A Szahara sivatag mélyén homok alá temetve  kincsesbánya rejtőzik, amely egy ősi civilizáció maradványa.   Körülbelül 4000 évvel ezelőtt ezt a helyet  virágzó buja növényzet borította be  változatos állatvilággal.    A Szaharában fekvő városokban, különösen Dakhla-ban (Nyugat-Szahara állam / Marokkó) , valamint a Farafra és a Bahariya oázisaiban élő lakosok olyan legendákról mesélnek, amelyekben fejlett, erdőkkel körülvett települések léteznek.  Ezek közül sok Zerzuráról szól, amelyet már régen betemetett a sivatag.

  A Kitab al Kanuz, vagyis Rejtett gyöngyök könyve néven ismert XV. századi arab kéziratban találtak  utalásokat erről az elveszett városról.   A kéziratban részletesen olvasható  Zerzura leírása, ...

A kék madár, mint a boldogság hírnöke számos kultúrában megtalálható és több ezer éves múlra tekint vissza. Egyik legrégebbi említése a mítoszokban Kínából származik, ahol egy kék madár, a qingniao Xi Wangmu istennő hírnöke.  Egyes forrásokban háromlábú,  de némelyik legendában csak egyetlen lábbal rendelkezik. A nyugati paradicsomban, valahol a Kunlun-hegység magas csúcsai között él, szerepe pedig  az istennő gondozása.

Az észak-amerikai indiánok szintén leírták a boldogság kék madarát legendáikban. A cochiti t örzs szerint a Nap elsőszülött fia a Kék Madár (Culutiwa) nevet kapta.  A navahók a hegyi kék madarat  állati formában lévő szellemként   azonosítják, amely a felkelő Naphoz kapcsolódik. A madarat ...

Arnold Paole  egy  szerb hajdú katona volt, akiről azt hitték, hogy halála után vámpírrá vált és legalább tizenhat embert ölt meg szülőfalujában, Medvegyaban  a Morava folyó mellett található Paraćin város közelében.   Az ő esete, akárcsak Petar Blagojevich-é, azért vált híressé, mert hivatalosan is kivizsgálták és dokumentálták osztrák orvosok, akik megerősítették a vámpír által elkövetett gyilkosságokat.   A beszámolók leginkább két osztrák katonaorvos, Glaser és Flückinger jelentésein alapulnak, akiket egymást követően küldtek ki az ügy kivizsgálására.  

Medveđa lakosai  szerint Arnold Paole egy katona volt, aki   Szerbia  török uralom alatt álló  ​​ területéről költözött a faluba. Állítólag ...

A Natron-tó talán a Föld egyik legijesztőbb tava.  Medúza-tónak is nevezik, mivel a húst kővé változtatja. Tanzániában terül el, a Nagy-hasadékvölgy mentén. Ősidők óta a szalei törzs, a maszájok távoli rokonai éltek a Natron-tó körül, akik azt mondják, hogy a tó az állatok és növények végső nyughelye.  Az ókorban az egyiptomiak a tóból származó sót használták mumifikálásra. A főzéshez is használt só évszázadok óta értékes árucikk, amelyet  a tó vizéből nyertek ki a környéken. 

Egy aktív vulkán, az Ol Doinyo Lengai, amely a Gregory-hasadékban található, a Natron-tótól délre, folyamatosan önti ki a ná trium-karbonát tartalmú lávát.  Neve lefordítva azt jelenti, hogy  a Szellemek hegye. A gyorsan áramló ...

 Atilla, a hunok királya Bendegúz harmadik fiaként született. Mitikus alakjáról, életéről kevés hitelesnek tekinthető leírás maradt ránk. Az egyetlen kortanú, Priscos bizánci rétor három alkalommal járt a hun uralkodó birodalmában, majd diplomáciai szolgálatai után megírta emlékiratait, amelyek sajnos csak töredékekben maradtak ránk. Atilla király az Uráltól egészen az Atlanti-óceánig terjedő birodalmat tudott az irányítása alatt tartani, népe pedig legyőzött bármilyen ellenséget és birodalmat. 

Atilla, a hunok királya (Jordanes és Kézai Simon krónikája alapján)

Amikor  a nép nagyon elszaporodott Szittyaországban, a száznyolc nemzetségből a harcra kész férfiakat kiválogatták, hogy nyugat felé menjenek. Ezután ...

Erdély közepén található  az a titokzatos hely, amelynek neve Hója-erdő.    Az erdő területén belül egy sor teljesen megmagyarázhatatlan, paranormális jelenséget észleltek, ezért  a helyiek ősidők óta elkerülték ezt az erdőt. Aki belép a fák sűrűjébe, furcsa érzés keríti hatalmába. A tudatalatti figyelmezteti a veszélyre, ezért a legtöbben visszafordulnak. A környékbeli lakosok  miután bementek az erdőbe fát vágni, füvet kaszálni, bogyókat vagy gombákat szedni  vagy éppen kirándulni, saját bőrükön tapasztalták a káros következményeket, amelyek később leginkább mentális zavarok formájában nyilvánultak meg.

Valamikor az 1500-as években élt  a környéken egy pásztor, aki a kétszáz főt számláló nyájával  ...

A katari legendákban nagyon gyakori elem a tenger és az azzal kapcsolatos tevékenységek, mivel maga az ország is egy félsziget, amelyet három oldalról a Perzsa-öböl határol.  A helyi mítoszokat nagyrészt nem dokumentálták, hanem szóban adták tovább nemzedékről nemzedékre.  De ahogy Katar lassan kezdett meggazdagodni a kőolaj kereskedelme által, a történetek mesélésének szóbeli hagyománya lassan kezdett megszűnni. A kormányzati minisztériumok, például a kulturális és sportminisztérium, valamint a helyi egyetemek azon dolgoznak napjainkban is, hogy a helyi legendákat megőrizzék és lefordítsák más nyelvekre. Katar leghíresebb népi hősei közé tartoznak a VII. századi háborús költők, Katar ibn al-Huja'a és Rama ibn. A dzsinn, a ...

Szent Bálint (latin nevén Valentinus) a szerelmesek, az epilepsziások és a lelkibetegek védőszentje.  Ezen az ünnepen, február 14-én a szerelmesek  megajándékozzák párjukat vagy szerelmes üzenetet írnak neki. A Valentin-nap eredetileg vallási jellegű volt, a katolikus egyház legalább három Valentinus nevű szentet ismer, akik mindegyike hite miatt halt meg.

A történet legkorábbi változata az ókori Rómába és a pogány Lupercalia ünnepére nyúlik vissza. A város falain kívüli pásztorok állandó harcot vívtak az éhes farkasok ellen, ezért imádkoztak Lupercus istenhez, hogy vigyázzon nyájaikra. A rómaiak minden év februárjában fesztivállal viszonozták az isten éberségét, amely a termékenység és a tavasz beköszöntének ünnepe ...